Két eseményt emelnék ki, ami a Marianum Egyházi Iskolaközpont új épületében, vagy annak közvetlen közelében zajlott. Az egyik a IV. MeseBábos tábor Écsi Gyöngyivel. Ez egy olyan nyári program volt, amikor a gyerekek megélhették fantáziájuk és kreativitásuk határtalanságát. Álmodtak és teremtettek maguknak egy teljesen új világot, szárnyaltathatták képzeletüket, öt napon keresztül játszva fejlődtek és fejlesztették egymást. A másik pedig az 59. Jókai Napok amatőr színjátszó fesztivál egyik előadása, a Jószágország '24, melyet a MEG+s(z)avaztuk Diákszínpad vitt porondra: új nézőpontba helyezve Orwell Állatfarmját, mellyel a fesztivál nívódíját zsebelte be a társulat. Elismerem, elég messziről közelítek jelenlegi témám, a Katolikus Iskolavezetők Országos Konferenciája és Katolikus Pedagógiai Módszertani Napok rendezvényhez. Vagy talán mégsem: a Marianum az az iskola, „ahol a nevelés nem válik el az emberformálástól”. Legyen szó gyermeki fantáziáról, mély érzelmeket kiváltó színházi adaptációról vagy pedagógiai konferenciáról. Mert a cél ugyanaz: kihozni a legjobból a legtöbbet.
„A tanítás nem csupán a tudás átadása, hanem az élet továbbadása. A tanár nemcsak kísér, hanem nap mint nap tanúságot is tesz arról, hogy az emberi méltóság, a fejlődés és a hit kéz a kézben járhat. »Nem az a célunk, hogy minden diákból tudóst faragjunk, hanem hogy minden diákban felfedezzük az embert, akit Isten álmodott meg.« Ez legyen a mi iránytűnk – a tanévben, a reformokban és minden egyes találkozásban is”
– hangzottak el az országos konferencia és módszertani napok megnyitóján Madarász Róbert, a Marianum Egyházi Iskolaközpont igazgatójának gondolatai. Négy előadáson vehettek részt a találkozóra érkezett pedagógusok; elsőként az esemény fő témáját: „ADHD-val élni és élni hagyni” hallgathatta meg a közönség Rideg Gyula kórházlelkész, tanár, mentálhigiénés szakember és Németh Sándor pasztorálpszichológus, tanár, a budapesti Bethesda Gyermekkórház terápiás csoportvezetője felvezetésében. „Minden a mozgásfejlődéssel kezdődik és azon múlik” – tudta meg a hallgatóság. Az előadás nemcsak a tünetekre világított rá, hanem azok kezelési lehetőségeire is.
„Aki megvidámítja ifjúságomat” címmel Józsa Attila ógyallai esperesplébános tartott előadást: két papot mutatott be hallgatóságának. Először a kifejezetten kalandos életúttal rendelkező Szluha János Nepomuk misszionáriust, akit a jezsuiták avattak pappá, majd Brazíliába került. Visszaemlékezései levelek formájában jelent meg: „A kegyes Isten kedvezéséből...” Szluha János Nepomuk SJ brazíliai misszionárius levelei címmel. A másik pap, akinek életútjáról Józsa Attila mesélt, Kovács Vencel atya volt. Szavait, gondolatait az általa szerkesztett könyvéből idézte: Odamegyek az úr oltárához.
Dombi Katalin két témával készült. Először a Boldogságóra anyagot mutatta be: miként lehet jellemet formálni, viselkedést alakítani, közösséget építeni, majd érintette a manapság egyik leggyakoribb témát a pedagógiai színtérben: az új iskolareformot. Az iskola igazgatója, Madarász Róbert is készült előadással: „Hogyan gondolkodik a magyar diák?” címmel.
„A nevelés nem más, mint az emberben rejlő isteni szikra felszításának művészete”
– búcsúzott beszédében Madarász Róbert, idézve Prohászka Ottokár püspök örök érvényű szavait.
fotó: Kalmár Csaba
