...kicsit szaros – annak bizony elég penetráns bukéja tud lenni. Csakhogy ez a rosszabb fajta: az efféle sunyi állapot. Érzed is, tudod is, hogy ott van, de hiába keresed, egyszerűen nem találod az origóját. Honnan jön ez az irdatlan szag? Még az orrodat is a magasba emeled, hátha rálelsz a kis büdösre. Szó szerint. A penetráns aroma viszont egyszerű megfejtéssel jár: aki kicsit szaros, az nagyon szaros. Legalábbis Csernus Imre szerint. Ő az a pszichiáter, aki múlt hét szerdáján felrobbantotta a komáromi Városi Művelődési Központ termét – széttrancsírozta a megmaradt romokat, sőt, fel is gyújtotta az épület egykori létezésének minden bizonyítékát.
És ha most valaki azt gondolja: „Jaj, hát minek ez az írói túlzás? Kattintásvadászat élőben.” – az bizony téved. Csernus Imre ugyanis valóban szókimondó stílusban nyomta az estét. Egy igazi játékra invitálta a lélegző figurákat, akik sokkal inkább emlékeztettek bitófára készülő áldozatokra, mint egyszerű komáromi emberkékre.
A doktor úr saját bevallása szerint az előadásain szándékosan használja a vulgáris kifejezéseket, furdalja a kíváncsiság, ki miként reagál a szaftos kis káromkodásra.
„Tehát az utcán ön vak. Ez az olaszos párkapcsolatból származó 32 éves pasi - aki olcsó kurva - hibátlannak látja az anyósát. Otthon akkor ki is a főnök?!” – hangzik a kegyetlen, léleksimogatásnak nem éppen mondható arculcsapás. Integetés a kiégésnek. „Kedves álszent, akit sakkban tart a 37 éves fia, és aki 20 éven át élt boldogtalan házasságban. Miért? Mert ezt a mintát látta. Ne felejtsük el, hogy a szülőktől örökölt minták nagy hatással vannak ránk – folytatódik a kibelezés, Hasfelmetsző Jack receptje alapján. Ez a kiégéssel való kézfogás és ölelkezés.
„Amiben a legtöbb pénz van? Itt egy újabb kurva. És önnek mióta nincs önbizalma? Látszik.” A kiégéssel való összeolvadás.
Íme, egy ember, aki először elveszíti a lelkesedését, majd a motivációját, és végül eltűnik a munkával való kapcsolata. A mindennapjait pedig az üresség tölti ki. Egy lufi, akit elvisz a legapróbb szellő is, majd azt veszi észre, hogy fáj élni. Fulladozik a levegővételtől. Búskomor élőhalott. Íme, a kiégett ember.
„Nem te vagy a hunyó, hanem én” – a kulcsmondat Csernus Imre szerint. Amikor valaki őszintén megfogalmazza a saját konfliktusát, megteszi az első lépést a gyógyulás felé. Döntést hoz. Vállalja a felelősséget.
fotó: Kiss Barbara
