„Aki templomot épít, lelket épít, aki lelket épít, hazát épít.” Idézte a sokak által ismert szavakat Tóth Péter, Szilas község polgármestere, miután a szilasi Kastélykert tőszomszédságában lévő kis kápolnát mutatta meg. Egy haranglábról vizionált, ami majd előtte állítanak fel. Vizionál. Kár ezért a szóért. Olyan szépen indult, mikor gyökeret vert a nyelvünkben! De sajnos túl sokan maradtak a víziónál, kevesen a teljesítésnél, így legyintés tárgyává lett e remek fogalom. Szerencsére a kivételek mindig erősítik a szabályt. Tóth Péter 2010-ben döntött úgy, hogy megméretteti magát a polgármesteri székért Szilason. Több pontba szedte az általa elképzelt falufejlődési lehetőségeket, s vízióját így tárta a lakosság elé. Nyert, és dolgozni kezdett. Már első ciklusa végén a listán szereplő vállalások egyetlen szóvá zsugorodtak: teljesítve. Ezért lehet biztosra venni, hogy a szilasi kis kápolna előtt hamarosan harangláb avatás lesz.
Nem akármilyen faluban járunk! Kapuja Nyitra megyének, a Komáromi járásnak és Alsó-Csallóköznek. A környékbeli települések közül itt volt először gyűjtőudvar, a szelektív hulladékgyűjtésben élen járnak: tudatos, jól felépített rendszert működtetnek már majdnem tíz éve. Testvértelepülésekkel rendelkeznek Magyarországon, Erdélyben, Vajdaságban. Falunapjaik messze földön híresek, az újszülötteknek rózsafákat ültetnek, lakosságszámuk, ha komótosan is, de évről évre növekszik. És mindenképp megemlítendő, hogy az erdélyi-magyarországi sikercsapat, a Bagossy Brothers Company szlovákiai fellépéseinek sorát épp Szilason kezdte. Még valami: a község polgármestere elmondhatja magáról, háromszor is megjárta az afrikai sivatagot.
„2007-ben voltam először, Gálffy Szilárddal, aki Dióspatony polgármestere, barátom, volt munkatársam. Nem úgy kell elképzelni, hogy már évek óta ezt tervezgettük volna, ellenkezőleg: 2006 őszének egyik napján Szilárd felhívott, kérdezte, lenne-e kedvem vele együtt teljesíteni a Budapest-Bamako rallyt? Mivel mindig is szerettem az autókat, a kalandot és a kihívást, azt válaszoltam, végül is, mi más dolgom lenne, menjünk! Olyan helyekre jutottunk el, annyi csodát láttunk, amit korábban sosem gondoltunk volna! Rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza, de a legnagyobb, ami miatt mind a mai napig elmondhatom, hogy megérte, a helyiekkel való találkozás volt: akkoriban még nagyon ritkán járt fehér ember Szenegálban vagy Gambiában. Csodálat és szeretet volt az ottaniak tekintetében”
– feledkezik bele Tóth Péter a mesélésbe, közben előkerül egy A3-as méretűre nagyított fotó, amelyen Gálffy Szilárddal, kacagó gyermekek füzérjében látható. Szilas első embere ezt követően még kétszer vágott neki a több mint 8000 kilométeres távnak: 2008-ban és 2012-ben, aztán szögre akasztotta a sivatagi surranóját.
„A kaland nem tűnt el az életemből, csak valamelyest átalakult. Szenvedélyemmé váltak a veterán autók, és alelnöki tisztet töltök be az Alfamania Clubban. Több mint százharminc taggal, rengeteg követővel, látványos Alfa Romeo járgányokkal, melyeket nem csak találkozókon lehet megcsodálni. Október 2–3-án alfás emléktúrát szervezünk Kelet-Szlovákiában, egészen pontosan Királyhelmec vonzáskörzetében. Apropója egy nagyszerű papra való emlékezés: két éve hunyt el Rebres Mihály atya, aki annak a környéknek volt a lelkipásztora. Tartunk egy Alfa Romeo találkozót a borsi várban, majd végigjárjuk a községeket, ahol ő szolgált: Kisgéres, Nagygéres, Perbenyik, Királyhelmec, Bacska. A településvezetők fogadnak bennünket, és mindenhol lehetőség lesz körbejárni az autókat is. De nem csak az emlékezés és a csillagtúra a cél! Hiszem, hogy testvértelepülést nem csak határainkon túlról kell választanunk. A Délkelet-Szlovákiában élő magyarok ugyanazt a nyelvet beszélik, mint mi, ugyanazokkal a gondokkal és kihívásokkal szembesülnek, mint mi, ugyanabban az országban kell boldogulnunk, mégis alig tudunk egymásról. Szilas már felvette korábban a kapcsolatot Reste községgel – a tűzoltóságon keresztül: igyekszünk megtalálni az együttműködés, együtt gondolkodás területeit.”
Interjú közben óvatosan körbepillantottam a polgármesteri irodában. Az egyik polcon sűrű sorokban serlegek és kupák, oldalt elismerő oklevelek, díszplakettek. Két autómakett becsomagolva, fekete táblás törvénygyűjtemények magas halmai, a fal mellett pedig a Szilasi történetek című könyv néhány példánya, a polgármester büszkesége. Van is mire: a falu múltja és jelene jelenik meg benne; bemutatójakor a helyiek megtöltötték a kultúrházat. Minden háztartás kapott egy példányt, többen vásároltak még belőle. Patrióták: szeretik Szilast és szeretnek dicsekedni is vele.
„Rengeteg olyan impulzus van az életemben, ami visz előre. Emellett a polgármesterségben megtaláltam önmagam. Nagyon sok olyan aspektusa van, amikor úgy teszünk jót a közösségnek, hogy közben egyéni sikerélményben is részem, részünk van. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Régi nagy álmom vált valóra, amikor összefogással felépült a falu kemencéje. Boldog vagyok, hogy elkészíttettük az Összetartozás emlékművét, mert épp azt az eszmét hirdeti, ami mellett pálcát törtem már 2010-ben, a polgármesteri pozícióért való indulásom idején is: összekovácsolni a közösséget, nemcsak a faluban, hanem valóban szélesre tárva kapuinkat, ezer szállal nyitva testvértelepüléseink felé is. Amivel pedig az utóbbi időben jártamban-keltemben eldicsekszem, az az, hogy nő a lélekszám a faluban! Ugyan csak lassan, lépésről lépésre – 2010-ben 484 lakosa volt Szilasnak, most pedig 506-an vagyunk –, ám a növekedés is azt mutatja, hogy jól csináljuk, amit csinálunk. Bizalmat ébresztünk, jelent és jövőt is látnak községünkben azok, akik ide költöznek és azok, akik Szilason családalapításba kezdenek.”
Beszélgetésünket aztán a Kastélykertben folytatjuk – a kánikulától egy-két napra felszabadulva, kellemes langymelegben. Ez Tóth Péter legkedvesebb helye Szilason. Azt mondja, a nyugalom miatt. Meg hát a víziók miatt is. Mert ez az a térség, ahová lehet és kell is nagyot álmodni. Például a Szilasi Falunapot, amely augusztus 28–30. között várja a széles közönséget, s amelynek programját mi is közöljük. Vagy történetesen egy filmvetítéssel egybekötött közösségi pikniket. De akár tuning autóstalálkozót is, amihez már pár éve Szilas biztosítja a helyszínt a lakszakállasi Kucsora Zsolt főszervezőnek. A Kastélykertben található a szabadtéri színpad is. Kuriózum: első ránézésre olyan, mint egy takaros, múltidéző, hagyománytisztelő falusi porta. Bármilyen esemény zajlik is a deszkáin, ennek hangulata adja az alaprezgést.
Októberben helyhatósági választások lesznek, illetve a megyei önkormányzat összetételéről is ekkor döntenek a választópolgárok. Tóth Péter mindkettőben érdekelt, kíváncsi vagyok a terveire.
„Öt csallóközi települést érintő akciótervről mesélek, ami hamarosan a pályázati szakaszba lép. Felkerestem Soóky Marián nagymegyeri és Halász Béla gútai polgármestert, hogy legyenek partnerek a megyeri fürdőt és a gútai vízimalmot összekötő kerékpárút megvalósításában, amely e két városon túl érintené még Szilast, Lakszakállast és Bogyarétet. Mindegyik település vezetője nagyon pozitívan fogadta a tervet. 29 kilométerről van szó, amely két megyét és két járást is: a már létező, úgynevezett vizes utakat kötnénk össze. A manapság rendkívüli népszerűségnek örvendő kerékpározás mellett kiváló honismereti és értékfeltáró lehetőséget is biztosítana ez a biciklis korridor. Célom, hogy feltegyük Szilast a dél-szlovákiai turisztikai térképre. Erre készülünk a falunapon is: nyitott portákkal, helyi borkóstolóval és a falu kemencéjében sült finomságokkal.
Sokszor, sok helyen elmondtam már, mennyire nem tartom szerencsésnek, hogy az elmúlt négy évben a Komáromi járást a megyei önkormányzatban egyetlen polgármester sem képviselte. Pedig az itt élők, vagy a Duna menti falvakban élők mindennapi problémáit, szükségleteit az látja igazán, aki megosztja velük a hétköznapokat, hétvégéket, ünnepeket egyaránt. Aki ugyanazokat az utakat, járdákat és templomi kövezeteket koptatja, mint a helyiek. Aki ugyanabban a boltban vásárol, ugyanazon óvodák és iskolák mellett jár. Ugyanolyan fontos a posta, a bank, a háziorvos megléte helyben. Illetve maga az információáramlás. Az, hogy első kézből értesüljünk a bennünket érintő hírekről, lehetőségekről. Hiszem, hogy a hangnak, a szónak ereje van és hatalma tud lenni, bármilyen halk is legyen, bármilyen kis közösségből induljon. Fel kell állnunk, és fel kell hívnunk magunkra a figyelmet. Szólnunk kell, és kiállnunk magunkért, mert helyettünk ezt értünk senki nem teszi meg”
– vázolta terveit és újabb, erős alapokon álló vízióit Tóth Péter, Szilas község polgármestere. Azt mondja, a falusiak nagy része tudta, hogy afrikai rallyt megjárt ember, amikor megválasztották polgármesternek. Talán valamelyest épp ez is hozzájárult a sikeréhez: szavazói látták maguk előtt az embert, aki nem ijed meg a kihívásoktól, sem az akadályoktól. Aki bátran bele mer vágni az ismeretlenbe, küzd, harcol és nem adja fel. Nem elégszik meg a félmegoldásokkal. Akinek az erős, lelkes közösségben való lét okoz igazán örömet, és akkor is tervez, ötletel és vizionál, amikor éppen pihen.
Hogy milyen az afrikai kontinens, a sivatag a nappali perzselő hőségben vagy az éjszakai zimankóban, hogy milyenek testközelből a veszélyek, a szinte lehetetlennek tűnő helyzetek, alig valamennyien tudták. Azt azonban igen, hogy aki belevág és tisztességgel végigcsinálja, arra bátran rá lehet bízni a település vezetését: a problémák elől nem fog meghátrálni, inkább addig csűri-csavarja, míg a legjobbat ki nem hozza belőle, ami községe javát szolgálhatja.
fotó: Kalmár Csaba, Tóth Péter fb
