Ha ők tízen néhány nagy teherbírású építkezési zsákba összegyűjtötték volna az eddig kapott érmeiket, kupáikat, és kijelöltek volna egy pályát, melyen keresztül azokat el kéne juttatni A-ból B-be, megrendezhették volna az első olimpikoni erős emberek versenyét. Nem túlzás, hiszen igazi legendákról van szó, akik nemcsak az ötkarikás játékokon mutatták meg tudásuk legjavát, hanem éveken át ostromolták sikeresen és kíméletlenül a dobogó legfelsőbb fokát világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon, egyéb kontinensviadalokon. 2026 februárjának utolsó napján Komáromban ismét rivaldafénybe kerültek, de most nem volt szükség erőbedobásra, bár így is nyomás nehezedett rájuk: rajongók és újságírók tömege, akik mindannyian egy mosolyt kívántak, emlékfotót, autogramot.
Ünnepelni gyűlt össze Komárom közössége a látványosan felújított városi sportcsarnokban, melynek tetejére napelemek kerültek, megújult a vesztibül, az öltözők. Új, a szurkolói igényeknek megfelelően berendezett büfé is kialakításra került, valamint egy Fun-bolt: sportmezek és kiegészítők kaphatóak, melyek fennen hirdetik a sikeres komáromi klubsportokat, ereklyéket kínálva a szurkolóknak. Már ezeket az újításokat is érdemes lenne megünnepelni, ahogyan mindazon komáromi beruházásokat, melyek a sportos életet népszerűsítik, s melyek minden generációnak kínálnak egészséges, aktív kikapcsolódási lehetőségeket.
Az ünnep tárgya – bár a sport volt a középpontban – most mégsem ezekre összpontosított, hanem 10 férfiúra, akik alig érkeztek meg a sportcsarnokba, máris a figyelem középpontjába kerültek: egy-egy jó szó, kézfogás, vállon veregetés vagy éppen csodáló tekintet erejéig. Ők tízen rengeteg és hatalmas áldozatot hoztak a versenysport oltárán, hogy bizonyítsanak saját maguknak, hogy megismerjék és kitolják határaikat, hogy kilépjenek a mindenkori komfortzónájukból, és megfeszített erőbedobással hajtsák magukat a mind jobb eredmények felé, ezáltal is öregbítve otthonuk, Komárom sporthírnevét.
Jankovics Tibor birkózó, Priskin Tamás labdarúgó, Ferenczi Pulyka József ökölvívó, Juraj Bača kajakos, Juraj Tarr kajakos, Riszdorfer Mihály kajakos, Riszdorfer Richárd kajakos, Szabó Attila kajakos, Erik Vlček kajakos és Gergely István vízilabdázó alkották a kiemelt tízek csapatát. Azért jelentek meg a február végi szombat délután a komáromi sportcsarnokban (Juraj Tarrt kivéve, aki épp edzőtáborban volt ifjú sportolókkal), hogy leleplezzék csillagjaikat.
Komáromban immáron – mondhatni – divatja van a hírességek csillagkép-csarnokának. A Tátra Mozi előtti sétálóutca macskakövein a városhoz ezer szálon kötődő színészek, filmes szakemberek kapták meg a maguk csillagait, most pedig a helyi sportélet kimagasló sztárjai a sportcsarnok vesztibüljében. Minden egyes csillagleplezés előtt elmondattak az elért eredmények, ám – ezek az interneten is kikereshetőek – nem ez képezte a legnagyobb ámulatot. Sokkal inkább az, elért világsikereik mellett is mennyire emberiek, hálás komáromiak maradtak – még úgy is, hogy páran közülük évek, évtizedek óta nem laknak e városban. Mindenkihez volt egy jó szavuk, kedves tekintetük, és lelkesen készítették tizedik, huszadik, századik fotójukat a legkisebb rajongókkal.
A komáromi sportcsillag-avatásnak ez a február végi nap csupán az első felvonása volt: a város igazán szerencsésnek mondhatja magát, mivel rengeteg tehetséggel rendelkezik, akik legkülönfélébb sportágakban érnek el pompás sikereket – portálunk is rendszeresen beszámol az Év Sportolója díjátadóról, amely mindig ámulatba ejti a közönséget, látván, mekkora emberfeletti munkát képesek az élsportolók belefektetni szenvedélyükbe. A válogatás, az egyeztetések már zajlanak, úgyhogy hamarosan újabb sikerekről és csillagokról tudósíthatunk majd.
fotó: Kalmár Csaba
