Suhanc korában hosszú haja volt, copfba fogva (miután levágatta, e nemes és vaskos hajdarabot emlékbe elrakta, ma is megvan), cimpájában fülbevaló. Outfitje többnyire a fekete árnyalataiból tevődött össze: megkövetelte a rocker-lét – Metallicát, AC/DC-t és Guns N' Rosest hallgatott. Állítása szerint gyerekkorában kifejezetten stresszelte, hogy pedagógusok a szülei: ugyanolyan akart lenni, mint a többiek a suliban – lógni meg cigizni. Hat éves korában sírt először színpadon – azt mondja, azóta is frusztrálja (speciel az a több száz színpadi jelenléte, amivel már megörvendeztette a komáromi közönséget, ellentmond ezen kijelentésének). 22 évesen angoltanár lett a Selye János Gimnáziumban, majd szembetalálta magát 22 érettségiző lánnyal, akik öltözékükkel és viselkedésükkel is igyekeztek zavarba hozni – eredményesen. Egy-két pohár vörösbor után zökkenőmentesen politizál olaszul, már nem búvárkodik, de a legújabb Nike-cipőkre gyűjt. Nem állhatja Molywoodot, sem a túlparfümözött párnákat. A komáromi zsinagógában niemanddá lett a vendégek, és megmosolyogtató sztárrá a hazaiak szemében. Hölgyeim és Uraim, fogadják szeretettel Komárom város első emberét, Keszegh Béla polgármestert, aki a Zichy-pont közösségi térben csillogtatta kiváló humorát.
A Villa Camarum Polgári Társulás szervezésében megtartott beszélgetős esten Milány Kincső volt a kérdező és beszélgetés terelő. Utóbbira kifejezetten nagy szükség volt, lévén a polgi (mint az est végén elhangzott villámkérdésekből kiderült, a „Béci” megszólítást ismerőseitől jobban kedveli, mint a túl hivatalos, túl merev „Bélát”) nemcsak közönségét, hanem saját magát is nem egyszer beterelte a sztorizgatás kietlen útvesztőibe. Mivel Komáromban – szerencsére – divatja van a közönség előtti talk show-nak, így mindig felkészülten: több ceruzával, jegyzetfüzetemben sok üres oldallal érkeztem, hogy Béci legjobb mondatait, gondolatait feljegyezzem, majd cikkemben tovább adjam. De most valami mégis más volt. Városunk polgármestere, bár ruházata semmiben sem különbözött a naponta megszokottól (elegáns ing-zakó kombó), szövege és főként előadásmódja kendőzetlen volt, mentes minden sallangtól és póztól. Többször is nevetésre, sőt hangos, kitartó kacajra késztette a jelenlévőket. Ez pedig irányt mutatott nekem is: nem fogom visszaidézni az elhangzottakat: hadd bánja mindenki, aki nem jött el. Inkább csak próbálom címszavakban visszaadni a hangulatot, bár nehéz lesz: Keszegh Bélát irdatlan jó humorral és beszélőkével áldotta meg az ég!
Napsütötte Toszkána
„Édesapámtól derék, magyar nevelést kaptam, és – valljuk meg őszintén – ez irányba próbáltak szüleim terelni a majdani párválasztás terén is. Így az első két barátnőm, akik annyira szlovákok voltak, hogy magyarul egyetlen szót sem tudtak, nem igazán nyerte el a tetszésüket, még úgy sem, hogy az egyikről váltig bizonygattam, hogy Benedek Elek leszármazottja”
– Béci – hogyan találtam meg életem párját – felvezetése kifejezetten mókás volt, majd átcsapott irigylésre méltóba: megismerkedett az olasz lánnyal, akivel igencsak jól megértették egymást, s akiről kiderült, hogy a napsütötte Toszkánában látta meg anno a napvilágot. 2004-ben házasodtak össze, Komáromba költöztek, de továbbra is ott van zárójelben, hogy egyszer majd a ciprusairól híres olasz tájban találnak új otthonra. Két fiuk van.
„Az egyik srác olyan mint én: nyugodt, megfontolt. A másik meg, mint az édesanyja: előbb kiadja magából a mindent, utána gondolja át. Egyébként én kifejezetten jónak tartom ezt az olasz habitust: nem hagyják, hogy a feszültség lerakódjon bennük, hogy később ártson. Inkább kiadják, és mehet tovább minden a megszokott kerékvágásban.”
Duray mellett eggyel
„De most komolyan: ahogyan működik a politika világa, hát valljuk meg őszintén, kell hozzá biztonsági öv meg egy jó adag fröccs!”
Az egész úgy indult, Keszegh Béla nagyon szeretett rádiózni, mármint a rádiónak dolgozni. És cikkeket írni. „Méla Bélának” titulálni Bugár Bélát az Új Szó hasábjain. Na már most. Erre felfigyelt Duray Miklós, aki felhívta a fiatalembert, kifejezte tetszését az írásaival kapcsolatban, és megkérdezte, dolgozna-e neki. Így aztán a mi polgármesterünk élő egyenesben – ahogy mondani szokás – figyelhette meg, ahogyan öt szociológus elemezte a 2004-es decemberi népszavazáskor (Magyarországon, a kettős állampolgárságról) Durayt és Gyurcsányt. Utóbbiról megállítpították, hogy hatalmas agy, számokban verhetetlen, ráadásul olyan felkészült, hogy bárkit maga mögé utasít. Viszont az érzelmi intelligenciája gyakorlatilag nulla. Ezért javasolták szakértők Duraynak, hogy álljon fel, és adjon Gyurcsány Ferencnek egy könyvet, mivel december 5-ének estéjén jár a Mikulás, hát lepje meg vele. A húzás taktikai győzelem lett: Fletó egyszerűen nem tudta kezelni a helyzetet, s bár baromira felkészült volt, lefagyott.
Polgármesteres
Mindig nála van a telefonja, miközben jár-kel a városban, hogy azonnal tudjon egy fotót vagy feljegyzést csinálni, amit aztán továbbít a megfelelő kollégájának, mint jó ötletet vagy megoldandó problémát.
„Apropó probléma. Azt nem szeretem hallani. Mert problémát bárki tud mondani, vannak, akik egész litániát tudnak sorolni belőlük. De attól még, hogy kimondjuk, nem lesz jobb, semmi sem oldódik meg. Azt várom el a közelemben lévőktől, a testülettől, a városi hivatalban dolgozóktól, hogy megoldási javaslatokkal álljanak elő. Szintén fontosnak tartom a saját hozzáállásom. Polgármesterként nem reagálhatok sértődöttként. Mindig mérlegelnem kell, és akár azt is elismerni, ha valamit nem tudok. Sok olyan településvezetővel találkoztam már, akik azt mutatják, hogy mindenhez értenek, és megmondóemberként tetszelegnek. Nem tartom ezt jó iránynak. Azt viszont sokkal inkább, hogy figyeljem a környezetem, és tanuljak belőle. Például a fiaimból. Ha meg tudom érteni, mi fontos nekik, mitől fogja magát egy 15 éves fiatal jól érezni, mitől fogja a szűkebb környezetét kellemes helynek, otthonnak tekinteni, akkor tudok olyan intézkedéseket hozni, olyan irányt követni, aminek hála a fiatalok nem hagyják el Komáromot, vagy ha el is mennek, mondjuk tanulmányaik miatt, visszatérnek”
– vetítette ki jövőképét a polgármester, hozzátéve, hogy felesége hazáját tekintve elmondhatja, hogy elképesztően sok szép dolog van a hatalmas történelmi múlttal rendelkező Olaszországban, viszont Komárom városa is törekszik lépést tartani, és felvillantani a legszélesebb nyilvánosság előtt megannyi varázslatos, csábító és marasztaló adottságát.
Villámlás vagy Thunderstruck
Ez, kérem, egy remek újságírói fogás, hogy kiragadok valamit az interjúalany szövegéből, és domborítom valami mással összegyúrva. Gondolok itt Keszegh Bécire, mint egykori (vagy talán kitartó) AC/DC rajongóra, mely zenekar legnagyobb slágere a fejezetcímben szereplő Thunderstruck, ami kábé annyit tesz, valakit vagy valamit villámcsapás ért. S hogy miért hozom ezt fel? Mivel a műsorvezető, Milány Kincső villámkérdésekkel készült. Ismerik ezt a műfajt, ugye? Gyors kérdés, gyors válasz: ettől villám. Igen ám, de Béci szereti kifejteni a gondolatait. Tehát, hogy kit is ért villámcsapás e kérdéskör alatt? Jó kérdés! Mindenesetre igyekeztem kiszűrni a körmondatokból a villámválaszokat.
Polgármesterünk az olasz vacsorát egy századponttal előrébb helyezte a magyar ebédhez képest, kivételt képez, ha utóbbi töltött paprika, mert akkor ott a pont. A tenger vs. Duna kérdésben nem tudtam kiigazodni a válaszon, mindkettőhöz ugyanannyi pozitívumot tapasztott. A kávé vagy bor kérdésben sem volt egyértelmű a reakció: napközben fekete, este jöhet a borocska. Már egyszerűbb volt a koránkelést választania az éjszakai bagoly-léttel szemben, és az e-mailt a telefonálással ellentétben. Azt is kategorikusan kijelentette, hogy inkább két kezűleg javít meg dolgokat, semmint szerelőt hívna, és bár nagyon szeret futni, a bringát mégis testrészként említette. A jeges merüléssel szemben inkább a szauna utáni hideg merülésre szavazott, kiemelve a társaságot is, mely nála kajakosokat jelenti, akik – Béci elmondása alapján – hatalmas sztorizók. És a legvégére, bár Kincső ezt épp nem kérdezte meg, mégis világossá vált: jobban szeret adni, mint kapni.
Történt ugyanis, képzeljék el: a Villa Camarum részéről Kiss Réka lejelentette az est előtt a polginak, hányan regisztráltak, ergo mekkora közönségre lehet számítani (telt ház volt!). Komárom első embere pedig ekkor zárás előtt befutott a Lidlbe, vett egy nagy táskára való kis tégelyt meg csomó mascarponét, hazament, és elkészítette családja kedvencét, a Béci-tiramisut, mellyel megajándékozta a közönséget. Ugye önök is látják maguk előtt a közönség 96%-át kitevő hölgykoszorút, amint ámulva és csillogó szemekkel tekintenek a polgármesterre, aki nemcsak megnevettette őket, hanem még desszerttel is szolgált?!
fotó: Kalmár Csaba
