Kollégám súgva megkérdezte, akarom-e látni, hová rejtették a családi vagyonnak számító ékszereket. Naná, hogy akartam, de lelkesedésem inkább csak bólogatva fejeztem ki, mert hát alig pár méterre tőlünk éppen az esemény megnyitója zajlott: nem volt hát ildomos hangosan társalogni, meg aztán nem kell azt mindenkinek tudnia, miben sántikálok. Kollégám nekifeszült, hogy fél kézzel meg tudja emelni a jókora tetőt, ami először nem engedett, aztán viszont igen, de nem is akárhogyan: nyikorgott, mint falusi házakban a régi ajtók, amik évek óta nem láttak zsírt. Ennyit a tilosban járásomról. De legalább megláttam a kincsek helyét, és megtudtam, hogy a nyikorgás szériatartozék volt: a mesteremberek pont az ilyen besurranók miatt csinálták hangossá a kelengyeládákat, hogy a ház népe értesüljön, ha illetlen emeli a tetőt.
„Balassagyarmat után Komáromban, a Duna Menti Múzeumban tekintheti meg a közönség egészében A magyar hozomány – Kelengyeládák titkai a Kárpát-medencében című pompázatos kiállítást, mely felvonultatja a magyar népi hagyomány tárgyi és szellemi örökségét egyaránt”
– ismertette a komáromi múzeum legújabb kiállításának anyagát Sipos Anna, a tárlat szakmai koordinátora, miután az intézmény igazgatója, Hushegyi János köszöntötte a népes közönséget, és felhívta a figyelmet a múzeumban zajló rendezvények nagy számára.
A komáromi megnyitón jelen volt a tárlat két kurátora: Székely Csilla ötletgazda és Huszti Kata is. Székely Csilla tárgyalkotó népi iparművész, bútorfestő, lakberendező. Régóta kutatja Torockó tárgyi örökségét, díszítő motívumait. Munkásságának célja, hogy a népművészetet, mint élő, formálható értéket adja tovább. Huszti Kata szintén bútorfestéssel és hagyományőrzéssel foglalkozik, valamint templomi mennyezetkazetta rekonstrukciójával. Rendszeres résztvevője tematikus konferenciáknak és tanfolyamoknak.
„De miért éppen kelengyeláda? Azért, mert ez a festettbútor-díszítő kultúránk ikonikus tárgya, a házasság szimbóluma, amit a férjhez menő lány a szüleitől kapott ajándékba házasságkötésének alkalmából. Míg a fiúk a házat és a gazdaságot örökölték, a lányok hozománnyal mentek férjhez. A láda a hozomány része volt, benne a szükséges kelengyével”
– tudtuk meg Székely Csillától. Hozzátette, hogy egyes tájegységeken a ládát már a lány születésekor beszerezték, és a belé kerülő kelengye az egész család összefogásával jött létre: elkészítése és összerakása éveken át tartott.
A kiállítás a Kárpát-medence nagy néprajzi tájegységein keresztül, két párhuzamos ösvényen vezeti a látogatót. Az egyik ösvényen a tárlat a teljesség igénye nélkül mutatja be egy-egy jelentősebb és néhány helyi bútorfestő központ újraálmodott ládáját. A másik pedig betekintést ad a XVIII-XIX. századi női életút szerepeibe a születéstől a halálig, Erdély, a Felföld, a Felföld és az Alföld határa, a Kelet-Alföld, a Dunántúl, Komárom, a Duna-mente és a Nyugat-Alföld tájegységeken.
A tárlat megnyitóját Korpás Éva és lánya, Horváth Lili népdalai tették még hangulatosabbá. A kiállítás a Duna Menti Múzeum főépületében, a Kultúrpalota emeletén tekinthető meg.
fotó: Kalmár Csaba
