Eljött az a nap, melyet a legtöbb kis-, és nagy gyermek egyszerre vár és visszautasít: elmúlt a nyári szünidő, a naptár szerint ideje visszatérni az iskolába! A bősi Amade László Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanárai a hagyományoknak megfelelően, szeptember első napján fogadták a diákokat – újakat és visszatérőket egyaránt. Ez alkalommal ismét több padot töltenek fel a tanulók, mint az előző évben: a korábbi 426 helyett, most kereken 450 lurkót írattak be szüleik a valódi élet első nagy állomásának tartható oktatási intézménybe.
Feszültség és várakozás: az iskolakertben gyűltek össze a magyar nyelven tanuló diákok
Az udvaron összegyűlt szülőket, rokonokat és iskolásokat Sebő Renáta igazgatónő köszöntője fogadta. Az intézmény vezetője örömmel nyugtázta az iskola iránti növekvő érdeklődést, valamint beszámolt az újdonságokról is. Többek között elmondta, hogy a belső terek nagy része megújult, festést és padlóburkolást követően; egy új multi-médiás tanterem létesült, nem utolsó pedig a régi, kopott és benőtt sportpálya is teljesen megújult. Ebben nagy része volt a helyi önkormányzatnak, valamint egy építkezési vállalatnak is. Fenes Iván polgármester az Amade László alapiskolát az ország egyik legjobbjának nevezte. Kifejezte azon meggyőződését, hogy a tanári kar a legmesszemenőkig szolgálja a tanulók igényeit. Fontosnak tartotta hangoztatni, hogy az anyagi környezeten kívül, elsődleges szerepet játszik a falakat megtöltő lelkiség.
A rendezvényen Nagy Emma kilencedikes tanuló szavalt, illetve mikrofonhoz léptek az óvodától búcsúzó is: előbb a Márokházi ovi neveltjei, majd a korábban Komensky utcainak nevezett intézmény kicsinyei. Az elsősök tisztasági csomagot kaptak ajándékba, melyet az önkormányzat ajánlott fel, valamint lufikat, melyek a szülői szövetség jókívánságait jelképezték.
Brunszvik Teréz személye, a gyermekekről való gondoskodás által mindenkit összeköt
Valamilyen értelemben ennek folytatása volt az utca túloldalán zajló névadó ünnepség, melynek érintettje a helyi két magyar nyelvű óvoda egyike volt. Az ettől a naptól hivatalosan is Brunszvik Teréz Óvodaként jegyzett nevelői és a rájuk bízott kicsinyek, valamint szüleik az iskolai megnyitót követően „keresztelték” meg nyilvánosan intézményüket. A név jelentőségéről, az első Kelet-Közép európai (vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia területén) létesített kisdedóvó pozsonyi születésű megvalósítójáról Mészáros Nagy Ildikó igazgatónő beszélt üdvözlő szövegében. Őt követően ismét a város első embere vette át a szót. Röviden a nevek jelentéséről és fontosságáról elmélkedett. Fenes Iván annak felelősségére is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlévő kicsi emberkék, a jövő Bősének alapjai. Hogy magyarként nőnek majd fel, annak egyik biztosítéka Brunszvik Teréz szelleme, mely mostantól kötelez. A város azonban nem hagyja magára a mindenkori nevelők és pedagógusok közösségét: állandó és megbízható gondviselője lesz továbbra is – nem csupán ennek, hanem minden hasonló intézetnek, melynek fenntartásával bízta meg az állam és a társadalom.
Az ovisok rövid szavalatát követően, Ravasz Ábel szociológus, az oktatásért felelős miniszter tanácsadója szólt röviden a jelenlévőkhöz. Utalt rá, hogy az oktatási intézmények közül éppen a kisdedóvókkal kapcsolatos pozitív újdonságok valósulnak meg a legnagyobb mértékben. Elmondta azt is, hogy Szlovákia területén, a bősi az első óvoda, mely a mindenki számára büszkén vállalható történelmi személyiség nevét viseli.
A Brunszvik Teréz Magyar Oktatási Nyelvű Óvoda épületét és játszóterét Parák László esperes, a helyi katolikus plébánia vezetője áldotta meg.
fotó: Mészáros Péter
