Az idei nyár derekán számolt be portálunk, hogy Komárom egyik (ha nem a leg-leg-leg...) látványossága, a víztorony – a KOMVaK vízgazdálkodási vállalat jóvoltából – nemcsak éke lesz a városnak, nemcsak a közvetlen környezetében érezhetik jól magukat sportolva, pihenve a városlakók, hanem az impozáns épület hamarosan megnyitja vaskapuját, hogy az ipartörténeti épület belülről is feltárja a maga csodáit a nagyközönség előtt: kilátó és kávézó készül. Az ilyen intézmények a világon bárhol és mindenhol megbecsülésnek örvendenek. Kivéve talán Komáromban, ahol van egy elítélendő réteg, egy pár főből álló galeri, akik szemében egyetlen cél lebeg: tombolni, rombolni és rongálni.
„Komárom városa jóváhagyta a Vízművek gazdálkodási tervét, amely jelentős beruházási terveket is tartalmaz. Ennek egyik tétele az őrsújfalusi Vadason a városi vízvezeték és csatornázás kiépítése, valamint a vízvezeték hálózat kiépítése Nagyharcsás városrészen. Kaván a már kiépített vízvezeték rekonstrukciójára készül a cég. Szivattyúberendezések cseréjére készülünk, és az Európa udvarban megújul a szökőkút is. Komáromban, a Béke és a Hegesztők utcájában teljes körű csatornahálózati bélésre készülünk”
– jelentette be Ruman Patrik, a KOMVaK vállalat igazgatója, hozzátéve, hogy megújul a komáromi víztorony is, ami már régóta szívügye. Az 1902-ben épült ipari műemlék a város vízellátásának biztosítására épült, ezt a funkcióját ma már nem tölti be. A historizáló stílusban készült, vörös téglás, hengeres építmény a mai napig jellegzetes városképi elem. Abban az időben, amikor még divat volt képeslapot vásárolni (fotózni, készíteni, nyomtatni), a víztorony szinte minden ilyen komáromi képen, relikvián szerepelt.
Hogy néz ki ma? Ami a szemnek kedves... Komárom talán legvagányabb parkja veszi körül, ahol generációs hézagoktól mentesen találhatja meg mindenki a maga számítását. Aki pihenni kíván és a madarak énekét hallgatni, megannyi padon találhat kényelmes nyugvást. Aki sportolna, a saját testsúlyos edzőgépeken teheti próbára magát. Lehet pingpongozni és teqballozni, sőt még kötélpályás elemek is várják az ügyesebbeket. Van egy klassz mászóegység és egy kötélpályás csúszka is, nem is beszélve a beépített trambulin-elemekről! A víztornyot kerítő betonfalon lécpadok, télen pedig a domboldal – hála a hóágyúknak – szánkók garmadával telik meg.
Hogy néz ki ma? Ami a szemnek, léleknek, gyomornak is undorító... A víztorony bejára melletti falat újrameszelte a vízművek. A hófehér felület azonnal vonzotta a rongáló tagelőket. Hogy mik azok a tagek? Semmik. Összehasonlítás gyanánt: a graffitisek művészek, mellettük a tagelők – akik csak saját monogramjaikat, jeleiket, szimbólumaikat fújják a falra, mindenféle művészi és jó ízlés mentesen – csupán firkálók, olyanok, amiket unalmas óráiban karcol grafittal vagy tintával az ember egy lapra. Elismerésért küzdő, de közben a háttérben meghúzódó, onnan fanyalgó, semmirekellő egyének nyomai. Mert semmi másnak nem tekinthetőek ezek a falfirkák, amiket még egy kutya (vizes térben egy fóka) is simán meg tudna csinálni, ha betanítanák rá. Sajnos mindenhová kamerát tenni lehetetlen és értelmetlen is: ezek a gyáva semmirekellők nem vállalják önmagukat, hiszen kapucniban, sokszor kendővel takart arccal fújják ostobaságaikat a falakra. Így tettek a víztoronnyal is, ami az egész város jelképe, egész Komárom büszke rá. Kivéve a névtelenségbe burkolózott senkiket, akik számára a rongálás az egyetlen életcél.
Szerencsére ők csupán elenyésző, szóra sem érdemes kisebbség. A többség: Komárom város közössége kívánja és óhajtja, hogy a víztorony betöltse a 21. században is méltó küldetését, és büszke látványossága legyen a Duna-parti városnak.
fotó: Kalmár Csaba
