Párbeszéd a lakszakállasi szabadtéri színpadon, a XVI. Lakikatlan gasztorfesztivál délelőttjén, másfél órával a katlanok alatti tűzgyújtást követően. Kérdés: „Milyen ételt főztök?” Válasz: „Marhagulyást disznócsonttal.” Kérdés: „Miért disznócsont kerül a marhagulyásba?” Válasz: „Ez volt otthon.” Kacagásra késztette Fábik Lajos, a bogyai csapat fakanálmesterének egyszerű, hétköznapi válasza a kérdezőket, a közönséget egyaránt. Pedig talán épp ez lehet az immáron tizenhatodik éve megrendezett lakszakállasi gasztronómiai rendezvény ars poeticája: nem a háztartások konyháinak polcain sorakozó színes-trendi szakácskönyvek extra-hagyományos vagy extra-modern bográcsételeit rittyentik a résztvevő csapatok, hanem minden évben találékonyak, kreatívak, bíznak az alapanyagokban: a hús testében, a zöldségek frissességében, a fűszerek karakterében, az ízek harmóniájában. Mert ugyebár húslevesből is az a legjobb, ahol a tyúk együtt lobog a marhával. Miért ne passzolna egy társítás gulyás-ügyileg is? Megjegyzem: a bogyaiak ugyan nem állhattak dobogóra, de ételük az utolsó cseppig elfogyott, boldog-zsíros bajuszt hagyva kóstolóik orcáján.
„Marhagulyást készítünk, bár ez most még inkább csak jóféle lecsóra hajaz”
– tájékoztatott nevetve Tóth Péter, a szomszédos Szilas település polgármestere, aki az „A Csapat”, azaz a független polgármesterek bandájával érkezett Lakra, hogy közösen összemérjék étekkészítései tudományukat azzal a 43 csapattal, akik rajtuk kívül beneveztek a rangos főzőversenyre. Egyetlen szabály volt csupán: nyílt tűzön, bográcsban készült gulyást kellett prezentálni. Hogy aztán mi minden került abba az üstbe, milyen ízek domináltak, milyen fűszerezéssel, milyen körettel, az már mindenkinek a saját fantáziájára volt bízva.
Az „A Csapat” erős hátszéllel rendelkezett, hiszen tagjai a Komáromi járás széles tartományából érkeztek: a séf, Tóth Péter – ahogyan már említettem – Szilasról, Halász Béla Gútáról, Németh Andrea Csicsóról, Szüllő Béla Komáromból, Pupák István Ógyalláról és Sárközi János Komáromszentpéterről. Még szép, hogy nagy elvárásokkal tekintett a szemlélő a főzőedényükbe, hiszen az olyan alapfinomságot, mint például a krumplis pogácsa is teljesen másként csinálják a Csallóközben, másként a Duna mentén, hát akkor micsoda kulináris kalandozások lehetnek a bográcsgulyások területén?!
Apropó: krumplis pogácsa. Épp a csapatokat, és az általuk kavargatott, fűszerezett ételeket fotóztam – az egyik sátornál egy nem mindennapi állatfaj neve szállt el a fülemig: állítólag nutria puhult a sűrű szaftban. Azt tudom, hogy a Csallóközben elszaporodott ez az állat, ahogyan azt is, hogy húsa a vadéhoz hasonló, ízletes, miközben alacsony zsírtartalma miatt az egészségesebb ételek közé sorolják, ám – valljuk meg őszintén – nem éppen hagyományos gulyás-alapanyag.
Miközben ezen gondolkodtam, és próbáltam szaglással kideríteni, vajon tényleg ilyen különlegességgel készültek-e, a Vöröskeresztesek hívtak, hogy készítsek róluk csoportképet, s ha már megtorpantam náluk, hát kóstoljam meg a Lakszakállason is tipikus hajtogatott krumplis pogácsát, amit a helyi pékség által gyártott, kiváló minőségű tönköly lisztből sütöttek. Nos, kérem: mennyei volt. Nem véletlen, hogy a doboz, ami ezt a finomságot rejtette, pillanatok alatt ürült ki.
„Amit most illatként érzel, az a bor. Alaposan bepácoltuk e pompás nedűbe, most épp azt párologja ki a marha”
– ezt már a „Füstbe ment terv” csapattagjai osztották meg velem, s példájukat tulajdonképpen szinte mindegyik banda követte, hiszen őseink sem csinálták ezt másként: a szabadtéri főzés egyik alapköve az ételkészítés közben megfelelő időben és mennyiségben alkalmazott minőségi alkohol. Hogy ez éppen a hús bepácolását, a szaft sűrűsítését vagy a szakács önbizalmának fenntartását hivatott-e szolgálni, tájegységenként változó. A fő a kitűnő végeredmény, amit viszont a lelkiismeretes hozzáállás és a hamisítatlan versenyszellem garantált.
Nemcsak a főzésről szólt azonban a rendezvény, még ha főszerepet is kapott. Voltak versenyek: gyerekeknek tűzoltós, felnőtteknek sörpong. Utóbbi hatalmas koncentrálásról, a széllel való küzdelemről, szomorkás sóhajokról és fergeteges üdvrivalgásokról szólt. A gyerekek örülhettek az ugrálóvárnak, a hordóvonatnak, amit alaposan meghajtott egy jókora quad, illetve a darts és foci kombinációjából született pontgyűjtős játéknak. Kicsik és nagyok is felpattantak aztán a bikára – állítom, ha nem műanyagból és fémből lett volna őkelme, már biztosan valamelyik bográcsba vándorolt volna!
Volt selfie-pont; a Betyárok csapattal ostort lehetett pattogtatni, a park mellett pedig ügyességi játékokat kipróbálni. A Tenneco team nem bízta a véletlenre: precíziós gulyásukat azonnal lehetett üzenőfalon értékelni. Az egyik legmókásabb és legmegdöbbentőbb banda a Nemesócsáról érkezett Kiscsoportos Felnőttek csoportosulása volt, míg a legfittebbek egyértelműen a Zsírégetők, akik megidézték Bíró Ica ifjúkori szellemét, a cicanadrágon kívül hordott bodyval, aerobik-bemutatóval és a minden kérdésért felszámolt három guggolással.
Nem csak gulyások keltek azonban versenyre egymással! Pontokat ér a sátrak díszítése, a csapatok jó hangulata is. Nem is beszélve a fehér és színes pálinkákról, a fehér és vörös borokról, valamint a sós és édes süteményekről. A zsűri tagjai már rutinosak, és pontosan tudják, hogy minden évben érkeznek olyan tételek ezekben a mustrákban, amelyek miatt leesik az álluk, és elégedetten emelik magasba poharukat vagy éppen sütis tálcájukat: már megérte!
Természetesen koncertek is társultak a rendezvényhez: fellépett a pusztavámi Hetvenkedő Hatvanasok, a Mini tánccsoport és a Lililom citerazenekar. Koncertet adott Kéri Denisa, a Neoton Infinity Show, Orvos Krisztina és Krnčan Milán. A napot záró fergeteges utcabálról pedig a TOP 2 zenekar gondoskodott. Tombolahúzás is színesítette a napot: a fődíj egy két főre szóló sárvári hétvége volt, Mayer Ferenc, Lakszakállas község polgármesterének felajánlásával. De sorsoltak biciklit is, síkképernyős tévét a Független Nyitra Megyei Képviselő-jelötek jóvoltából, és – gondolván a jövő év „ereszd el a hajam” bulijaira – egy két főre szóló VIP-bérlet a 2027-es gútai Hajómalom Fesztiválra (ahol a sok fellépő között a sztárvendégek Rúzsa Magdi és ByeAlex lesznek), Kárpáty Ernő független megyei képviselő-jelölt ajándékaként.
Végezetül jöjjenek hát a XVI. Lakikatlan kiemelt díjazottjai, akiket a zsűri egyöntetűen a dobogóra juttatott. Különdíjban részesült a Szalay Rozália polgármester asszony vezette Kolozsnémai Bubik csapata, akik ételük terítékén mezőkövesdi motívumot jelenítettek meg. Az idei év legfinomabb gulyás kategóriájában harmadik helyezést ért el a Gútai Csibészek csapata, ezüst érmes lett a Laki Mamik (náluk vastag tésztás, frissen kelesztett és sütött lángost is lehetett kapni a nap folyamán), és az abszolút első helyezett pedig a Nincsenek Elvárások csapat lett, akik ezáltal megszerezték a gulyáskirálysággal járó fejedelmi ereklyéket is, melyet egy éven át fényesítgethetnek, viselhetnek, velük büszkélkedhetnek. Hogy aztán náluk marad-e 2027-ben is? Ez már a jövő nagyon finom, katlanban rotyogtatott meséje.
fotó: Kalmár Csaba, "A Csapat"
