A XVI. Lakikatlan gasztronómiai fesztiválon is találkoztunk: a tőlük már megszokott, név-feliratos zöld Csemadokos pólóban aprították a gyújtóst, sütötték zsírjára a szalonnát, darabolták bele a hagymát, forgatták át a hússal, a fűszerekkel. Marhagulyásba disznócsont került, mert az újítás és a kreatív gondolkodás sosem állt távol a csapattól. Régi jó ismerősként üdvözöltük egymást: invitáltak egy kis saját főzésű tüzes vízre meg házi pogácsára. Egyikre sem volt módom sajnos: előbbit sofőr-létem, utóbbit gluténérzékenységem gyanúja miatt. Aztán eltelt pár hét, és a verőfényes szeptemberi szombat délelőtt megérkeztem a 3. Bogyai Bográcsfesztre, ahol 20 csapat sürgött-forgott, igyekezvén a bogrács alatt táncoló lángokat főzésre ösztökélni. És a bogyai Csemadokosok – cinkos-vidám pillantásokat váltva egymás között – elém raktak egy tálat, dugig pakolva linzerrel. „Neked sütöttük. Gluténmentes.” Tátva maradt a szám (de aztán kibéleltem linzerrel): én kapok ajándékot? Én? Aki már azért is hálás vagyok, hogy jöhetek, hogy megérezhetem a bogyai közösségi szellem erejét, hogy „bandatagként” várnak és hívogatnak a helyiek és a szomszédos faluk csapatai? De végül is, nincs is ezen mit meglepődni, hiszen a bogyaiak csak hozták a papírformát: egyszerre lakatták jól az ember hasát és a lelkét is.
„Egyetlen műfajbeli megkötést szabtunk a gaszrorendezvényünknek: mindenképpen bográcsos ételt kell készíteni, azt tálalni a zsűri asztalára. Körbejártam már a főzőket, és természetesen a legtöbb helyen marhagulyás rotyog, de vannak, akik csülkös babgulyással szállnak versenybe, készül Jókai-bableves is, illetve sertés-, nyúl-, vad- és kakaspörkölt. Saját rendezvényünkön mi, Csemadokosok nem vetjük be a bográcsot. Első évben nemcsak szervezőként, főzőként is jelen voltunk, és megnyertük, de egyrészt szeretnénk elejét venni a bunda gondolatának is, másrészt pedig nagyon sok dolgunk, szaladgálni valónk van, hogy minden flottul működjön, hogy senkinél semmi ne hiányozzon, és kísérőműsorokkal is készültünk, úgyhogy nem is tudnánk igazán az ételkészítésre koncentrálni”
– tudtam meg Vörös Violától, a Csemadok Bogyai Alapszervezetének elnökétől, aki folyamatosan arra buzdította a rendezvényre egyre nagyobb számban kilátogatókat, hogy járják körbe a főzőcsapatok sátrait, lessenek bele a bográcsokba, beszélgessenek, faggassák ki a főzőket, mit készítenek, hogyan készítik? Ismerkedjenek és válasszák ki a számukra legkedvesebb ételt, akár többet is, mert a versenyzők, miután tálalnak a zsűri számára kóstolót, szívesen várják a jó illatoktól megéhezetteket. Természetesen azonban – ezt is megszokhattuk már a bogyai Csemadokosoktól – sült kolbászt, pecsenyét, frissen készített pacalt, lángost és palacsintát találhattunk náluk, hiszen a marhagulyásokra hosszabban kellett várni.
A szervezők viszont nem hagyták ellaposodni az étkekre való várakozás idejét sem! Ügyességi játékot szerveztek előbb gyerekeknek, majd felnőtteknek is: ugyanazon versenyszámokban. Megdöbbentő volt, hogy bár a kölykök is szép számban rajthoz álltak, a felnőttek (vagy örök gyerekek?) valóságos tömeget alkottak, és alig várták, hogy megmérettessék magukat. Volt toll egyensúlyozás üvegszájba, vízgyűjtés szivacsfacsarással, célba dobás, tárgyak vakkeresése meg öltöztetős-vetkőztetős próba is.
Amíg a játszók üdvrivalgásától zsongott a küzdőtér, a Bogyai Bográcsfeszt zsűrije: Lajtos Krisztián, a Lajtos Spirits pálinkafőzde tulajdonosa, főzőmestere, Németh Andrea, Csicsó község polgármester asszonya és Majer István, a Route Grill 63 séfje elfoglalták bíráló helyüket a községházán. Szín, illat, íz és összhatás szempontok alapján pontoztak. Amikor besettenkedtem hozzájuk, éppen egy túlpaprikázott gulyás volt soron, s közben az ítészek párbeszéde: vajon mi lenne a legjobb ízsemlegesítő számukra, hiszen garmadában álltak még a kóstolásra váró versenytételek.
A falut átszelő 63-as főútról egyszer csak két csilli-villi Babetta fordult a rendezvény helyszíne felé: Halász Béla, Gúta város polgármestere és Kárpáty Ernő, Gúta alpolgármestere – mindketten a Nyitra Megyei Közgyűlés képviselő-jelöltjei – érkeztek meg legendás motorbiciklijeiken. A kultúrház udvarán még csatlakozott hozzájuk a Nyitra megyei képviselő-jelölti csapat további két tagja: Németh Andrea, Csicsó polgármester asszonya és Pupák István, Ógyalla város polgármester-jelöltje. Nem bemutatkozni érkeztek, hiszen arra semmi szükség nem volt: a helyiek régóta ismerik már a fentebb említetteket, több közös jó élménnyel is büszkélkedhettek. Sokkal inkább a bográcsfeszt hangulatának átélése volt a cél. A vendégeket Fitos Zsuzsa, Bogya község polgármester asszonya köszöntötte.
A színpad előtere továbbra is előadásoktól volt hangos: fellépett a Mini tánccsoport és a Liliom citerazenekar, a NyugiLak hölgyei pedig pikáns dalocskával nevettették meg a közönséget. A gyerekek ugrálóvárban és óriáslegóval vezethették le felgyülemlett energiáikat. A szervezők rendkívül gazdag tomboladíjakat halmoztak fel a színpad előterében: a szelvények megvásárlásával a Csemadok Bogyai Alapszervezetét lehetett támogatni. Aztán végre elérkezett a nap fénypontja, a főzőverseny eredményhirdetése.
Különdíjban részesült a TT-csapat (Tibi&Tomi), akik kakaspörkölttel készültek. A zsűri nevében annak elnöke, Lajtos Krisztián méltatta a tételt:
„Kifejezetten karakteres ételt kóstolhattunk, a hús szép állagú lett. Kellemes ízvilággal találkoztunk. Igaz, a hozzá tálalt galuska kissé túldagadt, ám ez az étel összképén egyáltalán nem rontott.”
A Bogyai Bográcsfeszt harmadik helyezettje a Szuper Anyák Szövetsége lett, marhagulyásukról az ítészek, mint korrekt, szépen elkészített, harmonikus fűszerezéssel prezentált fogásról nyilatkoztak. Ezüstérmes lett az Ekecsi Bringások csapata: babgulyásuk rendkívül kiegyensúlyozott volt, pontosan megfelelő mennyiségű paradicsommal és csipetkével dúsítva. A 3. Bogyai Bográcsfeszt legjobbjának pedig a Bogyai Vidám Nyugdíjasok csapata bizonyult, akik nyúlhúsból készítették el bográcsosukat.
„Pompás, harmonikus ételt kóstolhattunk, melynek kellően pikáns íze elvarázsolt bennünket. Az ízek összeértek, egységes összképet alkotva, élményt ajándékozva”
– jött az ítészi méltatás. A díjak átadása minden bizonnyal szolgált némi sorvezetőül az elkészült ételekre ácsingózóknak, hiszen a díjazottak sátrainál igencsak megnőtt a bámészkodók, várakozók sora. De a többi főzőcsapat sem ülhetett a babérjain: egymás kezébe adták a tálakat az együtt falatozni vágyók. S hogy megpihennek-e a rendezvény után a bogyai Csemadokosok? Úgy ismerjük őket? Ó, dehogy! Jön az ősz, érnek a faragásra váró tökök, szóval hamarosan újra jelentkezünk!
fotó: Kalmár Csaba
