Rajos Dóra, a Magyar Szikvízkészítők Jedlik Ányos Lovagrendje elnöke és segítői hátulról közelítették meg az embernagyságú szerkezetet. Vagy oldalról, ahogy vesszük: számomra a vörös szalagos masnival díszített hatalmas piros kerék jelentette a front oldalt. De nem az a lényeg, honnan nézzük, hanem, hogy mit! Az említett kerékkel, fém hengerkosárral, nyomásmérővel, ide-odafutó csövecskékkel és karokkal ellátott szerkezet ugyanis egy régi, már-már műtárgy számba menő szódatöltő gép volt, ami pillanatok alatt válaszolt a régóta bennem motoszkáló kérdésre: hogyan tudják olyan gyorsan lezárni a palackos szódásszifonokat, hogy a túlnyomás bent maradjon? Íme a megoldás: a köpőcsövön keresztül töltik újra meg újra. Ezt a folyamatot – nemtől, kortól és fogyasztási szokástól függetlenül – bárki kipróbálhatta a szímői Jedlik Ányos Ház előtt, és hazavihette a direkt a 200. évfordulóra készített emlékpalackba töltött buborékvarázst.
Az érsekújvári verséneklő, Adamovics Damián erős hangja töltötte be a szímői művelődési ház nagytermét: Máté Péter egyik klasszikusával, az „Ez itt az én hazám” című slágerrel köszöntötte az egybegyűlteket. A helyi és a széles régiókból a faluba érkezett közönség ünnepelni gyűlt össze, ugyanis idén van éppen 200 éve, hogy a falu szülöttje, Jedlik Ányos természettudós feltalálta és működésbe állította a szikvízgyártó gépet. Ennek történetét egy diavetítéssel egybekötött előadásban mesélte el Rajos Dóra. Sokaknak – elsősorban is a magyarországi határhoz közel élőknek lehet kifejezetten ismerős a lovagrend elnökének vezetékneve. Nem véletlenül: a Rajos vállalat Esztergomban gyártja és palackozza a szikvizet, amit aztán nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákia-szerte is forgalmaznak.
Az előadásból megtudhattuk, hogy Jedlik Ányos nem magát a szódát, tehát a szénsavval dúsított vizet találta fel, hanem a legjobb szerkezetet annak előállítására. Eleinte – világkiállításokon – a szikvíz még csak a vegyipari kategóriában kapott helyet, később azonban, amikor felfedezték egészségre gyakorolt jótékony hatásait, átminősítették és átsorolták az élelmiszerek közé. Gyorsan meghódította a világot, hiszen felismerték kiválóságait: válasz volt a túlélésre járványok idején, kézműves mesterséggé vált a szódakészítés, mindennapi élvezeti cikk lett, illetve a fröccsözés alapvető eleme. A szódát szerencsére a politikai irányvonalak sem tudták kikezdeni – nem úgy, mint a magyarországi borkészítést a szocializmus alatt, amikor mindegy volt, hogy lőre, csak sok legyen. Megihlette az irodalmat is: 1930-ban Zilahy Lajos Tésasszony című művében hangzik el egy fontos kijelentés, mellyel bizony azóta is gyakran találkozik az ember jártában-keltében: „Borban a szikvíz az igazság!”
A Jedlik Ányos Házban két kiállítás is nyílt pénteken, ami a 15. Szímői Fröccsnapok első napjának számított. Egyrészt a faluban működő két alapiskola – a magyar és a szlovák tanítási nyelvű – tanulói foglalták rajzba gondolataikat, érzéseiket a szikvízzel kapcsolatban – és születtek lélegzetelállító alkotások a fantázia szárnyalása által meseszép szódás szifonokról. De nemcsak rajzlapra kerültek művek: a szímői felmenőkkel rendelkező, de már Pozsonyban élő testvérpár: Can Leyla és Can Mira szifoncímkéket készített, ezeket is megcsodálhatta a művelődési ház közönsége.
Szintén ezen a délutánon nyílt meg a „-Tól -Ig” című quiltművészeti (foltvarrás) tárlat, melyről Rácz Margaréta mesélt a közönségnek. Mindkét kiállítás a Fröccsnapok teljes ideje alatt megtekinthető volt.
„A 15. Szímői Fröccsnapokon idén 226 liter fröccsöt készítettünk helyi termelésű olaszrizlingből, és természetesen szímői szikvízből. Jedlik Ányos, a szikvízkészítő gép feltalálója 226 évvel ezelőtt, 1800 januárjában született, rá emlékezünk a „mega fröccsel”, ezzel a mára már kultuszitallá vált gasztrokalanddal. A kisfröccs pontos keverési arányait betartva 133 liter olaszrizling és ugyanannyi, 133 liter szódavíz került a tartályba”
– tudtam meg Bób Jánostól, Szímő község polgármesterétől. Elárulta még, hogy a helyi szövetkezet szőlejében elsősorban olaszrizling és chardonnay képezi a borkészítés alapjait. A Károly házban pedig szódaüzem gyártja a pompás Szímői Szikvizet – heti két alkalommal árusítják is azt.
A pénteki ünnepség a Jedlik Ányos Emlékszobában ért véget: Mayer Farkas OSB, Jedlik Ányos-kutatóra emlékeztek a jelenlévők. Az ünnepi aktust aztán a falu központjában felállított színpad zenés műsora követte, és természetesen helyi finomságokat lehetett kóstolni: a szímői lapítottat, ami egy sós, túrós lepény, kellemesen savanykás ízcsengéssel, amit fröccsel kísértek a falujukra, annak hírességeire, kiválóságaira, múltjára és jelenére méltán büszke szímőiek.
fotó: Kalmár Csaba
