Vissza az agyarakkal, hé! Nem mondtam, nem állítottam én semmi valótlanságot vagy ocsmányságot. Csupán leírtam a tényeket, amik akkor is tények maradnak, ha történetesen némileg kiszínezzük vagy színházi kelléknek is beillő köntösbe öltöztetjük őket. Apropó köntös! Meglepő és szívet melengető látvány volt, hogy a mindenféle műanyagból meg visszaváltós palackból meg softshellből készült kabátok, mellények, pulóverek mellett volt árus, aki idén visszanyúlt kicsit a népi-paraszti viseletekhez, és vállfáira jó kis irhaszerű bekecseket aggatott. Maga is valami szűrt, vagy suba-szerűséget viselt, autentikus volt, legalábbis látszatra mindenképp. Mint a pesti piacokon áruló fejkendős, erdélyi mintákban pompázó sokszoknyás nénik franchiseja. Oda kell figyelni alaposan, mert a látszat néha csal. Speciel Komáromban erre nem volt panasz. Minden az volt, aminek tűnt. A kés kés, a fakanál fakanál, a forralt bor forralt.

A meteorológia már jó előre jelezte, hogy kacifántos hétvége várható, ami akár még bele is szólhat valamiképpen a komáromi András-havi vásárba. Vigyázat, nem napi, hanem havi. Messzebb vagyunk még a Bandi napjától, ami a hónap végén érkezik majd el. Ez most kezdésben Szilviára sikeredett, de azért mégis megmaradt Andásnak: régi népnyelvben a novembert Szent András havának hívták. Mennyivel szebb is volt úgy, mint így, ráadásul gurmánok a Szent Adrásról rögtön asszociálni tudnak Magyarország egyik legkedveltebb kisüzemi sörfőzdéjére, az ugyancsak Szent Andrásra, akiknek egyik idei, karácsonyra készülő különlegességük a 26-os Esthajnal: pastry ale sárgabarackkal, narancshéjjal, dióval, mazsolával, kakaóval, vaníliával és almával, ahogyan készítői mondják, püspökkenyér folyékony változatban.

Ez speciel nem volt a vásárban, de ha valaki jó söröket kívánt inni, összeköthette a jót a még jobbal, és jegyet válthatott a komáromi várba, ahol a világűrt idéző fénypark bebarangolása után betérhetett felmelegedni a Kamarum sörfőzde sörözőjébe, és akár kis sort is kóstolhatott – a komáromi habzó örömök válogatását.

A sátrak között is lehetett találni csapra vert hordókat, bár a hőmérséklet inkább a forró italok felé hajtotta a kilátogatókat. Literszám teltek hát a papír- és műanyagpoharak teával, punccsal meg forralt borral. Előbbiben sok volt a cukor, talán utóbbiban is, bár a kelleténél több víztől ez kevésbé érződött. De hát magára vessen, aki csak egyetlen standnál tett próbát: így igazán nem igazságos az általánosítás, hiszen meglehet, másoknál igenis borból volt a bor!

Szinte minden soron volt viszont kürtőskalács. Vagyis mégsem, legalábbis ez a mondat így nem pontos. Szinte minden soron volt „trdelník”, és megtalálható volt egy sátor is, ahol erdélyi kürtőst készítettek és sütöttek, nagyon vidáman, néha még énekelve is közben. Talán nem véletlen, hogy hosszú sor kígyózott előtte, erősen akadályozva a hömpölygő tömeget a tovahaladásban.

A körhintások idén igazán nem panaszkodhatnak. Vagy azért voltak sokan, mert fáztak, és bátorra párlatozták magukat, vagy azért, mert ragyogott a napocska, és lebegni csábított a harapni való levegő. Mondjuk nem semmi ára volt a gyomor felfordításának: volt olyan attrakció, ahol egy menet 15 euróba fájt. De panaszra akkor sincs ok: egyszer van egy évben András-havi vásár!

Nem volt rizs! Ez csak akkor problémás, ha rizsmániás kutatja végig az ételkínálókat. Volt krumpli, igaz, abból is inkább csak hasáb meg amerikai, aztán meg kenyér. Nincs rizs, mondtam a mellettem trappoló rizsmániásnak, aki fájdalmas sóhaj kíséretében felelt: akkor legyen tészta. Tészta sincs. Lepény van meg libamáj, kacsacomb meg pecsenye. Meg színültig töltött műanyag tényér Kaszab Peti pacalpörijéből. Messzire szállt az illata, a bográcsnak épp csak az aljában vöröslött az étel: láthatóan sokan rákaptak. Volt még persze lepény is meg sült gesztenye, de rizs meg tészta nem.

S hogy mi van ezzel a Charlesszal? Nos, igen, mindegy volt, hogy rádióban hallgatta-e az ember, tévében nézte, vagy rákeresett a bármelyik netes meteorológiai oldalra, óva intették Közép-Európát Károly rossz kedvétől! Mert hozta a rekord mennyiségű esőjét magával, aztán meg a kellemetlen, erősödő szelét. Pénteken, Szilvia névnapján, az András-havi vásár első délutánján, estéjén tűzoltók lepték el az esemény helyszínéül szolgáló vár melletti nagy parkolót. Charles ugyanis majd térdig érő áradást zúdított a területre, nem törődve sem árussal, sem vásárlóval. Szerencsére a lánglovagoknak mindegy, tűz vagy víz: megküzdenek vele. Szombaton már csak emlék volt: egy hírfoszlány, ami miatt klassz címmel lehet ellátni a vásári riportot.
fotó: Kalmár Csaba

