Az 5. Csicsói Családi Csemadok Nap zárásaként az egyik legpompásabb elfoglaltságot tervezte a csicsói önkormányzat és a Csemadok helyi alapszervezete: már délután felszeletelték a zsírjában is gazdag füstölt szalonnát és a házi fűszerezésű, töltésű kolbászt, hogy sötétedés után nyársra húzzák. Száraz fából tábortüzet raktak volna: szítva a lángokat, ösztönözve a tüzet, hogy szinte az ég alját nyalja. Talán alufóliát is kerítettek volna, amibe krumplit csomagolnak: alig várva a lángok alább hagyását, a parázs izzását, ami a legfinomabbra képes sütni az osztrák nyelvterületen földi almának hívott pityókát. Friss, omlós kenyérrel is készültek: legyen mire csepegtetni a füstöltek finom zsírját, vagy csak magában félfeketére pirítani: úgy a legjobb, ha van rajta kis pörcanyag. De elmaradt a tábortűz, elmaradt a lángnyelveken keresztülbámulás, a körben ülés, a vidám csevej, esetleg egy-egy ismert dalocska eléneklése. Hogy miért? Mert az este felelős embereket kívánt: bátor nőket és bátor férfiakat. Helytállást és megfelelő válaszokat a természet kihívásaira. Csicsó és Kolozsnéma között ismét lángot fogott az erdő, így a környező települések önkéntes tűzoltói a szórakozás helyett kötelességüket siettek teljesíteni. Csicsó község pedig mindenben támogatta őket, ahogy mindig, az elmúlt évek során.
„Péntek estétől (augusztus 28.) tartott már ez az állapot: a rendkívül kiszáradt növényzet lobbot fogott, tűzoltóinknak sietniük kellett a helyszínre, hiszen a tűz ilyen körülmények között nagyon gyorsan tud terjedni. Szombaton este ismét riasztást kaptunk: a csapat a tűzoltóautóval a helyszínre vonult, emiatt döntöttünk úgy, hogy a tábortüzet nem gyújtjuk meg. Természetesen az előkészített, sütésre váró finomságok nem mentek kárba: Cseh Imre önkéntesünknek, illetve az ő nagy befogadóképességű sütőjének hála minden elkészült, és szétoszthattuk a rendezvényre kilátogatók között, kívánva egymásnak jó étvágyat, és gondolatban sikeres munkát tűzoltóinknak”
– értesültem a késő este és éjszaka eseményeiről Németh Andreától, Csicsó község polgármester asszonyától. Alig pár órával korábban találkoztunk, az 5. Csicsói Családi Csemadok Nap kezdetekor: vállalta, hogy interaktív módon körbevezet az önkormányzati hivatal jókora udvarán, megmutatva minden attrakciót, amivel a helyieket várták egy igazán izgalmas nyárbúcsúztatóra.
„Négy évvel ezelőtt, mielőtt polgármesternek választott a falu, sokszor megtaláltak a különféle kulturális és közösségépítő rendezvények hiányára irányuló hangok. A csicsóiak keveselték ezeket az akciókat, többször is elhangzott, hogy valóban szép, impozáns a kultúrházunk, csak hát kár, hogy nincs benne élet! Akkor megfogadtam, hogy változtatok ezen: csapatommal sokat dolgozunk, hogy minden korosztályt meg tudjunk szólítani, mindenkinek tudjunk értékes, élvezetes programmal szolgálni”
– reagált Csicsó község első embere a felvetésemre, miszerint a faluban kifejezetten sok rendezvény valósult meg ebben az évben is. Nekem aranybánya: évszaktól függetlenül várt és fogadott tárt karokkal a falu – lett légyen megemlékezés, májusfa állítás, a Csicsói Önkéntes Tűzoltó Testület évfordulója, falunap, fesztivál vagy bármilyen más esemény –; tudtam, hogy gazdag, megírásra váró anyaggal és gasztronómiai élményekkel távozom, ugyanis a fentebb már említett tűzoltók tényleg mesterei a fakanálnak!
Beszélgetés közben természetesen bejártuk a terepet is. Először az ügyességi fajátékok körül sertepertéltünk. Számomra kifejezetten üdvös volt, hogy nem a már unalomig ismert ugrálóvárakkal készült a falu. Nem állítom, hogy ezek rosszak lennének, de valljuk meg őszintén: a pattogáson kívül vajmi kevés élményt kínál. A Családi Csemadok Napon felsorakoztatott játékok viszont fejlesztették a kézügyességet, reakcióidőt, összpontosították a figyelmet és csapatmunkára késztették a gyermekeket. Vagyis nem csak őket, hiszen a felnőttek is oda-odalopóztak a játékokhoz, kipróbálták magukat bennük. Kivéve talán a Flintstone autót: ez csak a kölykök szórakozását szolgálta! A fából készült pompás alkalmatosságon fürtben lógtak a gyerkőcök, gurítva a járgányt fel s alá az udvarban. Lehetett lovagolni is Vincze Vivien jóvoltából, volt arcfestés és csokizivatar is.
„A tavalyi Puruki Disznótoros és Kolbásztöltő Fesztiválon találkoztunk a szalma docska élményelemként való felhasználásával, ezért gondoltunk arra, hogy idén kipróbáljuk. Egyrészt az íjászkodás céltáblájaként alkalmaztuk: tökéletesen bevált, hiszen az íjakat ebből a közegből könnyebb volt kihúzni, mint a hungarocell céltáblákból. Másrészt egy kisebb tornyot is építettünk belőle: már az esemény kezdetekor »megszállták« a srácok; később, a vetítéskor nézőtérként is használni tudtuk.”
Manapság a Csallóközben (is) kifejezetten nagy sikernek örvendenek a szabadtéri vetítések. Egészen különleges hangulata van a megannyi piknikplédnek, kisebb-nagyobb ülőpárnának, akár kempingszéknek, babzsáknak – helyszínünkön docskának –, amik a nézőteret alkotják. A csillagos ég, a Hold fénye, a tücskök ciripelése adja a háttérélményt, és kivetítőn keresztül érkezik egy-egy magyar klasszikus, ami közös nevetésre készteti a közönséget. Mivel – élve a polgármester asszony szavaival – „csajos közeg” jellemzi az önkormányzatot és a Csemadokot is, egy igazi szebbik- és gyengédebbik nemes mozit vetítettek, a Herendi Gábor rendezte Szenvedélyes nőket.
Érdekes választás, már csak azért is, mivel meggyőződésem – négy év távlatából mindenképpen –, hogy ez a jelző Németh Andrea polgármester asszonyról is maximálisan elmondható. Egy jó vezetőnek ilyennek kell lennie: lelkesnek, tele ötlettel. Aktívnak: fontos, hogy mindenhol jelen legyen, hiszen csak így hallhatja meg, mire van szüksége a községnek. És bizony akaratosnak is kell lennie, makacsnak: csak így tudta kiharcolni, hogy megérkezzenek a faluba a fejlesztések, hogy olyan projektekkel büszkélkedhessen Csicsó, ami hosszú távon szolgálni fogja az egész községet.
„Mielőtt faluvezetővé váltam volna, komoly ellentétek és szakadékok húzódtak a falun belül egyes csoportok között. Sikerült ezeket betömni, felszámolni, így most már egységes közösségről számolhatok be, boldogan! Ez nagyon fontos: megtestesítője a jelennek, alapja a jövőnek! Az összetartó közösség bármit elérhet. Hiszem, hogy a falunkba, Csicsó lakosságába vetett hitem napról napra meghozza a gyümölcsét. Hiszem, hogy ez a közösség előre megy, nem pedig hátrafelé, és nem ül fel a különféle rágalmaknak, hergeléseknek. Erős, komoly és igazán nagyszerű csapatot építettünk Csicsón: a sajtótól a minisztériumig terjedt a négy év alatt a jó hírünk. Meg kell ezt őriznünk, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy prosperáló település legyünk!”
Mint megtudtam, vasárnap még kiszálltak az előző éjszakai tűzeset helyszínére a Csicsói ÖTT hősei. Elvégezték a szükséges beavatkozásokat, hogy a három környező falu: Kolozsnéma, Füss és Csicsó lakossága biztonságban tudhassa magát, és az értékes növényzet is a lehető legkisebb károsodást szenvedje. Böngészve a facebookot, találtam egy bejegyzést Farkas Károlytól, Füss község polgármesterétől, aki szuperlatívuszokban írt a csicsói tűzoltókról, illetve a háttércsapatról, akik segítették lánglovagjaik munkáját. Ilyen az, amikor egy egész falu kiáll egyetlen ügy mellett. Az ügy mellett, ami jelenről és a jövőről szól. Ami tényleg Csicsóról szól.
fotó: Kalmár Csaba, Csicsó fb, Csicsói ÖTT
