Magyarország nyugati szélén, az Őrségben még ma is tartja magát a mondás, miszerint, ha valakit nem tudnak ecettel vagy pálinkával meggyógyítani, akkor annak már ácsolhatják a koporsót. Maga a mondás, és annak tartalmi háttere is komoly múltra, jelentős történelemre tekint vissza. Eleink már Krisztus előtt is foglalkoztak a természet gyógyító erejével, és szerencsére ez egy olyan „népi hagyomány”, ami – remélhetőleg – soha nem megy ki a divatból, sőt talán egyre több követőre talál. Ez utóbbi feltevés látszott beigazolódni nagyszombaton, amikor – stílusosan a feltámadás napja előtt – egy növényeket szerető kíváncsi csapat visszatért a természet lágy ölelésébe, hogy mélyebben megismerkedjen test- és lélekgyógyító tulajdonságaival.
A Gúta Öröksége és a Gútáért Polgári Társulás szervezésében látogatott el a Vermes tanyára Dr. Pottyondy Ákos, a pannonhalmi Ürmös Porta tulajdonosa, a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjének egykori vezetője. Látogatásának célja egy egész napos interaktív előadás volt, melynek keretében bemutatta jelenlegi életét: természet- és növényközelségét az Ürmös Portán, illetve előadást tartott a növények, gyógynövények, gyümölcsök és virágok felhasználási módjáról, azok jótékony és gyógyító hatásairól. Volt gyógynövénytúra, valamint gyakorlati foglalkozás is.
Méhes Csaba, a Gúta Öröksége vezetője elmondta, társulásuk igyekszik felkutatni és bemutatni a régi, magyarsághoz kötődő mesterségeket, illetve kiemelt céljuk a hagyományok megélése és tovább adása. Vermes István Koppány, a Vermes tanya kiváló lovasíjásza pár szóban bemutatta az előadás helyszínéül szolgáló otthonát, majd felhívta a figyelmet, mennyire fontos időről-időre visszatérnünk a gyökereinkhez, azokból energiákat kinyernünk, s általuk táplálnunk az életfánkat. A köszöntések után Pottyondy Ákos vette át a szót, bemutatta az Ürmös Portát. Elmondta, hogy kaszálógyümölcsöse van, gyógynövénykertje, valamint zeneterápiával is foglalkozik. Családjával együtt igyekszik szimbiózisban élni a természettel: nem kizsigerelni, kifacsarni azt, hanem okosan kamatoztatni minden ajándékát.
„Mindig is azt vallottam, hogy az alternatív (házi) orvoslásnak és a modern gyógyászatnak kéz a kézben kellene járnia. Ne legyenek illúzióink, és ne romantizáljuk túl az életünk ezen szegmensét sem! Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hogy az egyiket a másikkal ki tudjuk egészíteni, ha úgy hozza a szükség, hiszen sokszor az ember egészségének megmaradásáról, néha akár az életéről van szó, egyértelmű hát, hogy mindent meg kell tenni érte. A népi gyógyászat egyfajta közös teremtés, eleve közösséget feltételez. Magja a múlt értékeinek megismerése és megélése. A kert és az ember kölcsönösen teremti meg egymást, éppen ezért kiemelten fontos, hogy a kert egy legyen a tájjal, vagy eggyé tudjon válni vele. Ha mindezt el tudjuk érni, akkor eljutunk a népi gyógyászat céljához: a testi-lelki-szellemi haszonvételhez. Ne feledjük: a teremtett világ közelsége előbb vagy utóbb elvezet magához a Teremtőhöz”
– hangsúlyozta előadásában Ákos, feltéve az egyik legfontosabb kérdést: a régi tudáson alapulva tudunk-e a jelen kor kihívásaira válaszokat találni? Szerencsére azonnal meg is válaszolta, bemutatva csak néhány gyógynövényt, melyeket a modern medicína ma is előszeretettel használ. Szóba került a csalán és a dió, melyek kiválóak tisztítókúrára. A lósóska és a fehér üröm, amelyek az emésztésre vannak jótékony hatással. Légúti problémákra nagyszerűen alkalmazható a kakukkfű, a zsálya és a borsmenta, a keringési rendszer helyes működésére a galagonya és a fehér fagyöngy. Női problémákra a PCP-trió, tehát a palástfű-cickafark-pásztortáska, férfigondokra pedig a kisvirágú füzike.
Hogy meghozza a jelenlévők kedvét, gyógynövény túrára invitálta a társaságot. Irány a gútai Vág-part, ahol szinte minden lépésünkkel gyógynövények és gyógyfüvek tömegét tapossuk. Szó esett a pitypangról, a vadkomlóról, az árvacsalánról, az aranyvesszőről, a nyárfáról, fűzfáról, valamint a nyírfából nyert „favízről” is. Közben a tanyán tea főtt: Ákos saját keverékeinek egyike, a „Kedvrittyentő”. Az asztalok roskadoztak a helyben készített paprikás kattancstól és medvehagymás kalácstól. Ebéd után aztán folytatódott az előadás. Kiderült, hogy az Ürmös Portán illóolajok és virágvizek előállításával is foglalkoznak. Előbbi nem összekeverendő a boltokban pár centért kapható pancsolmányokkal: egy eredeti, lelkiismeretesen és megfelelő technológiával lepárolt termék ára (például a kakukkfű esetében) elérheti a 160-180 eurót is. Jó hír, hogy egy-egy felhasználáskor elég belőle egy-két csepp. A virágvíz tulajdonképpen az olajkészítés mellékterméke, de lehet kifejezetten alap is, ha valaki pontosan a virágokból kinyerhető végeredményre utazik. Ezeket is széles körben lehet használni: háztartási gépekbe, szaunákba, párologtatóba.
Pottyondy Ákos több termékét is elhozta, hogy megismertesse vele a közönséget. Mindent természetesen nem tudott bepakolni, de nem hagyta csüggedni a résztvevőket: miután előadásában bemutatta a gyógynövények feldolgozási lehetőségeit, kivitette az asztalokat Attila Palotájából, és Isten gyönyörűen kék ege alatt a csoport közösen elkészített egy körömvirág macerátumot (olajos kivonat) és egy rozmaring-citromfű tinktúrát (alkoholos kivonat).
Elnéztem társaimat, akikkel egy asztalnál ültem, és biztos voltam benne, ugyanazt gondolják, amit én: minél több információt hallunk a témában, annál több lesz a kérdésünk is. Világos: a bennünket körülvevő természetért nem kell elutaznunk, nem kell hatalmas összegeket költeni arra, hogy magunkhoz ölelhessük. Nem kell áldozatokat meghoznunk. Elég csak kellően nyitott szemmel járnunk, tanulnunk, és megélnünk mindazt, amivel ez a csodálatos világ teljesen ingyen és szívesen megajándékoz mindannyiunkat.
fotó: Kalmár Csaba
