Prézit (Prezmeczky Péter) 1999-ben ismertem meg, talán október volt vagy november. Persze, ha most kegyes csalással kívánnék élni, azt írtam volna, 2000-ben, mert akkor kerek lenne a negyed évszázad, és pontosan belepasszolnék tárlata címébe. Sebaj, így majd villogok azzal, hogy ott voltam az indulásnál. Tehát idestova 26 éve találkoztunk legelőször, Komárom kultikus szórakozóhelyén, a Révben, egy zenés-lötyögős rendezvényen, a Kis-Kis nosztalgiabulin. Épp egy vadonatúj Cradle of Filth albumot szorongattam a kezemben, ezért figyelt fel rám az akkor még majdnem derékig érő, hollófekete hajú fiatalember, szinte minden ujján gyűrűkkel, köztük nem egy halálfejessel. Öltözéke alapján bárki számára egyértelművé lehetett, hogy Prézi nem Flipper Öcsi nótáira szokta esténként álomba ringatni magát. Azóta eltelt negyed évszázad, plusz egy év. Nyár van, bár kissé megtréfál az időjárás, ám a kis helyen összezsúfolódott tömeg energiái kiválóan fűtenek. Prézi áll a pulpituson, kese hajjal, finom félmosollyal, kissé megilletődve, de büszkén is két gyönyörű nő között, akik épp őt méltatják, őt ünneplik. Sok minden megváltozott: a hely, a kinézet, a hajhossz, az ékszerek (hellyel-közzel). De Prézi Prézi maradt. Ugyanaz a lázas hevület, ugyanaz a felfedező tekintet, ugyanaz a megbízható barát. Negyed évszázados fotós életmű kiállítással készült.
Jana Mačicová, a Regionális Művelődési Központ komáromi irodájának a képzőművészet, a fényképészet, a film, az alkotóműhelyek, a klubok és a foglalkozások, valamint a kirekesztett csoportok módszertani referense, illetve Bilka Viktória fotós, a komáromi Helios Fotoklub tagja mutatták be Prezmeczky Pétert a közönségnek. Vagyis jobban mondta önöknek, kedves olvasók! A Szabad Újság olvasóinak, elsősorban is a nem komáromiaknak. Ugyanígy a MA7, a Delta hetilap olvasóinak, illetve a Hírek.sk nézőinek. Mert a jelenlévőknek nem kellett: megannyi barát és cimbora, klubtárs és követő, rajongó és művészetpártoló fért meg a komáromi közösségi térben, a Zichy-pontban, mely „a komáromi fotográfia otthona lett” – ahogyan ez a méltatás során elhangzott. És valóban: e térben a Helios Fotoklub tagjai rendszeresen szerveznek kiállításokat, képeik díszítik az előadótér falait. Volt már itt ifi-fotós-képzés is, szintén egy kiváló Heliosos fotográfus, Pálfi Norbert nevéhez fűzhetően.
Elhangzott, hogy Prezmeczky Péter – Prézi legelső nagyítása a Boszorkány című fotográfia volt, ami nemcsak nagy sikert aratott (jelenleg egyfajta helyhiány miatt nem került be a tárlatba), de szikrát pattintott az amatőr fotósban, mely lángra kapott, és a jelenlegi: PRÉZIFOTO 25 című kiállításon bemutatásra is került. A színes válogatásba bekerültek portrék és hangulatok, természetfotók és megkapó kompozíciók. Már-már teljes és átfogó lett volna a kép, ha nem ismerném Prézit – ahogyan már említettem – 26 éve, és nem találkoznék vele hetente akár többször is, és nem látnám, hogy – bár nem fényképezőgéppel, akár objektívcserével, filterekkel, beállított fényekkel, hanem okostelefonnal – van egy olyan téma, amiben immáron hatalmas gyűjteménye lehet, és bizony megérne egy finom kis tárlatot: a jártában-keltében készült étel- és italkattintások, az étvágygerjesztő felvételek, a történetmesélő gasztroképek.
Prezmeczky Péter, azaz Prézi – maradjunk is most már ennél a megnevezésnél – tagja a rózsahegyi Szlovák Fotóművészek Szövetségének, a budapesti Magyar Fotóművészek Világszövetségének. Alma materében, a Helios Fotoklubban a fotóklubok Petzval körversenyének felelőse, illetve a komáromi Duna Menti Múzeum Múzeumbarátok Körének állandó fotográfusa. Munkáit sok hazai és nemzetközi versenyre nevezte már be, állandó sikereket elérve itthon és külföldön is.
A megnyitón elhangzott, hogy Prézi munkájával inspirál. Saját bőrömön tapasztalom ezt: van egy fotója – személyes kedvencem – megtekinthető a PRÉZIFOTÓ 25 kiállításon is, egy magányos csónak a víztükrön. Idejét sem tudom már, mikor mutatta meg. Azóta képtelen vagyok elmenni a vízfelületek mellett anélkül, hogy megörökítenék bármilyen vízi tákolmányt. Hangulata van és üzenete. Ezt Prézi tanította meg nekem, még ha nem is tudott róla. A képalkotás manapság igazi reneszánszát éli. Ha azonban valaki kattintana, de ötlet híján van, nézzen be a Zichy-pontba: tényleg inspirálódni fog!
fotó: Kalmár Csaba
