… és gondoltam, elköltöm egy mutatós libára, lesz belőle ínycsiklandó pecsenye nekem. De! Nem szégyellem bevallani – mindegy, mennyire férfias vagy sem –, mikor megláttam a remek húsban lévő, izmos és eltökélt jószágokat, bizony inamba szállt a bátorságom! Attól tartottam ugyanis, hogy úgy járok, mint a pataki diákok Mikszáth Kálmán regényében: étvágyat kaptak a csirkelakomára, így a gazdasszony biztatta őket, fogják meg az ebédre valót. Erről meg nagyszüleim csallóközaranyosi portája jutott eszembe, és a baromfiudvar, ahol két nagy ellenségem volt gyermekkoromban: a kakas meg a lúd. Előbbi – bár ijesztőbben nézett ki – könnyebben volt szocializálható, lévén a venyigeseprű jó nevelőnek és távol tartónak bizonyult. Nem úgy a lúd! A lúd, kérem, az olyan, mint az erdélyi medve: nem játék! Rögtön felsejlett előttem a gyermekkori emlék, mikor ez a sziszegő fenevad belemart a sok mosástól színehagyott rövidnadrágom által szinte alig takart – már akkor is – formás hátsómba. Bömbölésemre összecsődült az utca népe, pedig fájdalmam meg sem közelítette dühömet és szégyenérzetemet. Ilyen alapokkal nem csoda hát, hogy lemondtam a megyercsi libalakomáról. Sebaj: olyan jól tartottak a falusiak, mint egy valóságos királyt! Ahogyan mindenki mást is, aki ellátogatott az első Márton-napi családi vigasságra.
„A Márton-nap nemcsak a jó evésről, ivásról, mulatozásról szól, hanem felerősíti bennünk a szeretetet és a hitet, valamint segít őriznünk és tovább adnunk az emberi összetartozás lángját. Bízom benne, hogy kezdeményezésünk jó hírneve évről-évre több családot csábít majd, és egyre többen tudjuk megülni ezt a történelmében és hagyományaiban is gazdag ünnepet”
– hangoztatta nyitó beszédében Zink Vass Nóra önkormányzati képviselő, a rendezvényt szervező Magyar Szövetség nevében. Az úttörő eseményre a Boschán-kastélyban került sor, ahol „randevút adott” egymásnak három generáció: a legifjabbaktól egészen az örökifjakig.
A közönség előbb megtudhatta, miről is szól a Márton-nap, milyen előzményei voltak. A történetet Gáspár Lotti, a Hetényi János Alapiskola diákja, valamint Gálfiová Miriam, a Nemesócsai Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulója ismertette. Utánuk Kéri Denisza zenés, táncos műsora következett, ami közben már szélesre tárta ajtószárnyait a mellékterem, ahol az asztalokra készített lámpásokat lehetett egyénileg, sok-sok kreativitással feldíszíteni. A lámpásoknak aztán később főszerep jutott, amikor a kastély népe a helyi Betyárok színjátszókör tagjainak vezetésével bevilágították a falut.
A szervezők kvízjátékkal is készültek – természetesen Szent Mártonhoz és a Márton-naphoz kapcsolódva, valamint gazdagon megvendégelték a közönséget. Tehát – ahogyan utaltam rá a legelején – a megyercsi libák száma – miattam, legalábbis – nem csökkent, mégis jóllakottan, élményekkel gazdagodva tértem haza. És még a félpénzem is megmaradt!
fotó: Kalmár Csaba
