A nemjóját, de megcsikorgatott! Kimutatta a foga fehérjét! Összerántotta magát, és bizonyította, hogy még erősen hatalma van felettünk! Olyan volt, mint egyes horror- vagy zombifilmekben, mikor a sírból kinyúl még egy ökörbe szorított marok, az ég felé lóbál ez izmos kar. Pedig hánytuk rá a rögöket rendesen! Hogyan tapsoltunk a narancsszín lángnyelveknek! Arcunk kipirosodott, talpunk alatt döngött a föld. De az úr még temetése után is úr marad! Pláne, ha nem érzi még a vesztét, ha úgy gondolja: neki itt még dolga van!
Nem túlzott az időjárás előrejelzés: Komáromban és szűk környékén bizony -7 fokot is mértünk éjszaka és főként napfelkelte előtt. Csalóka dolog ám a meleg szobából, a dunyha alól kilesni az ablakon, és örülni a kristálytiszta égen épp ragyogó napsütésnek! Tél úr, ahogyan azt az elmúlt években megszokhattuk már, leginkább februárban mutatja meg hatalmát. Ha nem hóval, hát faggyal. A mezőgazdászok csikorgatják fogukat. Nemcsak a cidri miatt, ami lilára festi az ember ajkát. Jó a fagy, mondják, de korábban kellett volna. Most csapadék kéne – így a gazda, és elkeseredetten keres legalább egyetlen felhőcskét az égbolton.
Nem úgy a vidám gyerek- és felnőttsereg, néptáncosok és reneszánsz-hívek, óriások és apróságok, akik összegyűltek Dél-Komáromban, a Szabadság téren, hogy szikrázó napsütésben űzzék el a telet, és tárt karokkal várjak a kikeletet, az új élet sarjadását. Ugyan messze még a virágvasárnap, amikor régi népszokás a kiszehajtás, ám a tavaszvárás vágya egyre tüzesebben él a Duna-parti város lakóinak szívében. Megelőlegezték hát a dátumot, és a szerelmesek napjához legközelebb eső hétvégén kiállították közszemlére Rémfalvi Rettenet Ritát, a szalmából készült kiszebábot. Szorgos kezek „díszítették” Rita köntösét: emlékeztető lapokra felírták a bút meg a bánatot, keserűséget meg a betegséget, hogy néhány órával később a bábúval együtt váljanak a tűz martalékává.
A Komáromi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. által szervezett eseményen gólyalábasok szórakoztatták a közönséget zsonglőrbemutatóval és tűznyeléssel. Fellépett a Garabonciás Néptáncegyüttes és az Újhold régi zene-és táncegyüttes. Rémfalvi Rettenet Ritát „megsétáltatták” a városban, majd a tűzzsonglőrök hathatós közreműködésével lángra kapatták nagyságát!
„Kisze, kisze, kiszebáb,
rojtos már a rokolyád.
Tüzet hozok, vizet hozok,
napsugárban pernye potyog.
Iszkoljon a tél!
Kisze, kisze, cibere,
ébred már a venyige!”
Rita le- és megégetése után a bátrabbak a tűzugrást is kipróbálhatták. Jó volt egy kis izgalom, és közel lenni a lángokhoz, mert Tél úr vagy nagyothall vagy kevésbé kompromisszumra kész. Napnyugta közeledtével ugyanis erőteljesen hűlni kezdett a levegő, jelezvén, hogy egyelőre még a tavasz bizony várat magára.
fotó: Kalmár Csaba
