Déjà vu! Vagy elvesztem tán az idősíkban? 2025. május 1-je. Szüleim alsó szomszédai, Kovácsék, akik jegyzik Komárom első Forever Living Product termékeit – tudják, az aloe veraból készült csodaszereket, amik tényleg azok, mert az égési sérüléstől az ajakápoláson át, egészen a belső egyensúlyig minden téren segítenek –, illetve elvitathatatlan szerepük van a helyi nordic walking szenvedély meghonosításában és a lakótelepek panelházainak pinceablakaiban megjelenő, csempére vagy járólapra festett bájos alkotások eredetéről is lényegesen sokat tudnának mesélni, megszólítottak, miközben az Európa-udvarban található volt Zenepavilon és volt Art Club (Krusó) falaira installált, vászonra nyomtatott fotóalkotásokat fényképeztem: „ugye, milyen gyönyörűek?” 2026. május 1-je. Szüleim alsó szomszédjai, Kovácsék megszólítottak, miközben az Európa-udvarban található volt Zenepavilon és volt Art Club (Krusó) falaira installált, vászonra nyomtatott fotóalkotásokat fényképeztem: „ugye, milyen gyönyörűek?” Hát, kérem: ez a rajongótábor! Akik alig várják, hogy a munka nemzetközi ünnepe legyen, és lehessen menni az Európa-udvarba: ünnepét ülni az egyéni látásmód fotós megnyilvánulásának, és kifejezni a mindenkori nagyon-nagyon tetszést.
A szépérzékéről és a komáromi művészeti életben való aktív részvételéről is híres Helios fotoklub ismét piknikre terített: a Zichy Palota belső udvarán, a teret maximálisan kihasználó, azt tökéletesen belakó és kiélvező, feldobó, megszínesítő, élményekkel és emlékekkel megtöltő, rácsodálkozásra, gondolat- és érzésébresztésre lehetőséget adó kiállítást építettetek. Vagyis inkább aggattak. Feszítettek. Csipeszeltek. Rutinnal, hiszen a Helios fotoklub tagjai nemcsak a fényképezéshez értenek kegyetlenül, hanem a kreativitás látható és tapintható megjelenítéséhez is.
„Szinte már olyanok vagyunk egymásnak, mint egy nagy család: különleges emberek, művészek társasága, akik igazi és őszinte barátságot ápolnak egymással. Jómagam 2000-től vagyok tag. Hogyan kerültem a csapatba? Nos, már egészen fiatal koromtól érdekelt a fényképezés. Volt egy Zenith filmes fényképezőgépem, amivel próbáltam a saját szájízem szerint alkotni: fekete-fehér kompozíciókat álmodtam meg. Egy akkori fotoklubos, Lutring János, aki előhívta a felvételeket, buzdított, hogy mutassam be azokat a klubban. Sikert arattam velük, nagyon jól esett az elismerés, ami megerősítette a vágyam, hogy magam is a híres komáromi fotográfusok társaságába kerüljek”
– Prezmeczky Prézi Pétert sikerült elsőként mikrofonvégre kapnom. Prézi igazi átváltozóművész: most éppen egy kiskarimás fekete kalapban jelent meg, olyan „vadnyugatosan”. Szája jobb sarkában csibészes mosoly kíséretében invitált: egy korsó cseh habzóra meg egy tál babgulyásra.
Utóbbit – idén is – a Regionális Művelődési Központ komáromi irodájának a képzőművészetért, fényképészetért, filmért, az alkotóműhelyekért, klubokért, a foglalkozásokért és a kirekesztett csoportok módszertanáért felelős referense, egyben a Helios fotoklub lelkes támogatója, Janka Mačicová főzte, hathatós segítséget kapva Šoóki Ivettől, aki a komáromi Mentálisan Sérültek Napközis Otthonának vezetőjétől, aki maga is örömmel jelenik meg a Helios eseményein. Miközben a klubtagok és a piknikre kilátogatók szájában összefuttatták a nyálat: a méretes fakanállal minden érdeklődőnek megmutatták a jókora hús- és kolbászdarabokat, a fotográfusok épp installáltak vagy a már kiállított fotóikról meséltek a megállóknak. Akikből nagyon sok volt: Komáromban a szépérzék presztízskérdés: mi, itt, a Duna partján ragaszkodunk a csodák megéléséhez, azok élménnyé építéséhez, és ebben a Helios oroszlánrészt vállal.
Prézitől még megtudtam, hogy kedvenc fotója egy korábbi pompás felvétele, mely a tavalyi pikniken került rivaldafénybe. A komáromi erődben hosszú záridővel fotóztak tűzforgatást, mely különleges effekteket eredményezett. Idén is volt fotója, kétféle is: az egyik, amit ő fotózott, a másik, amin ő szerepelt. Tudják: amikor „akasztják a hóhért...”
„Szeretem a régi technológiát, a filmtekercset, annak hangulatát, a szemcséket és mindent, ami vele jár!”
– válaszolt átszellemült arccal, de kacagva a ragyogó művésznő, Bilka Viki, a Helios fotoklub tagja, akivel az érdeklődők találkozhattak a tavalyi Helios-os pikniken is, amikor a Jókai 200 emlékév kapcsán reformkori ruhákba bújhattak a különleges fotókra vágyók, és Viktória kattintott, némi beállítást követően, és ezt az ajándékot szolgáltatta a Jókai bicentenárium gálaműsorán is az Egressy Béni Városi Művelődési Központ második emeleti fogadóterében. Az idei piknikre régi, klasszikus filmes géppel érkezett, 200-as, fekete-fehér tekerccsel.
„2018-ban csatlakoztam a Helios-hoz. A fotózás a szakmám is, és abban az évben eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, közéjük szeretnék tartozni. Most épp van egy kollekció, amit nagy kedvencként tudnék megjelölni, ha a favorit fotóimra vagy kíváncsi. Ez igazából egy élettörténet: két szerelmest mutat be, akik megküzdenek a maguk árnyaival és kísértéseivel, ám a szerelem erősebb, egyben tartja, amit egymásnak rendelt a sors, olyannyira, hogy új élet születik a lángolásból. Budapesten volt kiállítva, és sokakban indított gondolatokat, kérdéseket is, mert sokat játszottam az árnyékokkal, amik szinte történeteket meséltek.”
Prezmecky Prézi Péter még elmondta, volt már példa rá, hogy valaki a piknik során jelentkezett, s aztán vált a Helios tagjává. Nem csodálom: klassz közösség az övék! A május elsejei akción találkozni lehetett több, komoly nemzetközi díjban részesült fotográfussal. Kučera Martinnal, az alig pár napja Polgármesteri díjban részesült Helios-ossal, akit én még sosem láttam nem mosolyogni! Aztán sok vendég is jelen volt: hazai és külhoni fotoklubok képviseletében. És ismét mód és lehetőség nyílt találkozni és beszélgetni a Karvai Föld Piaca termelői piac és vásár hangulatait képekbe záró fényképészével, akinek a képalkotáson kívüli másik szenvedélye a mézkészítés, amiről szintén sok művészi felvétellel rendelkezik: Sedliak Palival, Martosról. A mindenben is jeleskedő fiatalember összecsukható faszékeken mutatta be a karvai termelői piac életképeit.
Hogy mi lesz jövőre? Nos. Ott lesznek szüleim alsó szomszédai, Kovácsék, és rácsodálkoznak az éppen aktuális fotókra: „ugye, milyen gyönyörűek?” Ott lesz Janka Mačicová is, aki – állítom – lelke a csapatnak, és remélhetőleg ismét főz nekünk finomat. Ott leszek én is, menyasszonyostól, és még sok-sok és rengeteg rajongó, aki szomjazzák a szépet meg az izgalmasat, amit a Helios pár kattintással megold!
fotó: Kalmár Csaba
