A művészetet nem kell megérteni! Sőt. Eleve rossz, ha valaki magyarázatot keres egy vonalban, színben, árnyalatban, ívben. Ha logikát kutat az egyéni látásmódban, megjelenítési formában. Hangot a némaságban, rendet a kuszaságban, irányt a labirintusban. A művészetnek pont az elvontat kell megszólítania bennünk. Az érzelmeket. A csodálkozást. Az örömet. A megdöbbenést. Akár a haragot is. Költői kérdéseket kell feltennie. Három pontot a gondolatok végére. Befejezetlennek kell lennie, mert éppen az a lényeg: hogy újra meg újra izgalomba hozzon. Hogy újra meg újra meglepjen, letaglózzon. Hogy mindig új mesével álljon elő. Hogy mindig máshol csikizzen. A MAMSZE kiállításai nem a megértésről, nem a definíciókról szólnak. Életérzésről. Pillanatnyi boldogságokról. A szépség, a báj, a kellem, a bujaság ötven, száz, ezer árnyalatáról. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a MAMSZE tagjának lenni kiváltság. Ahogyan MAMSZE alkotásokat csodálni is. Hab a tortán, ha együtt a banda, és közös az ünneplés.
„Kifejezetten örömöt okoz, hogy a XXXVI. Nagymegyeri Szent István Napok a művészet csendjével kezdődik. A művészettel, melynek legnagyobb ereje, hogy annak ellenére, hogy élvezői különböző helyekről és társadalmi rétegekből érkeznek, más világnézettel, más elképzelésekkel, másfajta életfelfogással, más stílussal, más szenvedélyekkel, mégis összeköt. A művészet szinte csokorba köti mindazokat, akik szomjazzák, akik nyitottak és befogadóak az alkotásokra. Ugyanilyen közös pont vagy közös tér maga Nagymegyer városa: lakosai nemcsak egymás mellett élnek, hanem egymás felé is fordulnak, hiszen sokszínűségében értékes közösség vagyunk”
– köszöntötte a képzőművészet szerelmeseit, támogatóit a Corvin Mátyás Városi Művelődési Központban Soóky Marán, Nagymegyer város polgármestere, a XXXVI. Nagymegyeri Szent István Napok hivatalos megnyitóján, amely egyben a Közös térben című, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSZE) kiállításmegnyitója is volt. A tárlaton tizenhat nagyszerű alkotó mutatta be büszkeségeit, ámulatba ejtve általuk a közönséget. Jelen cikk írója hozzászokott már az értékes művészetet pártoló műértő közönség nagy számához, hiszen Komáromban több galéria is kínál pompás élményeket, ám az a tömeg, ami a megyeri kiállításmegnyitón megtöltötte a művelődési központ emeleti termeit, büszkeséggel és irigységgel tölt el egyszerre.
A megnyitón részt vettek Nagymegyer testvérvárosai, valamint a Montenegróban található Mojkovac város delegációja is, akikkel a csallóközi településnek 2019 óta van partnervárosi kapcsolata. A Közös térben című kiállítás kurátora, Mikóczy Dénes ajándékkal várta a város vezetőit: elmondása során pár évvel ezelőtt, amikor a montenegrói városban járt, ígéretet tett, hogy az első világháborúhoz kapcsolódó nagy csatának, amelyet a város területén vívtak, méltó emléket állít a képzőművészet eszközeivel. Az ünnepi megnyitón a három egységből álló alkotást átnyújtotta Vesko Delić polgármesternek. A két város szoros kapcsolatot tart fent és ápol, mivel a hivatalos információk szerint az első világháborúban, a Nagymegyer területén létrehozott hadifogolytáborban mintegy 600 montenegrói katona és civil halt meg: emléküket a csallóközi városban műemlék is őrzi.
„Tizenhat alkotó 31 műve tekinthető meg ezen a kiállításon: tizenhat teljesen különböző formavilág, tihenhat fajta belső tartalmi indulat. Mielőtt megnéznék a műveket, fogadják meg a szavamat: nem az a fontos, ki, mikor, hol, mekkora képet hozott létre, csak és kizárólag a műtárgy belső értéke számít. Engedjék meg, hogy körbevezessem önöket, pár szót szólva az egyes képzőművészekről. A Bak Péter, akinek művészetéről a legtöbbet épp mottója árul el: nehéz dolog a festészet, hát még a művészet! Csizmadia István vásznait szaggatott vonalak szabdalják, megzavarva ezzel a látványt, ám éppen ezért lüktetővé, dinamikussá téve az alkotást. Czafrangó Sylvia afrikai törzsi motívumokat idéz, Dolán György tájképeiben pedig a megjelenő geometriai alakzatok döbbentik meg a szemlélőt. Kék és narancssárga kompozíciókkal készült Godány Sándor.
Kopócs Tibor, a MAMSZE elnökének alkotásaiban a figuratív ábrázoló festészet jelenik meg, utolérhető a szürrelista ábrázolásmód is. Kovács Csonga Anikó e tárlatban kiállított művei fekete-fehér hangulatba kalauzolnak, műveiben a politikai értelmezés is megjelenik. Kovács Barnabás festészetét az alla prima technika teszi izgalmassá; Kovács Zsuzsa műveiben megjelenik a pusztító tűz és a megnyugtató víz kettőssége. Mikóczy Dénes a természet bujaságát tárja a szemlélő elé, M. Kiss Márta pedig, aki egyben a Közös térben című kiállítás rendezője is, szintén méltó követője és használója az alla prima eljárásnak.
Nagy Judit kiállított műveiben a lírai absztrakció figyelhető meg, Petrla Ferenc napnyugta-idilljét geometriai formák törik meg. Simon Anikó jelenlegi mindennapjaink egyik – már természetes? – velejáróját vitte vászonra: hőséggel teli forró nyarat idéz. Szilva József modern képi formában ábrázolja a kis Jézust. Végh Éva egyik képén az elhagyott épület naturális ábrázolása jelenik meg, a másikon pedig a tájkép romantikája”
– ismertette a Közös térben című tárlat anyagát és méltatta a kiállítást A. Bak Péter festőművész, művészeti író. Az ünnepélyes megnyitó idézeteként a szervezők Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményét választották, de engedjék meg, hogy én most mégis más szövegből idézzek. Lesz ez mégpedig a XXXVI. Nagymegyeri Szent István Napok szombat esti koncertjeinek egyik előadójától, Krisz Ruditól: „...a tegnapoknak lábnyomát a szél söpörte szét...” Hogy miért éppen ezt választottam, a Szent István Napok zenei részének aktualitásán túl? Miközben a képeket nézegettem, eszembe jutott a dal refrénjének ez a sora. Mert a homokba írt szerelmek, érzések már csak ilyenek: elfújja őket a szél vagy elmossa a tenger hulláma. Ezért fontos, hogy minden igazán nagy érzés, élmény, emlék vagy álom maradandó alkotássá váljék. Legyen az leírt vagy kimondott szó, legyen egy jelenet egy filmből, egy szobor vagy festmény. A MAMSZE alkotói éppen erre törekednek: mindig megélhetővé, felidézhetővé tenni a pillanat legszebb, legizgalmasabb részeit.
fotó: Kalmár Csaba
