Húsznál is többen rekedtek kint, a gútai Nagyboldogasszony Plébániatemplom virágfüzérrel díszített bejárata előtt, és igyekeztek árnyékot keresve, nyakukat nyújtogatva lesni, hallgatni az bent zajló eseményt. A padsorok telítettsége, a gyóntatószék előtti zsúfolódott tömeg érthető volt: a templom felújítási munkálatai befejeződtek, és az augusztus 15-i Szűz Mária mennybevétele – mely a katolikus egyház egyik legjelentősebb Mária-ünnepe – naphoz kapcsolódóan a hívek ünnepelni és hálát adni érkeztek az Isten házába.
„Az együvé tartozás élménye kölcsönös: Isten közöttünk akar lakni, az ember pedig Istenhez akar tartozni. Nagyboldogasszony ünnepe tulajdonképpen Mária hazatérésének az ünnepe. Máriáé, aki maga is templommá vált, hiszen az ő méhének gyümölcse lett Jézus, akinek élete kezdeti szakaszát igyekezett példásan egyengetni. Mária megmutatta, milyenné lehet az ember, ha Istenben él”
– kezdte ünnepi szónoklatát Mons. Kiss Róbert kanonok, komáromi esperesplébános, egyben a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke. Szavait a hívek érdeklődve hallgatták, miközben örömmel tekintettek szét a fénytől ragyogó templombelsőben.
„Megújult a gútai Nagyboldogasszony Plébániatemplom talaja, amit folyamatosan koptatunk, mikor misére vagy amikor bűneinket meggyónni érkezünk. De nagyon fontos, hogy miközben e köveken járunk, tegyük fel magunknak a kérdést: milyen az én utam? Jó irányban halad-e, vagy alakítani kell rajta? Szűz Mária utat mutatott: az ő útjában is volt sok gát és akadály, de az irány mindig tiszta és egyértelmű maradt.
Megújultak a falak: eltűntek a kopások, a foltok. Bizony: az idő nyomot hagy rajtunk. Nemcsak örömeink látszódnak meg, hanem bánatunk, keserűségeink és a lerakódott bűnök is. Isten nem azért hívogat bennünket, hogy mindezeket a szemünkre vesse. Azért hív, hogy levegye a kopottat, a rosszat, a bűnöst, hogy szebbé, jobbá tegyen bennünket.
A restaurátorok értő-érző keze munkája nyomán megújultak a templom szobrai. A szakember ilyenkor óvatosan tisztít, kijavítja a sérüléseket, melyek nyomán előtűnik a régi szépség és patina. Isten ugyanígy cselekszik: nem mond le rólunk, ha valamit el is rontottunk. Előhozza belőlünk azt a szépséget, amelyet a teremtéskor belénk álmodott.
És megújult a gyóntatószék is. A gyóntatószék. Sokan – tévesen – a szégyen helyének tartják, hiszen itt történik a bűnök megvallása. Valójában azonban ez a templom egyik legszebb helye, az Isteni irgalmasság helye: Isten itt felemeli az embert, hogy új jövőt adjon neki.
Kívánom, hogy váljon sok újrakezdés és a szívek békessége meglelésének helyévé a megújult gútai Nagyboldogasszony Plébániatemplom!”
– hangoztatta a kanonok. A szentáldozást követően Halász Béla, Gúta város polgármestere szólt az egybegyűltekhez.
„Nagyboldogasszony Plébániatemplomunk közösségünk egyik legfőbb öröksége és emlékezete. Olyan közösség a miénk, ami nemcsak polgármesterként, hanem emberként is büszkeséggel tölt el: a gútaiak összefognak a jó és nemes ügyekért. Az a célunk, azért dolgozunk nap mint nap, hogy 100 év múlva, az utánunk következők ugyanolyan szeretettel gondoljanak ránk, mint mi a 300 évvel ezelőttiekre, akik felépítették templomunkat. Őszinte köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a felújítási, megújítási munkálatokhoz. Nemcsak pénz és munka kellett hozzá, hanem összefogás, lélek és szeretet. Isten áldja e templomot és mindenkit, aki Gútát az otthonának tartja!”
Az ünnepi szentmisét záró Himnusz eléneklése előtt Nagy Péter János plébános Harsányi Imrével közösen mondott köszönetet a munkálatokban oroszlánrészt vállalóknak: Fűri Zoltánnak, Fitos Adriánnak, Nagy Péternek és Mácsai Zoltánnak. A templomból kivonulókat agapé várta az impozáns, árnyékos templomkertben.
fotó: Kalmár Csaba
