Vajon meghallották-e a gyerekek a fenyegető rém hangját? Ha meghallották, vajon tudatosították-e? Eszükbe jutott-e, hogy ez most nem olyan megúszós dolog, valami, ami csak másokkal, máshol: másik országban, talán messze a nagyvilágban történik? Belegondoltak-e, hogy akár napokon belül erről szólnak majd a híradások, erről készít anyagot a JOJ TV számára Drahu Dobrovičová, ezzel fogadják őket pedagógusaik az iskolában, szüleik otthonukban? Ezzel lesz tele a Facebook, az Insta meg a TikTok is. Hogy olyan lesz, mint a hat évvel ezelőtti járvány: másról sem lehet majd beszélni, és mindenki zavart lesz meg ideges meg bosszús. Mert bizony azon a kellemes időjárással kényeztető októberi hétköznapon, déli tizenkettő után pár perccel félelmes tények kopogtak a Matica Slovenská komáromi székházának földszintjén, aminek alagsorában szélesre tárta kapuit a Hidegháború Múzeuma.
Rendhagyó sajtótájékoztatóra invitálta a média komáromi képviselőit Ruman Patrik, a KOMVaK vezérigazgatója és Jozef Černek, a komáromi Matica Slovenská igazgatója: időutazással egybekötött fenyegető valóságot tártak az újságírók és a helyszínre érkezett iskoláscsoportok elé. A Matica székház alagsorában – a régi rendszerben a Szakszervezetek Háza nevet viselte az intézmény – polgári óvóhely volt berendezve, ami több száz városinak nyújtott volna biztonságos menedéket háború vagy vegyi támadás esetén. Az óvóhely nehéz, többrétegű vasajtói mögött, a fülkékben a túléléshez és az egészség megtartásához alkalmas eszközök álltak garmadában: gázmaszkok, vegyvédelmi ruhák, orvosi felszerelés, tábori kellékek, takarók, bunkerrádiók. Hogy ma még szolgálnának-e rendeltetésszerűen ezek az eszközök? Jó kérdés, mivel az idő vasfoga azért kegyetlenül rágja az emberi vívmányokat, bár azt is tény, hogy – ahogyan mondani szokás – a régi dolgokban még volt anyag rendesen!
Jozef Černek igazgató, kollégáival karöltve olyan látogatóteret – múzeumot – rendezett be a hermetikusan elzárható pincében, ami mindenképpen hiánypótló: a hidegháború korát, a kommunizmus-szocializmus időszakát mutatja be. Nem kell azonban egyfajta Terror Háza utánzatra gondolni: nem a különféle izmusok terrorját tárja a szemlélő elé, sokkal inkább a hétköznapokat, akár a letűnt kor romantikáját. Szintén nagy figyelmet fordítottak a propagandának, ami szerves része volt (volt? a múlt idő tán nem is megfelelő, hiszen manapság ugyanolyan ereje és hatalma van, mint a történelem során bármikor) a mindenkori rendszereknek. A Hidegháború Múzeumát már nyáron megnyitották volna, ám csőtörés miatt víz alá került, így most valójában az újranyitásra került sor. A csőtörés sosem jó, ám ötletet adott Ruman Patriknak, a KOMVaK igazgatójának, hogy egy másik kiállítóteret is berendezzenek: az Aszálymúzeumot. A víz fontosságát jelző, gyermekek által készített kézműves terepasztalok, makettek kerültek posztamensekre, valamint a városi ivóvíz kitermelésére és rendszerbe állítására szolgáló ipari eszközök a bunker talajára. Az Aszálymúzeum októberi megnyitójának apropója – sajnos – nem is lehetne időszerűbb.
„Legutóbbi mérésünkkor 360 cm-t mutattak a műszerek a városi kutakban. Ez már kritikus állapot, ugyanis, ha lecsökken 300 cm-re, már korlátozásokat kell bevezetnünk. Gondoljatok bele: eddig teljesen természetesnek vettétek, hogy ha eltekertétek vagy megbillentettétek otthon a csaptelepet, sugárban ömlött belőle a városi vezetékes víz. Akkor is, ha inni akartátok, akkor is, ha tisztálkodásra használtátok, vagy bármilyen más célra. Ám teljesen csapadékmentes hónapok vannak mögöttünk: apadnak folyóink, porzanak termőföldjeink, és sajnos az időjárás-előrejelzések sem kecsegtetnek javulással: a Duna vízgyűjtőin, Ausztriában és Németországban szintén vízhiánnyal küzdenek. Ha így marad, az eddig természetes komáromi vezetékes víz hirtelen nagyon fel fog értékelődni, mert spórolnunk fog kelleni vele!”
– figyelmeztetett a megnyitón Ruman Patrik. Gondoljanak bele: a kincses Csallóköz, ahol a víz annyira természetes, mint maga a levegő, most kortyokért eseng! Az aszály ellen lassan nem maradnak erőforrásaink, és sajnos ötleteink sem, hogyan lehetne vizet facsarni a sziklából.
A Hidegháború Múzeuma és az Aszálymúzeum nemcsak kiállítási tér, hanem kiváló oktatóterület is: bemutatja a mai kor gyermekeinek a kizsákmányolás több formáját: a politikait meg a természetbelit is. Mert utóbbi folyamatok szintén összehozhatóak az emberi kapzsisággal, nemtörődömséggel – a természet kizsákmányolásával.
fotó: Kalmár Csaba
