Miért megy az ember a pékségbe? Hát kenyérért! – jöhetne a leggyorsabban a legegyértelműbb válasz. Csakhogy ez így túlságosan leegyszerűsítené a történetet. Mert valóban vannak, akik azért nyitnak be a boltba – lehetőleg minél korábbi időpontban –, hogy kosarukba a legforróbb veknit pakolhassák. Aztán ott vannak a torkosok: akik kakaós csigára meg diós kiflire vadásznak. A nassolók, akik csipsz helyett választják a sós pogácsákat, a vendégvárók, akik bagetten képzelik el kolbászos katonákat, és mindenképp említést érdemelnek a „tejfelesszájúak”, akiknek tudomására jutott, hogy a pékségben literszám árulják a finom nagyléli tejet. De mondok még jobbat: képzeljék, olyan is akad – méghozzá szép számmal! –, aki a legfrissebb pletykákat szeretné megtudni a péktől, vagy csak csacsogna kicsit, mielőtt hozzákezd a napi főzéshez. Aztán végül, és valljuk meg, utoljára: ott vagyok én. Aki azért mentem a pékségbe, mert „haló, haló, nagy baj van, kérem, riadó!, haló, haló, feltűnt egy kis manó!”
Hallottak már Elfről? Ő egy piros ruhás, piros sipkás manó, hatalmas füllel meg vigyorral. Első ránézésre lehetne akár lakásdekoráció is vagy könyvtámasz, esetleg levélnehezék. Ahogyan ül, felhúzott lábacskáin piros-fehér harisnyával, és bámul bele a szoba melegébe. De a látszat – tudjuk már jól, ugye, mindannyian, saját példából – bizony-bizony, néha tényleg csal. Elf ugyanis megfigyelő: a Télapó küldte, hogy az adventi időszakban lesse meg a gyerekeket, és minden nap tartson beszámolót. Ebből tudja aztán a nagyszakállú, hogy vajon tényleg olyan jó-e a csemete, mint ahogyan a hozzá írott levelek tartalma bizonygatja. Nincs könnyű dolga a manónak: minden este szárnyra kell kelnie, elrepülni az Északi-sarkra, majd reggelre vissza, hogy ébredés után a kölykök megint találkozhassanak vele. Amolyan karácsonyi Mission Impossible-szuperhős, ha úgy tetszik.
És most jön a meglepetés: kapaszkodjanak erősen! Képzeljék: Elf úgy döntött, idén kihagyja a békés, nyugodt, csendes nappali szoba vendégszeretetét. Ehelyett december elsején (advent első napján) beköltözött a komáromi Kétbalkezes Pékségbe. És ott sem az irodát választotta! Birtokba vette a dagasztót, az előkészítőt, a sütőt, a péklapátot, a lekváros kanalat.
„Kifejezetten gyermekbarát pékség vagyunk, hiszünk a karácsony szellemében, éppen ezért arra gondoltunk, bevonjuk a gyerekeket is az adventi készülődésbe, annak mókásabb hangulatába. Felhívtuk a kicsik figyelmét, hogy pékségükbe beköltözött Elfi, sőt nem is egyedül jött, hanem a tesója is vele tartott. Arra kértük a gyerekeket, rajzolják le, vajon milyen csínytevéseket eszelhetett ki a manó, és ezeket – a rajzok alapján – igyekszünk megvalósítani”
– tudtam meg Kliment Andreától, a Kétbalkezes család egyik csapattagjától, aki büszkén mutogatta, hogy az eltelt 12 nap alatt micsoda kalandjai voltak már Elfinek a pékségben. Kivette a részét például a fánkkészítésből, miután megszerezte a lekvárt. Nagy lelkesen szórta széjjel a lisztet meg sót: ha már máshogy nem havazik. Sütni is megtanult már, legalábbis egyik alkalommal épp a sütőnél találtak rá, miközben befelé leselkedett. De olyan is előfordult, hogy próbált lenyúlni egy jókora bagettet – speciel ez nem az ő mérete és súlycsoportja, ám a kakaós csigát tényleg sikerült meglovasítania: össze is kente magát alaposan.
„Karácsony közeledtével el is kél a csapatnak a segítség, még ha csak manókézről van is szó. Alig egy hónapja vettük fel a termékpalettába – az ünnepekhez igazodva – a diós és mákos kiflit: hatalmas rá a kereslet. Szintén sokszor kérik az egyik különlegességünket, a csokis kenyeret. Ez egy desszert kenyér, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot, csokidarabokat és vörös áfonyát viszont igen. Természetesen bejglit is sütünk”
– hallgattam Andreát, és közben nagyon reméltem, hogy felvételembe nem kerülnek bele nagy nyeldekléseim hangjai. Elfi pékségbeli csalafintaságai egyébként igazi csapatmunkává váltak: együtt ötletelnek, milyen formában jelenjen meg nap mint nap a manócska.
„Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert kiváló csapat dolgozik a pékségünkben”
– toldotta meg Rajkovics Gitti, a Kétbalkezes főnöknője, aki férjével, Frédivel vezeti a boltot.
Megtudtam még, hogy Elfi nagy ínyenc: reggelire túrós batyut majszol, sok mazsolával, tízórai nem maradhat Nagyi pohara nélkül, ebédre olaszos focaccia szendvicset választ, uzsonnára kolbászos stanglit, vacsorája pedig nem más, mint az isteni libazsíros, lilahagymás kenyér. Azonban a jóízű falatozás sem téríti el fő feladatától, hogy megfigyeléseit jelentse a télapónak. Kíváncsi lettem hát, vajon milyen jelentenivalója akadhat a Kétbalkezes Pékség kulisszáiból?
„Nos, a megrepedt tetejű bejglik bizony nálunk, sütőmestereknél landolnak, és meg is kóstoljuk őket alaposan”
– nevetett Kliment Andrea, miközben bemutatta nekem a pékség karácsonyfáján – látszólag – békésen ücsörgő manókat. Abban a reményben búcsúztam tőlük, hogy idén még találkozunk. És képzeljék: ez a csintalan Elfi belecsempészett a táskámba jó pár pogácsát, kakaós kalácsot meg egy remek cipót! Jaj, neked, kicsi manó, ha rájön a főnök!
fotó: Kalmár Csaba, Kliment Andrea
