Pinkbe bújt a Tiszti pavilon! A lemenő nap máskor aranyló sugarai rózsaszín cseppekben hullottak alá: lilás árnyalatot kaptak a történelmi falak, a gyep, „az a szép, zöld gyep”, ahogyan elhangzik párszor az Égig érő fű című alkotásban, hát az is pinkké színeződött. Ahogyan a hatalmas gesztenyefák lombkoronái, a mesterséges patakmedren átívelő fahidacska, a mértani pontossággal rakott macskakövek is. És rózsás lett a pohár, a poháron a kéz, s a kehelyben a nemes nedű. Rózsásak a meg-megcsillanó szemek, a vidám arcok, a nedvesedő ajkak. Rózsás lett a hangulat, a romantika de még az alterrock is. Tavaly vörös volt, mert azt énekelte a Quimby frontembere, Kiss Tibor: „nekem mindegy, csak a színe legyen vörös...!” Idén Lovasi nem kért pinket. De tuti nem bánta.
A kétnapos Jazz & Wine idén is neves előadókkal és pompás borokkal csábította a mára már egyáltalán nem rétegzenének számító jazz szerelmeseit. Pénteken Peter Lipa & Band, a Hot Jazz Band és a Szilárd Piano Projekt koncertezett, szombaton pedig színpadra lépett a Sipos Dávid Quintet, a Skokan Horváth Tímea Trió, a Team Cuba, és az idei fesztivál sztárvendége, a Bátorkeszi Borfesztivál többszörös – imádott – fellépője, a korszak- és véleményformáló Kispál és a Borz formáció. A generációkat rajongóvá tevő zenekar régen zenélt már Komáromban, így nem csoda, hogy fellépésük hírére rohamosan fogytak a fesztivál jegyei. A rajongók aztán megtöltötték a Tiszti pavilon meseudvarának belterét: ha tehették volna, a csillárokon is emberfüzér lóg.
A pénteki nap sem maradt el azonban hangulatában, minőségében a főnapnak számító szombattól! A Hot Jazz Band Meseautó feldolgozására már többen táncra perdültek, a ritmust pedig pohárkoccanásokkal ütötték. Koccintani bőven volt mivel. Neves-nemes borászatok, pincészetek készültek legjobb tételeikkel: ott volt Bott Frigyes (elhozta a Komáromi Híres Triót – Klapkáról, Lehárról és Jókairól nevezte el borait), a Bóna Winery, a Château Rúbaň, a Csernus Winery, a Fyrmonia Organic Winery, Geönczeöl Attila, a Kasnyik Winery, a Csábi Pince és a Világi Winery. S ugyan a fesztivál elsősorban a borokról szólt, kínálópulttal érkezett a komáromi Camarum sörfőzde is, csapra verve a legfinomabb habzó aranyat.
A bor vagy a fröccs – Bott Frigyes Klapkája kisfröccsként jéghideg szódával mennyei volt! – (esetleg a sör) úgy csúszik a legjobban, ha kellően előkészíti az ember a helyét: fészket rak neki a pocakban pompázatos falatokkal. Ezt hivatott biztosítani a Tiszti pavilon előtt letáborozó food track show, ahol hamburgereket, nachost, mesteri hotdogot, kreatívan elkészített halakat, és a desszertborokhoz kiválóan passzoló édes falatokat is kóstolni lehetett.
Bor. Mámor. Komárom. Nem túlzás a híres cím effajta átirata. A város eleve híve a pompás hegylevének, s mióta rendezvények százait szervezi, melyek kísérőjéül épp a borokat választja – népszerűsítve ezáltal a környékbeli borászokat, tételeiket – piros betűvel jegyzi magát a kreatív gasztronómia és fesztiválok zsúfolt térképén.
fotó: Kalmár Csaba
