Az idei Komáromi Napokon a bátorkeszi Viking a Szent András-bazilika közelében ütött tanyát. Van benne kraft! – mondtam kábé tizenöt évvel ezelőtt az említett vendéglátóipari egység vezetőjéről, a bátorkeszi Kaszab Péterről, amikor éppen – oldalanként – 130 kilónyi vaskofferrel szedte a lábát a 2010-es Csallóköz Legerősebb Emberei versenyen a KFC stadionjában (anno nem gasztronómiában utazott). Akkor még nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor kacsacombot kérek tőle, narancskarikával. Van benne kraft – mondtam aztán idén tavasszal, amikor leszopogattam a csontról az utolsó húscafatot. Naná, hogy hozzá tértem meg korgó gyomorral Gútán is, a 41. Gútai Vásár és Búcsú forgatagában, a Corvin Mátyás Alapiskola közelében. Hogy volt-e benne kraft? Csak annyi, mint magában a háromnapos rendezvényben: kimaxolva!
Vajon a gútai erős emberek, a Strongman Kolárovo sportegyesület tagjai tudták-e, hogy jeles-neves szaktársuk, egy „nagy öreg” tőlük alig száz méterre épp kavar még kettőt-hármat a pacalpörköltön, hogy aztán mosolyogva csalogassa közelebb a messziről már csillogó szemmel szaglászókat? Vajon véletlen-e, freudi elszólás tán, hogy amikor a műsorvezetői posztot betöltő Bernáth Tamás – aki a Komáromi Jókai Színház kiváló színésze – a gútai erős emberek sportklubjának elnökét, Vajda Pétert faggatta étkezési szokásairól – utalva a nem hétköznapi izmokra és a test terhelhetőségére –, épp a sült kacsát említette duplában, mint lehetséges vasárnapi ebédet? Végül is, hajlandó vagyok fejet hajtani a véletlenek előtt, de még inkább hajlok afelé, hogy Kaszab Péter, bár most már minden bizonnyal gyakrabban emelgeti a bográcsot, mint a kőgolyót, még mindig hatalmas hírnek és népszerűségnek örvend: megsüvegelik őt mindenhol, Csallóköz- és régió szerte.
Ám akár tudták, akár nem, a Strongman Kolárovo nemzetközi sikereket is elért erős emberei hozták azt a formát, amit a nagy elődökön nevelkedett csallóközi sportrajongók elvárnak: homokfutók és személyautót mozgattak meg, kőgolyót pakoltak, rönköt nyomtak, súlyt cipeltek. És tették mindezt társaságban: a közönségből három önkéntes jelentkezett, hogy megossza velük a vidám szenvedés pillanatait.
Tavaly azt próbáltam belekiabálni operatőr barátom fülébe – sikertelenül –, hogy hangban olyan, mint egy nagyon komoly sáskajárás. Vagy darazsak vadulása a veranda alatt. Meg még néhány állatos hasonlat jutott akkor eszembe, midőn száznál is több Babettát startoltak tulajdonosaik, hogy először, de nem utoljára körbeberregjék Gúta egyes utcáit. A 41. Gútai Vásár és Búcsú elhozta a második évadát a régebben épp a mezővárosban gyártott motorbiciklik felvonulásának. Most ugyan nem voltak olyan sokan, ám a hang és a hangulat ugyanolyan klassz volt, a bukók alatti fejek nemcsak a kánikulai forróságtól, hanem a dagadó büszkeségtől is izzottak.
Szóval a vásár. Elöl – szokásosan – büfék, kürtős kalács, espresso tonic 3,50-ért (ugyanezen keserű lórúgás a Borutcán egy euróval drágábban mérődött). Hátul konyhai- és terasz ülőgarnitúrák, üstök és üstházak, agyagedények Erdélyből vagy bárhonnan máshonnan. A kettő között megszámlálhatatlanul sok léggömb: traktortól, a kígyón és Pepa malacon át, egészen a diszkógömbig. Árat okos ember nem kérdez: a hőség miatt egyébként is fenyegetett a hőguta, nem kell azt feleslegesen fokozni meg kockáztatni. Voltak bőrnek látszó táskák tízesért meg egy csaló asszony – többek között a Gúta TV is figyelmeztetett rá facebook oldalán –, akinek cirkuszban lett volna a helye, úgy zsonglőrködött egyetlen, de álságos ügyködése nyomán gyarapodó százasával.
Pénteken zászlós felvonulás alapozta a háromnapos eseményt meg az immáron szokásos női kézilabda tornát. Szombaton már nyolckor dobálták a labdát egymás hálójába – hősök voltak, mert a sportcsarnokban bizony még ülve is nehéz volt teleszívni a tüdőt oxigénnel, akkora volt odabent a meleg. A harcos azonban harcos marad minden körülmények között: gyöngyöző homlokkal, szembe hulló barna tinccsel, félig csukott szemmel bombázott a hazai kisasszony, sikerrel!
Volt régebben egy amerikai rajzfilm. Két egér volt a főszereplője. A tömzsi volt az agy, a cingár meg simán lökött volt. Na, a cingár mindig megkérdezte a tömzsit, mit fognak csinálni, amaz meg mindig ugyanazt válaszolta: meghódítani a világot! Persze folyton becsúszott valami gikszer, ami miatt az egerek egerek maradtak. Hogy ez miért jutott eszembe? Nos, egy másik operatőr cimborám révén. Ugyanis cinkosan megsúgta, készül megnyerni a 41. Gútai Vásár és Búcsú tombolahúzásán a három bringa egyikét, ugyanis tavaly is erre készült már, talán azelőtt is, de eddig még nem jött össze. Elárulom: a saját régi cangáján tekert haza a vasárnapi sorsolást követően is. Nem baj: megtanulja megbecsülni a már meglévőt. Sorsoltak még ezenkívül egy rakás ajándékot: mikrótól, az ajándékcsomagon át, egészen a klímáig, és utazásból sem volt hiány: akadt hétvégi Siófokozás meg napsütötte Toscana.
Ünnepi aktusok is voltak idén: megcsodáltuk, Kiss Róbert kanonok, esperesplébános és általános helynök pedig megáldotta a belső terében megújult Nagyboldogasszony Plébániatemplomot. Ugyanezen napon Nagy Péter János gútai plébánosra és Simon Ilona tiszteletes asszonyra várt még egy nemes feladat: kenyérszentelés a kisszínpad előtt. A friss, illatos, ropogós cipók pillanatok alatt gazdára találtak, volt aki már a helyszínen megkóstolta mindennapi kenyerét. Szent István király bronzszobrának díszes és látványos felavatása előtt összefutottam Kárpáty Ernő alpolgármesterrel, aki örömében, hogy láthat, spoilerezett csöppet a jövő évi Hajómalom Fesztiválról:
„A legnagyobb húzó- és közönségcsalogató nevek Rúzsa Magdi és ByeAlex. Mivel a Malomsziget felújítási munkálatai éppen folyamatban lesznek, átköltözünk a Békavár területére, ott lesz ám csak a meglepetés! Hamarosan meghirdetünk néhány early bird belépőt, rendkívül jutányos áron.”
Vasárnap este aztán, a Rocklegendák koncert előtt benyúltam mélyen a zsebembe, hogy lássam, mennyire futja még a családi kasszából. Sajnos papírból már csak egy kisötös lapult a farnál, elöl meg némi csörgő. Mindegy – gondoltam –, nem kell mindennap libamájat falni! Lett belőle Lidl, ha már ez is van Gútán: egy kis sonka, egy kis sajt meg kiflike. A hangulat és a szabadságérzés meg ingyen volt – abszolút nem fukarkodtak a szervezők!
fotó: Kalmár Csaba
