Amikor először beszélgettem egy hivatásos fotóssal, azt mondta, a titok a látásmódban rejlik. Mert sokszor előfordul, hogy ami másoknak csak legyintés, a fotósnak kiemelt téma. Csak kicsit másként kell szemlélni. Mondjuk megdöntött fejjel. Hunyorítva. Árnyékból vagy éppen ellenfényben. Itt-ott felvillanó zseblámpával. És hirtelen megelevenedik, minden ízében mozog és él a tartalom. Amit a fotográfus épp lát, érez, átél. Igen ám, de mi van akkor, ha a fotós másféle kihívással szembesül? Ha nem azt kell lefotóznia, amit lát, hanem azt, amit épp érez, amit gondol? Ha egy elejtett szó, egy leírt mondat kell, hogy inspirálja? Akkor vajon mit tesz a képek alkotója? Ugyanazt, amit mi, csak művészien: fantáziál. És nem nyugszik, míg meg nem találja a pillanatot, amivel elmondhatja... a mindent.
Ismét nagyot gondolt és mekkorát alkotott a komáromi Helios Fotoklub! Nem akartak kimaradni, lemaradni, sőt! Alkotni akartak valamit, valami nagyot, valami megismételhetetlent, valamit, ami elképesztő, amitől a nézőben kialakul egy gondolat: igen, pontosan ezt éreztem én is, csak nem tudtam megfogalmazni, formába önteni! Sokszor, sok helyen találkozhatunk a Helios Fotoklub tagjaival. Néha hosszú perceken át szemlélnek egy-egy ablakot a városban. Vagy építészeti megoldásokat, egy félig elsüllyedt, régi ladikot, egy fűzfa ágai közt a napsugarakat. Vadásszák és megörökítik a pillanatot. A jelent, ami általuk válik múlttá és jövővé egyszerre. Aztán egyszer csak jött Jókai Mór, és minden felborult!
Az Egressy Béni Városi Művelődési Központ második emeletén nem mindennapi kiállítás nyílt: a Helios Fotoklub tagjai levették otthon a polcról a Jókai-regényeket, belelapoztak, átfutották vagy éppen az elejétől a végéig kiolvasták újra, hogy ihletet kapjanak, gyűjtsenek. Olyan képeket képzeltek el, amelyek kifejezik a regények tartalmát, mondanivalóját. Olyanokat, amelyek az író életéről, boldogságának hátteréről szólnak. Jókai kicsit másként vagy Jókia újragondolva – ez volt a cél, és valljuk meg: kiválóan sikerült. Szemlélve a fotókat, megállva előttük, visszaemlékezve vagy csak átgondolva... a nézőben kialakul egy érzés, meggyőződés, hogy nem is lehetne másként ábrázolni, csak úgy, ahogy a heliososok megálmodták.
Jókai Mór fiatalkorában, mielőtt az írással kezdett volna foglalkozni, festett. Figyelemreméltó munkái maradtak az utókorra. Vajon, ha kicsit gyorsabban fejlődik a technika, és már az ő szárnypróbálgatásai és élete során eljut hozzá a fényképezés művészete, mit alkotott volna? Hogyan fejezte volna ki mindazt, amit papírra vetett? Hogyan elevenedtek volna meg a szavak képek formájában?
Ezt próbálta érzékeltetni a fotoklub tagsága legújabb kiállításán, ami, amikor még csak terv volt, máris megrendelőre akadt: a lévai fotórajongók azonnal időpontot foglaltak. Amint a tárlat összeáll, azonnal ki akarják állítani! Nem csoda: egyrészt Jókai Mór a legszélesebb, legszínesebb tárháza lehet a modernebb alkotási szabadságnak, másrészt születésének bicentenáriuma tömegeket vonz az egész Kárpát-medencéből.
Hamarosan szélesre tárja kapuit az Egressy Béni Városi Művelődési Központ, hogy befogadja a Jókai Napok Amatőr Színjátszó Fesztivál társulatait, nézőit. A kiállítás ékköve lesz ennek az eseménynek. Nézzék meg, érezzék át, élvezzék a múlt pillanatait a jelenben. Hogy Jókai Mór ma is az legyen, aki volt: büszkeségünk, fantasztikus mesemondónk!
fotó: Kalmár Csaba, Helios Fotoklub
