Élmény- és kalandalapú foglalkozások. Természetközelség. Állatok és növények megfigyelése, de nem albumban, nem fotón vagy filmekben, hanem azok valós élőhelyein. Játszva tanulás. Csapatmunka és csibészes bandázás. Kirándulással egybekötött felfedezések. Csillogó szemmel, átszellemült arccal mesélt beszámolók és színes ceruzákkal megörökített emlékek. Csilingelő nevetésben gazdag lakomák lombkoronák árnyékában, fogócska, majd pihegő pihenő, nagy bulik utáni édes hazatérések. Ez jellemzi a Füssi Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda apró növendékeinek majdnem mindennapjait. A gyermekkor igazi megélése, amikor még nem mesterkélt, hanem szívből jövő a tréfa és a virtus is. Erről szól a füssi óvoda oktató-nevelő programja, ebben cseperednek a Füssi Fecskék. És május utolsó hetében, gyönyörű pünkösd hétfőjén újabb kalandban volt részük.
„Polgármesterünk, Farkas Károly mesélt az ifjúságfalvai tanösvényről, amit tavaly alakítottak ki a község határában. Vasárnapi tervem, hogy elmegyek oda, szemrevételezem a terepet, végigjárom a tanösvényt, és mindenféle kincseket helyezek el útközben. Bízom benne, hogy másnap érintetlenül várnak majd ránk”
– mesélte Bálint Angelika, a Füssi Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda igazgatónője kissé megemelt hangerővel még szombat délután. Oka volt, hogy – bár kincsekről volt szó, ami mindig titkos dolog – nem suttogva osztotta meg velem az információt: épp a füssi májfa kimuzsikálásán találkoztunk – a háttér hangfalaiból épp a V-Tech egyik közismert dala dübörgött.
„Aztán majd mesélek”
– búcsúzott Angelika, aztán legközelebb hétfőn hallottam, jobban mondva olvastam felőle: ígéretéhez híven tudósított a Füssi Fecskék pünkösdi kalózos kincskereséséről. Hopp, de ne rohanjunk ennyire előre, mert mielőtt még szóba kerültek volna mindenféle kincsek, kalózok és kalandok, a tizenkét apróság: hat fiúcska és hat lányka, félúton „megálljt parancsoltak”. Meglátogatták ugyanis a Bogyarét melletti, rendkívül népszerű, minden generációnak pompás élményeket nyújtó Túzokost. Aki még nem hallott volna róla, annak elárulom, hogy ez egy környezetvédelmi központ és madárvédelmi terület, ahol nemcsak virágokkal, növényekkel és a környékre jellemző állatokkal lehet megismerkedni, hanem kiállítás mutatja be az utolsó csallóközi túzokot, valamint korabeli paraszti, mezőgazdasági használati tárgyakat is.
A Füssi Fecskékre különleges élmények vártak: bogárlesen vettek részt, állatokat simogattak, és még finom falatok is vártak rájuk. Meg persze a hétfő nagy kalandjának előzményei, melyet Minnie Mirka kisegér mesélt el, a tanító néni tolmácsolásában. Az egérke elmondta, hogy találkozott az igencsak elszontyolodott Karcsi kalózzal, aki kincsének elvesztése felett bánkódott. Mirka nagyon szeretett volna segíteni, de hát egyedül volt, picinyke is, így hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Szerencsére az ovisokban azonnal jó barátokra talált, akik vállalták a feladatot, hogy megkeresik, visszaszerzik a kincseket.
„Ügyességi, játszva tanulós kalandtúrában volt részük a gyerekeknek. Akadályok alatt kellett átbújniuk, dombokra felszaladniuk, közben begyűjteni a színes szalagokat, melyekből kirajzolódott Jancsika és Juliska meséje. Mindeközben trappoltak a tanösvényen, madárdal és tücsökciripelés kísérte őket útjukon. Megismerkedtek a csigával, a pókkal, az őzzel, a gyíkkal, a gombával, a hánccsal, a kidőlt fával és megannyi erdei csodával. Külön jelölőlapon ikszelték be mindazt, amit megtaláltak, amiről tudomást szereztek”
– tudósított Bálint Angelika. Aztán kiderült, hogy a nagy erőkkel, lelkesedéssel és – valljuk meg őszintén – némileg fogyó türelemmel keresett-kutatott kincs épp a tanösvény végén volt. A lurkók azonnal magukkal vitték az immáron egyáltalán nem bánatos, ám annál vidámabb Karcsi kalózt (Farkas Károly, Füss község igazán sokoldalú polgármestere), visszaadván neki jogos tulajdonát. A kalóz felfedte a ládikó tartalmát: sok-sok meglepetés és ajándék volt benne – mind-mind a Füssi Fecskék részére! A boldog vég feletti lakomát vidám tánc előzte meg, majd a buszban csendes pihenő, egészen hazáig.
Na jó, azért itt mégsem fejezhetjük be a történetet! Hiszen mégiscsak kora nyár van, harminc fokot támadó hőmérséklettel, perzselő napsugarakkal. Meg az sem mellékes tény, hogy az egész kaland a Csallóközben történt, mely kincses sziget messze földön híres dús kalászairól, illatos termőföldjéről, gyümölcsfáiról és az azok terméséből meg a helyi tehénkék tejéből nyert tejszínből készített mennyei fagyiról. Nos, valójában egy-egy csodás gombóc elnyalogatása igazán beleférhet abba a bizonyos csendes pihenőbe, ugye? Belefért!
fotó: Bálint Angelika
