„Lányok, nagyon jók vagyunk! Még csak tíz óra van, de négy tepsi rétes már megsült, 4 a sütőben van, további három várja a sorát, a többi meg éppen dagasztódik vagy nyújtódik!” – Laky Szilvia lelkesít, javasol, tanácsol, széleket tép, nyújt, tölt, teker. Szinte röpköd az asztalok között – mire sikerülne a közelébe férkőznöm, hogy pár keresetlen kérdéssel szakítsam félbe az általa vezetett rétesnyújtó tanfolyamot, már a sütők előtt áll, és próbálja a gőztől párás üveglapon át meglesni a gazdagon töltött, fenséges illatot árasztó, sülő réteskígyókat. Akár fesztivált is rendezhettek volna: transzparensek hirdetnék a 63-as úton Aranyostól Megyerig, Csicsótól Gútáig, hogy Bogyán kilószám készül ez a pompás közép-európai sütemény, melynek első írásos emléke egészen 1690-ig nyúlik vissza, s melynek eredet a török megszálláshoz köthető.
Nyolc csapat jelentkezett a bogyai nyugdíjasklub által meghirdetett réteskészítő szombat délelőttre. Nemcsak a klub tagjai alkottak csapatot, hanem jelen volt a Csemadok Bogyai Alapszervezetének háromfős delegációja is, illetve láttam ismerős arcokat a szomszédos Szilasról és Gellérről is. Egyetlen cél vezérelte őket: megtanulni a lehető legmagasabb szinten a házi réteskészítést: recepteket cserélni, arányokat beállítani, dagasztani, nyújtani, tölteni, tekerni és ropogósra sütni, melyet aztán porcukorral lehet behavazni. Na, most jut eszembe: mégsem csak ez volt az egyetlen céljuk, hiszen ki látott már olyan embert, aki – miután elkészített két-három, akár több kígyóként tekeredő rétest, csak egyetlen pillantást vetne rá, nyugtázva, hogy sikerült? Természetesen megkóstolták, falatozták a saját és a többi csapat finomságait is. Volt mit: amikor Szilvia 10 órakor épp arra utalt, hogy jól állnak, jómagam 14 rétest számláltam, és még korántsem volt vége sütős napnak!
„Túrós-mazsolás, túrós-barackos, túrós-áfonyás, meggyes-darás, meggyes-mákos, almás-darás, almás-mákos és káposztás rétest készítünk. Az alapanyagokat a bogyai nyugdíjasklub biztosítja, mindenből van bőven, úgyhogy, ha a csapatok ráéreznek az ízére, és nem lankad a kedvük, többet is készíthetnek. Az ötletet az adta, hogy a nyugdíjasklub tagjai közül többen említették, hogy bár a bogyai rendezvényekre sorra készítjük a finomabbnál finomabb süteményeket, rétest még nem sütöttünk, mivel többen nem ismerték ennek fortélyát. Megérdeklődtem a faluban, lenne-e igény egy ilyen rétesnyújtó tanfolyamra, és miután sorra jelentkeztek a csapatok, belevágtunk”
– meséli Laky Szilvia, hozzátéve, hogy azóta süti ezt a méltán népszerű süteményt, mióta férjhez ment, személyes kedvence a meggyes-darás. Szemléltetően elmondta még azt is, hogy a tésztát alaposan ki kell dolgozni, és érdemes akár egy órán át is pihentetni, mielőtt a nyújtóasztalra kerülne. Ott aztán előbb a kézfejekkel kell óvatosan, lágyan a közepétől az asztal széle felé nyújtani, majd, miután elérte a kellő nagyságot, ujjbegyekkel egyengetik a széleit.
„Aki már nyújtott rétest, tudja, hogy a széleket körben le kell tépkedni. Nálunk ezek is felhasználásra kerülnek. Újra átdolgozzuk: a főként levesek mellé közkedvelt sós-tejfölös finomság, a nyújtott pogácsa készül belőle”
– ezt már a sütők mellett tudom meg, mivel ott is helyt kell állni: ki- s bevándorolnak a tepsik, szóródik a porcukor, egyre több okostelefon kerül elő, hogy a legjobb szögből örökítsék meg az első bogyai közösségi réteseket. Megsúgom: lesz még idén sok-sok rendezvény a csallóközi faluban, ahová nemcsak a programok és a remek hangulat miatt érdemes kilátogatni, hanem a bogyai nyugdíjasklub finomságai miatt is, akik mostantól már egészen biztosan rétessel is gazdagítják a repertoárt, megédesítve a széles közösség életét!
fotó: Kalmár Csaba
