Találós kérdés: mi a közös a Gellei boszikban, a Jóbarátokban, a Szent Borbála utasaiban és az Arany Fesztysekben? Valóban: ez egy nehezített feladvány, mert első ránézésre (vagy talán még ötödikre sem) az sem világos, kik azok, akik között a közeset keressük. De a felsoroltak kilétéről majd később, előbb lerántom a leplet a talányról. Nos, a legszembetűnőbb kapcsolat köztük az, hogy tizenéves tanulók, különböző alapiskolák padjait koptatják, és olyan információknak vannak a birtokában, amelyekre mi, felnőttek, kultúrában, művészetekben naponta forgók csak tátognánk, hápognánk, ha megkérdeznék tőlünk. Ők meg? Laza legyintés, széles mosoly és huncut beszólás: kettőt és nehezebbet!
Majdnem kerek! Idén 19. évfolyamához érkezett a Jókai és kora irodalmi-műveltségi vetélkedő. Évről-évre a komáromi Jókai Mór Alapiskola aulájában szokták megszervezni, azonban idén – kivételesen – igazodva a Jókai 200 emlékévhez – mintegy nagyobb patinát adva a rendezvénynek, beköltöztek a Tiszti pavilon dísztermébe. Az emlékévnek, illetve a helyszínválasztásnak az ünnepélyességére hívta fel a figyelmet Vörös Mária koordinátor, a fő szervező Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alelnöke, koordinátora is.
„Komárom a bölcső, ahol a magyar szó, az igazságtudat varázsa gyökeret eresztett Jókai szívében. Jókai Mórt olvasni nem csupán irodalmi tevékenység, hanem hazatérés. Művei megtartanak nyelvben, hitben és közösségben”
– hangsúlyozta a verseny megnyitóján Fekete Irén, a SZMPSZ elnöke. Elégedettségét fejezte ki, hogy a megmérettetés, mely feleleveníti Jókai életét, a korszakot, amikor alkotott, valamint a körülményeket, társadalmi és politikai környezetet, melyek befolyásolták, kutatómunkára, utánajárásra, sok-sok olvasásra készteti a gyerekeket. A könyvet választják a telefon helyett, ezáltal hozzákapcsolódnak valami mélyebbhez, maradandóhoz.
„Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állni.”
– a méltán híres Jókai-sírfeliratot idézte meg az elnöknő, köszöntve nemcsak a versenyre felkészült tanulókat, pedagógusaikat, hanem a zsűrit is: Kiss Beáta, Juhász Mónika, Szabó Csekei Tímea, Ibolyáné Csipke Jolán, valamint Keszegh Bélát, Komárom város polgármesterét, Keszegh Margitot, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökét és Szénássy Tímea városi képviselőt.
„Révkomárom városának legszebb lánya. Zöld selyemkendője a földig ért, kesztyűt hordott a kezén... hej, ne süsse a nap...”
vagy
„Harangozó volt, az volt a baja, hogy a felesége bolondnak tartotta.”
esetleg
„Ki volt Jókai első szerelme? Hány pere volt az ügyvéd Jókainak? Melyik volt a legelső regény, amit magyar fordításban olvasott?”
– ilyen, és sok hasonló, egyértelműen mély, odafigyelős felkészülést igénylő kérdésekre kellett megfelelnie a csapatoknak. És most akkor jöjjön a bevezetőben közölt talány második része, íme a csapatok pompás fantázianevei:
Sárga rózsa (Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda Csicsó), Ideák (Czuczor Gergely Alapiskola Érsekújvár), Arany Fesztysek (Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda Ógyalla), Jóbarátok (Alistáli Református Egyházi Alapiskola), Pacsirták (Endrődy János Alapiskola Muzsla), Nota Bene (Kossányi József Alapiskola és Óvoda Szentpéter), Ókidli (Amade László Alapiskola Bős), Széchenyi követői (Széchenyi István Alapiskola Felsőszeli), Corvinosok (Corvin Mátyás Alapiskola Gúta), A nagy mesélők (Stampay János Alapiskola Köbölkút), Gellei boszik (Alapiskola Egyházgelle), Lányok a hátsó padból (Eötvös Utcai Alapiskola Komárom), Csallóközi Aranyemberek (Amade László Alapiskola Bős), Jókai „raptorai” (Jókai Mór Alapiskola Komárom), Aranyászok (Kodály Zoltán Alapiskola Dunaszerdahely) és A Szent Borbála utasai (Marianum Egyházi Iskolaközpont Komárom).
A zsűri – a verseny kiértékelésekor – hangsúlyozta, hogy voltak olyan kérdések is, amelyek még számukra is fejtörést okoztak, komoly csapatmunkával tudták megoldani. Ennek fényében gratuláltak aztán a csapatoknak, közülük is nagy tapssal a legjobbaknak.
Megosztott 3. helyen végzett a Gellei boszik és a Jóbarátok csapata. 2. helyezést ért el A Szent Borbála utasai trió. És első helyen befutóként az Arany Fesztysek, akik az oklevélen és könyvjutalmon kívül különdíjban is részesültek: Szabó Csekei Tímea művészettörténész meghívta őket Komáromba a Jókai-sétára, mely hónapok óta hatalmas sikernek örvend a városban, mindig telt házas.
S a verseny hozadéka? Az egyik, s talán a legfontosabb üzenete, hogy megcáfolt egy eddig készpénznek vett tényt, melyről azonban a verseny bebizonyította: tévhit! Tévhit, hogy a mai fiataloknak, gyerekeknek Jókai túl sok, túl nehéz lenne, hogy nem értenék, hogy nem érdeklődnek felőle, hogy nem találják meg benne mindazt a szépet és jót, amit szüleik, nagyszüleik! Sőt! Az Alfa-generációnak megvannak a maguk értelmezési képességei! Kreatív megoldásokkal felelnek a kérdésekre, fiatalos hozzáállás, lendület jellemzi őket. Jókai Mór, ha az égből látta ezt a versenyt, látta a 48 versenyzőt, látta az örömüket, mikor tudták, jól válaszoltak, látta az izgalmukat, feszült tekintetüket, látta az összekulcsolt ujjakat az eredményhirdetéskor, biztosan boldog. Mosolyog, sőt kacag. Megérte! – gondolja tán a nagy mesemondó a mennyek országában. Mert Jókai Mór – művei által – nemcsak múlt, hanem jelen és mindenképpen jövő is!
fotó: Kalmár Csaba, Kovács Maja
