Sosem gondoltam volna, hogy az általam klasszikusan cikkelyekben megsütött tök mennyi mindenféle ételvariáció alapjául szolgálhat: szinte kimeríthetetlen tárháza a levesrecepteknek, sülteknek és köreteknek, tésztáknak és főételeknek, süteményeknek, desszerteknek, reggeliknek, harapnivalóknak, italoknak és egyéb nyalánkságoknak. Régiónként, sőt talán az sem túlzás, ha azt mondom, településenként változik e sokoldalú főzeléknövényünk jelentése és küldetése. Az Őrségben és Alsó-Ausztriában már csordogál az idei fenséges és megdöbbentő élettani hatással bíró tökmagolaj a kádakba. Az Érsekújvári járásban található Bény településen immáron hagyománya van a tökből készült dísz- és használati tárgyak készítésének. Bogyaréten pedig... nos, ebben a piciny, csallóközi falucskában, a tanyavilág kellős közepén a tök érése közösségi ünnepnek számít. Mert kiváló alkalmat teremt az összejövetelre, a készülődésre, a gyermekkacajok befogadására, a közös játékra.
Nosztalgiázni jöttem – közöltem vidáman Kocsis Hajnalkával, Bogyarét község polgármester asszonyával, amikor üdvözölt a falu kultúrházában. Ez a rendezvény adta ugyanis a legelső keretet találkozásomnak a helyiekkel pár évvel ezelőtt. Akkor azt mesélte nekem a faluvezető, hogy Bogyaréten több fiatal család is gyökeret vert, így örülhetnek a sok gyerkőcnek. Most pedig elégedetten állapíthattam meg, hogy az akkori kedvező hírek mit sem veszítettek fényükből: már a rendezvény legelső órájában is számos lurkó keringett az asztalok körül, ahol az őszi hagyománykörhöz kapcsolódó kézműves foglalkozásokat lehetett kipróbálni.
„Immáron negyedik alkalommal rendezzük meg a Bogyaréti Tökfesztivált. Kicsiny falu vagyunk, kicsi terekkel, ezért a helyben tökfaragás helyett inkább azt kérjük a rendezvényre ellátogatóktól, hogy otthon, a családdal közösen készítsék el a mókás lámpásokat, majd hozzák el a kultúrházba, hogy mindannyian megcsodálhassuk, hogy közösen örülhessünk nekik. Minden tökfaragó ajándékot kap. Ezenkívül nagyszerű közösségi élménnyel is szolgálunk, hiszen izgalmas foglalkozások várják az érkező gyerkőcöket, valamint gazdag vendégváró asztal is. Büszkeséggel tölt el, hogy ez egy igazi közösségi megmozdulás: fiataltól az idősig jönnek, segítenek az esemény megvalósításában”
– tudtam meg a polgármester asszonytól. Körbenéztem: a célba dobáson kívül lehetett asztali- és ajtódíszeket készíteni, libafigurát szemmel, csőrrel, és tűzpiros lábakkal. Falevelekből, őszi avarból tündéri portrékat. Volt színezés, kreppcsokor készítés, gesztenyefestés, és egy nagyon izgalmas foglalkozás: valamilyen színes anyagot, olyan puding-állagút kevergettek bögrében némi melegítés után, majd a masszát szilikon formába töltötték, ahol aztán megszilárdult, és íncsiklandó süti-szerűség lett a végeredmény: szinte kínálta magát a folyamatot nem látott bámészkodónak, hogy kóstolja már meg!
A konyha melletti hosszú asztalsornak pedig az étvágygerjesztés volt a fő feladata. Volt ott mézédes sült tök, tökös torta, tökös rizottó, sütőtökös-fokhagymás kenő ropogós héjú kenyéren. Volt még zsíros deszka, otthon sütött kuglóf házi lekvárokkal, sós- és édes sütemények, limonádé, sült gesztenye. Én a tökös rizottó mellett törtem pálcát. Miután befaltam egy szelet kenyeret, fokhagymás-tökös kenővel. Miután eltüntettem két omlós sült tök szeletet. És még sorolhatnám, mert a bogyaréti közösség minden látogatót nagyon jól tartott, szinte lakodalomban érezhettük magunkat. Milyen jó, hogy ennek a falunak ilyen sokat jelent a tökös időszak!
fotó: Kalmár Csaba
