Nyolc évtizeddel a második világháború európai lezárása után is él az emlékezés felelőssége és kötelessége. A fasizmus feletti győzelem alkalmából május 6-án emlékező eseményt tartottak a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban. Az időjárás nem kedvezett a szabadtéri rendezvénynek, így csak a koszorúzást tudták kint megtartani, a többi program zárt térbe szorult. Az esős, komor időjárás is méltó hangulatot kölcsönzött az eseménynek.
Az ünnepség a szlovák nemzeti himnusz elhangzásával vette kezdetét, majd Vivien Šnírerová, a Ladislav Dúbrava Gimnázium diákja adott elő egy verset. Ezt követően Tilajčík Edit köszöntötte a megjelenteket, majd felidézte: nem csupán a fasizmus felett aratott győzelemre emlékezünk, hanem azokra is, akik életüket veszítették ebben a szörnyű háborúban. 1945. május 8-a fordulópont volt nemcsak Szlovákia, de egész Európa történelmében, hiszen ezzel zárult le a modern kor egyik legpusztítóbb fegyveres konfliktusa.
Az eseményen tiszteletét tette Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere; Gútay László, az önkormányzat Oktatási és Kulturális Bizottságának vezetője; Jozef Jánsky, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Galántai Regionális Bizottságának elnöke; Libuša Klučková, a szövetség járási bizottságának vezetője; Ondrej Urban alezredes, a Szlovák Köztársaság Katonai Szövetségének klubelnöke; valamint Schwartz József, a helyi zsidó hitközség elnöke, és Varga Viktor, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatója is.
Karaffa Attila beszédében hangsúlyozta, hogy a béke nem csupán egy fogalom, hanem az az irány is, amely egy élhetőbb jövőhöz vezet – ennek értékére ma különösen fontos emlékezni.
Varga Viktor magyarul is felszólalt. Érzelemtől telített beszéde mély nyomot hagyott a jelenlévőkben:
„Ezalatt a 46 év alatt magyarként soha nem hallottam, hogy valaki bocsánatot kért volna. Az elődeink az álmaikat követve eladták a lelküket az ördögnek. Az az út, ami jó szándékkal volt kikövezve, sajnos a pokolba vezetett. Magyar támadt magyarra, zsidóra, cigányra, fogyatékosokra és mindenki másra, akiről úgy gondolta, hogy nem az ő érdekeit szolgálja. Nem tudjuk kijavítani, nem mi voltunk, az elődeink jót akartak, elhitték azt, hogy egy olyan világban tudnak helyreállítani valamit, amit az elődeik nem tudtak. Hittek ebben, de nagyon rossz üzletet kötöttek. És ezt nagyon sokan megsínylették. Egyetemista voltam, amikor szakdolgozatot kellett írni a második világháborúról, és miután magyar iskolákba jártam, nem sokat tudtam erről a történetről. Vállaltam, hogy utánanézek. Férfiként egy órán át sírtam a történelemkönyv olvasása közben, hogy mire voltunk képesek emberként, a saját érdekeink érdekében. 565 ezer magyar ember veszett oda. 565 ezer. Bocsánat” – zárta beszédét a Csallóközi Népművelési Központ igazgatója.
Schwartz József emlékeztetett mindenkit arra is, hogy nem fordulhat elő többé, hogy a gyűlölet a politika álruhájába bújjon.
A beszédek után Katarína Andrejcová, színésznő és énekesnő lépett fel. Őt követte Bazsó Horváth Zsuzsanna, a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola tanára, valamint tanítványa, Miške Sofia, fuvolajátékkal.
A Kto za pravdu horí című dal után az emlékezők átvonultak a Szent István térre. A helyi intézmények, hivatalok, pártok és civil szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el a fasizmus áldozatainak emlékművénél. A megemlékezés lebonyolítását a Csallóközi Népművelési Központ vállalta.
fotó: Virág Csenge
