Jó ideje megfigyelhető már, hogy vannak Komáromban olyan vállalkozások, melyekkel szinte lépten-nyomon találkozhat a városban korzózó. Olyanok, amikből feltűnően sok van, sőt számuk egyre növekszik, és megdöbbenti, de legalábbis elgondolkodtatja az embert, vajon milyen statisztikai adatok igazolják, hogy újabb és egyre újabb fiókok nyíljanak? Nem kerülgetem a forró kását, három ilyen vállalkozás tűnt fel, ami mára már majdnem meghatározza a városképet: a taxik, a játéktermek és gyógyszertárak (persze ide lehetne még sorolni a bevásárlóközpontokat is, csak azért nem tettem, mert nagy részük egyelőre még a város határán található). Valamiért úgy érzem, nincs igazából szükségünk ezekből annyira itt, ebben a hozzávetőlegesen 35-36 ezer lelket számláló városban, mint amennyi él, virul és ténykedik. Jó, megengedem: sokak számára a komáromi távolságok is nagynak tűnnek, és ha nem rendelkeznek autóval (vagy éppen nem vezethetnek), nem kívánják igénybe venni az amúgy ingyenes városi buszjáratot, nem megfelelő az időjárás biciklizésre, esetleg nagy bevásárlást hajtottak végre valamelyik központban, a taxi jó szolgálatot tehet. A gyógyszertár is szükséges, lehetőleg minél közelebb, mert a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények utáni kereslet rettentően megnőtt – betudható ez a brutális erővel ránk zúduló reklámoknak. De mi indokolja az egyre több játéktermet, kaszinót? Hiszen mindennapos a panasz, hogy kevés a pénz, hogy az embernek meg kell gondolnia, mire költ, hogy mosógépet vesz-e, fogat csináltat vagy kirándulni megy. Akkor mi indokolja, hogy legyen egy köteg százas, amivel lehet hazardírozni? És mi indokolja, hogy majd minden sarkon legyen egy játékbarlang, ahol kockára lehet tenni a panaszolt bevétel egy részét?
Miről olvashatnak a cikkben?
Blackjack!
Ami jó az államnak...
Kaszinó a határon
Blackjack!
Először is tegyük tisztába a fogalmakat. A kaszinó és a játékterem nem ugyanazon fogalmat takarják. Előbbi kifejezetten szerencsejátékokra engedélyezett hely, ahol a klasszikus asztali játékok (rulett, blackjack, póker) mellett nyerőgépek, illetve nagy tétes játékok vannak. A játékterem nem feltétlenül szerencsejátékra szakosodott, lehetnek ezek akár szórakoztató gépek is (flipper, autóverseny, lövöldözős játékok), mindemellett természetesen a kaszinókból jól ismert nyerőautomaták is megtalálhatóak.
Azonban mindkét helyre jellemző egy alapvető tény: a ház sosem járhat rosszul, ebből következik, hogy a ház mindig nyer. Ez adja a biznisz lényegét: matematikailag és pszichológiailag is a tulajdonosnak kedvez, és hosszú távon ezt szinte lehetetlen „legyőzni”. Alapvető fogalom a „ház előnye”, amely abban gyökerezik, hogy minden játék szabályát úgy alakítják ki, hogy a kaszinó statisztikai előnyben legyen. Aztán ott van a gyorsaság és a pörgés. 0-24-es a nyitva tartásuk, a játékok nem húzódnak el időben, gyakran van mód a cserélgetésre, ami állandó készültségben és szinte bódulatban tartja a játékost. Minél több kör játszódik le, annál biztosabban érvényesül a ház statisztikai előnye. A pszichológia hatalmas szerepet játszik, és a játékosok sokszor észre sem veszik, hogy velük is játszanak. Hatalmas nyerési esélyeket lengetnek be, ami másodpercek alatt képes összemorzsolni bármilyen ellenállást és gátlást. A kaszinóknak ráadásul luxus-szaguk van: filmekben, magazinokban láthatunk szigorú dress code-okat, álomszép nőket és félisten férfiakat, akik mind elképesztően boldognak tűnnek, amiért kockázhatnak, kártyalapokat leshetnek, körbeforgó golyót szuggerálhatnak, vagy félkarú gépek csilingelésére dudorászhatnak.
Ami jó az államnak...
A szerencsejáték-szektor irányítása Szlovákiában nem egységes, a jogszabályok elavultak, a bírságolási és végrehajtási gyakorlat hiányos. Ugyanakkor a hivatal (Szerencsejátékok Szabályozásáért Felelős Hivatal – „Úrad pre reguláciu hazardných hier”) a létrejötte óta több bevételt termel az államnak. Számosítsunk? Az elmúlt években hozzávetőlegesen 360 millió euró bevétele származott Szlovákiának a szerencsejátékok bármilyen formáját üzemeltetőkből, így igazán jövedelmezőnek lehet tekinteni a gazdaság ezen ágát, és már egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a felelős hivatal – a körülményeket gyakran figyelmen kívül hagyva – 212 igénylésből 211-nek kiadja a működési engedélyt.
Sajnos önkormányzati szinten ennek igazán jótékony hatásait nem lehet érezni, ugyanis százalékos arányban ebből a bevételből a településeknek, ahol ezek az intézmények működnek, melyek képét nemegyszer alaposan átrajzolják, csupán 3-4% jut. Ha az önkormányzatoknak nagyobb befolyásuk lenne e téren, ha beadványaik kellő súllyal kerülnének megítélésre és betartatásra, ha maguk határozhatnák meg, mennyi befizetéssel tartoznának ezek a vállalkozások az önkormányzatok felé, jobban kézben tudnák tartani az irányítást, nagyobb lenne a kompromisszumra jutás esélye. Ha... Ehelyett azonban a törvényhozók azon gondolkodnak, hogy az önkormányzatoktól elvesznek minden egyes ilyen beavatkozási jogot, aminek következtében a lakosságnak egyetlen lehetősége maradna: ölbe tett kézzel végignézni azt is, amivel egyébként nem értenek egyet.
Kaszinó a határon
Keszegh Béla, Komárom város polgármestere sajtótájékoztatóra hívta össze a városban működő médiumokat. A téma a határátkelőn jelenleg még játékteremként működő vállalkozás kaszinóvá bővülése. A cseh székhelyű Ariola vállalat ugyanis bérbe vette az épületet (s minden bizonnyal annak infrastruktúráját is) azzal a céllal, hogy kaszinóvá alakítsa. Hogy miért? A cikk elején jelzett okokon kívül, ahol azt taglaltam, miért olyan nagy biznisz ez, hozzá kell még tennünk, hogy Magyarországon sokkal szigorúbb keretek és szabályozások között működhetnek az ilyen helyek, ami miatt vidéki kisebb városokban nem nagyon találkozni játékteremmel vagy kaszinóval. A játékkedv viszont hatalmas: Komáromban is jól látható, hogy az Európa Hotel előtt nagyon sok magyarországi rendszámú autó parkol – sokan járnak át, hogy a szálloda kaszinójában éljenek szenvedélyüknek.
Az Ariola cég képviselője megkereste Komárom város vezetését, több és jelentős kedvezményt is kilátásba helyezett, hogy akadálymentesen munkához láthassanak. A város vezetése ellenezte ezt, mivel Komáromban már most is kifejezetten sok az ilyen irányú vállalkozás (körülbelül tíz ilyen „intézmény” látogatható, ám számuk szinte évről-évre növekszik). Félreértés ne essék: Komárom nem a játéktermek és kaszinók betiltása mellett érvel, hiszen a város bevétele évente 300 ezer euró feletti, ami csak ebből a szektorból érkezik. Csupán a városképet igyekszik megvédeni: nem mindegy, hogy a turistaként ide érkezők első látványa a belváros bármelyik tornya vagy éppen egy csillogó kaszinó. Keszegh Béla javaslattal is élt egy, a város határában található, jobbára kihasználatlan épülettel, ám a befektető nem mutatott ez irányban érdeklődést. Tulajdonképpen a határátkelőn lévő épület számára minden tekintetben megfelel: azonnal a határon van, a játszani érkezőknek nem kell messzire menniük. Saját privát parkolóval rendelkezik, ráadásul az út túloldalán található a Pokol Hotel, ahol szállást is kaphatnak, akik nem kívánnak azonnal hazautazni (a hotel emiatt egészen biztosan nem tiltakozna a kaszinó felépülése miatt).
„A legnagyobb veszélyt a precedensben látom. Az történt ugyanis, hogy az Ariola cég beadta a kérvényét a Szerencsejátékok Szabályozásáért Felelős Hivatalhoz, ahol gyorsított eljárással el is fogadták azt. A várost csak tudomásvétel szintjén értesítették, fellebbezésnek így nem volt helye. A központi ügyészséghez fordultunk jogorvoslatért, arra hivatkozva, hogy a város közérdekével ellentétes a kaszinó a határon, egyelőre azonban csupán olyan választ kaptunk, amiben az ügyészség azt várja tőlünk, részletezzük, mit takar a „város közérdeke”, illetve mi módon ellentétes ez az említett vállalkozással. Sajnos ebből az látszik, hogy az önkormányzat, a település lakossága megkerülhető, figyelmen kívül hagyható. Ez viszont nagyon veszélyes precedenshez vezethet, félő, hogy egyre több ilyen igénylési beadványt fogadhat majd el a megkérdezésünk, beleegyezésünk nélkül a hivatal”
– magyarázta Keszegh Béla, Komárom város polgármestere. Hozzátette, Vágsellye és Vágbeszterce városok vezetésével is felvették a kapcsolatot, akik ugyanezzel a helyzettel szembesültek, igyekeznek együtt és külön-külön is célt elérni a legfelsőbb szerveknél. A városvezető emlékeztetett: eleinte jogi úton próbálják céljaikat elérni, ám megemlítette, hogy amennyiben ezek nem járnának kellő sikerrel, petíciót indítanának a városban.
fotó: Kalmár Csaba, Komárom város
