Komáromban a mai Rákóczi és Tó utcák kereszteződésében volt a nagy Jednota bolt nyugati beton (vagy tégla?) fala. A bolt mellett – hozzáépülve – a Vág-híd irányába pedig kocsma: ez az elrendezés még manapság is sok faluban megfigyelhető, hiszen abszolút sorminta alapján készültek ezek az épületek, azonos szolgáltatásokat nyújtva. Aztán a kilencvenes években Varga Zoltán vállalkozó megvette az akkor már üresen álló komplexumot, és megálmodta belé a város akkoriban legmodernebb boltját, az Istert, ahol – Komáromban elsőként – látványpékség is volt. Teltek az évek, változtak a bérlők, fogyatkozott az épületbe lépők száma. Mindaddig, míg meg nem nyitotta kapuit a csillivilli Gym X edzőterem: ekkor meredek kezdett felfelé ívelni az épület népszerűsége, mely azóta is töretlen. Hogy miért éreztem fontosnak ezt a kereskedelmi-történelmi visszatekintést úgy, hogy közben írásom tartalma és főszereplője Egressy Béni zeneszerző, a Klapka-induló megalkotója? Mivel meggyőződésem, hogy éppen a konditerem falán „ért be” zenei óriásunk emléke.
Mindjárt elmondom ennek okait is, csak előbb hadd mutassam be Egressy Béni életének pár mondatban, gazdagon merítve Szabó Csekei Tímea művészettörténész, a komáromi Turisztikai Információs Iroda munkatársának összefoglalójából. Egressy idén 212 éve született, zenei vénáját édesapjától örökölte. Bátyja révén ismerkedett meg a színház világával, ami sírig tartó szerelem lett első látásra, tapasztalásra. A teátrumnak zeneszerzőként, dalszövegíróként dolgozott. Ő szerezte Vörösmarty Mihály Szózatának dallamát, Erkel Ferenc két remekművének, a Bánk bánnak és a Hunyadi Lászlónak szövegkönyve, valamint több Petőfi-vers megzenésítését is jegyzi. Mélán illették őt a „magyar nóta atyja” jelzővel. És – a komáromiak számára kiemelten fontos adat! – az Egressy Béni által szerzett Klapka-induló szólal meg jelen korunkban naponta többször is a város központjában, a Klapka téren található városháza tornyában, a kackiás huszár trombitajátékaként.
És most jön életének az a részlete, ami miatt komoly párhuzamot vontam Egressy Béni élete és emléktáblájának a Gym X falán való méltó díszelgése között:
„Egressy Béni nemcsak művész volt, hanem hazafi is. Az 1848–49-es szabadságharc idején honvédként szolgált, 1849-ben a kápolnai csatában megsebesült. Lábadozása idején zsoltárok orgonaátirataival foglalkozott. Ugyanazon év nyarán már főhadnagyként szolgált Komáromban, ahol Klapka György a II. hadtest zenekarának vezetőjévé nevezte ki. Katonakarmester, a Komáromi Lapok szerkesztője és alkalmi költő volt egyszerre”
– tudtuk meg Szabó Csekei Tímeától. Szavai engem is megleptek annak ellenére, hogy Szénássy Zoltán tanár úr, aki a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület egykori tiszteletbeli elnökeként kezdeményezte az emléktábla elhelyezését, sokat mesélt a zeneszerzőről. De hát, tudják, hogy van ez: fiatalság, bolondság – csoda tudja, hol járt történetei közben az eszem! Most azonban már, kissé megkomolyodva, utánanéztem, milyen életük volt az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc katonáinak. Bizony kiderült, hogy a komáromi vár – mai szemmel nézve – nem akármilyen „edzőteremnek bizonyult”. Nap mint nap volt szükség köteleken, gerendákon húzódzkodni, ágyúgolyókat megmozgatni, farönköket hordani, vízzel telt hordókkal egyensúlyozni, nehéz fegyverekkel hosszan menetelni, futni, kúszni, kilométereken át cipelni őket. Mindezt akkor is, ha éppen nem csata közben voltak a honvédek: fittségüket meg kellett őrizniük akkor is, ha történetesen elsődleges fegyverük idővel a karmesteri pálca lett. Egressy Béni kitartása, állókésessége mintegy megidézte az emléktáblájával díszített fal belső tereibe a testi erőnlétet biztosító berendezések beköltözését. S ha nem is indulók és operák szólnak odabent, a zene most is a teljesítményt, az egyéni harcokat szolgálja.
„Egressy Béni tehetsége, bátorsága és művészi alkotásai magukért beszélnek. Minden korban fontos volt, hogy a tehetségek rivaldafénybe kerüljenek, hogy minél szélesebb köröknek mutassuk meg azokat az alkotókat, akikre büszkék vagyunk. Ezért kértük meg Szilva Emőke művésznőt, hogy alkotásával örökítse meg, bővítse ki ezt az emléktáblát. Emőke hadtörténészi dokumentumokban kutatva talált rá a portréra, ami munkája alapjául szolgált, és mely éppen a Klapka-induló megszületésének idején ábrázolta a zeneszerzőt. Komáromban nagy hangsúlyt helyezünk a jövőre, jövőbe tekintésre. Ezért trombitálja a huszár a városháza tornyában az indulót, ezért éneklik azt ünnepekkor a városi ovisok, iskolások. Fontos, hogy a mindenkori jövő nemzedékeinek is ugyanolyan sokat jelentsen Egressy Béni neve, mint eleiknek. Éppen ezért helyeztünk el az emléktábla mellé, a Gym X falára egy QR-kódot, amit bárki leolvashat: egy olyan platformra kalauzol, ahol maga Egressy Béni mesél a komáromi vár korabeli védelméről, a város szeretetéről, valamint arról, miért volt számára jelentősége, hogy ezt a dalt valójában nem is szerezte, hanem szívéből kiöntve megírta”
– hangoztatta az Egressy Béni emléktábla újraavató ünnepségén Keszegh Béla, Komárom város polgármestere. A mikrofonnál őt Keszegh Margit követte, a fentebb már említett Jókai Közművelődési és Múzeum egyesület elnöke, aki felidézte a 25 évvel ezelőtti történéseket: 2001. június 22-én avatták fel az akkori Ister áruház falán Egressy Béni emléktábláját.
És akkor meséljen maga Egressy Béni:
„A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület újraalakulásának és Egressy Béni emléktáblája elkészültének is lelke és mozgatórugója volt Szénássy Zoltán tanár úr, író, helytörténész. A negyed évszázada elmondott beszédében sok olyan mozzanat szerepelt, melyek manapság is időszerűek. Hangsúlyozta, hogy a múltnak minden egyes felidézése kérvény a jövőnek. Az Egressy-kultusz megalapozásával kapcsolatosan elmondta annak idején, hogy magot ültetünk, és bízunk abban, hogy lombos fává fog nőni. Már akkori beszédében bizakodó hangot ütött meg, hogy a jövőben egy dombormű is díszíti majd az emléktáblát. Most, 25 évvel később Szilva Emőke értő-érző keze munkájának hála valósággá vált az álom: Komárom közönsége méltóképp tiszteleg Egressy Béni, a katonazenész, zeneszerző, író, színész, fordító és szabadságharcos, a Klapka-induló megalkotója előtt.”
A domborművet Keszegh Béla polgármester és Szilva Emőke szobrászművész leplezték le, büszkeségévé téve a Duna-parti város lakosságának.
fotó: Kovács Maja
