„Azt kívánjuk!” – harsogták a gyerektorkok péntek délelőtt a komáromi Petőfi szobor előtt, amikor egy közülük: Czompál Zsoltika, a komáromi Munka Utcai Alapiskola tanulója – mindannyiuk nevében – felolvasta a Duna-parti város ifjú nemzedékének – helyi magyar alapiskolák és óvodák – Tizenkét pontját. A cím e pontsorozat második sora. A követelések jövőbe mutatóak: az azt kérő generáció sorsát hivatottak egyenes, tiszta úton terelni. Azt kívánjuk! – kiáltották a gyerekek egyszerre, miközben apró, nemzetiszín zászlaikat lengették. Néhány perc erejéig márciusi ifjakká váltak. És milyen büszkék voltak rá!
A Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Felvidéki Értékőrzők ismét összeverbuválták a magyar tannyelvű óvodákat, alapiskolákat, akik tömegesen érkeztek Petőfi Sándor mellszobrához, hogy együtt ünnepeljék az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 178. évfordulóját, és közösen elszavalják a szabadságharc költőjének forradalmi versét, a Nemzeti dalt. Az egybegyűlteket Keszegh Béla, Komárom város polgármestere köszöntötte. Felhívta a gyerekek figyelmét, hogy manapság ugyanazok az értékek fontosak és elengedhetetlenek, amelyek a forradalom kitörésekor is azok voltak: a béke, a szabadság és az egyetértés. Elmondta, hogy csak akkor lehet nyugodt, boldog életet tervezni és megélni, ha mindezek adottak, azért minden generációnak törekednie kell a jó világ teremtésére.
A beszéd után az Eötvös Utcai Alapiskola kórusa elénekelte a Kossuth-nótát. Az ünnep hangulatát fokozták a szavalatok és az énekek – Sámson Gizella izsai hagyományőrző is megörvendeztette hangjával hallgatóságát –, a köszöntések és a helyi gyerekek Tizenkét pontjának felolvasása. Pallag György, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke emlékeztetett, sok-sok emberáldozatot követelt a szabadságharc azért, hogy a mai kor embere boldogan ülhessen ünnepet. Stirber Lajos zenetanár hegedűjátékát a gyerekek együttes kórusa kísérte, miközben felhangzott a Klapka-induló. Petőfi Sándor mellszobra mellett pedig már készülődött Kovács Dénes, az Eötvös Utcai Alapiskola tanulója, aki harsányan szavalta el – mintegy vezérszónokként társai ovációja közepette – a Nemzeti dalt.
A koszorúzás után a komáromi ovisok a szobor melletti virágágyásba szúrták nemzetiszín díszeiket, emlékeztetve az arra járókat, hogy a város sok-sok büszke, vidám márciusi ifjúnak ad otthont és biztosít jövőt.
fotó: Kalmár Csaba
