Nem körítettek mulatságot hozzá: tényleg csak úgy indult, hogy megfogják, aztán kiveszik. Na persze ez így leírva hihetetlenül egyszerűnek tűnik, de az öt métert is meghaladó májfa, melyet állításakor mélyen leeresztettek a földbe, hogy még az erejüket fitogtató szelek se találjanak fogást rajta, nem hagyta magát olyan gyorsan ledönteni. Így esett, hogy a „mellékaktus” az est egyik fő attrakciójává vált: generációk osztoztak a lapátoláson, aztán meg ölre mentek férfiak a súllyal, és erővel meg furfanggal kikapták a szalagdíszes tavaszhirdetőt. A ledöntött fa vékonyabb felét rögtön a gyerekek vették birtokukba: ereklyeként szaggatva a szalagokat, vastagabb része alá tisztességben megőszült úriemberek bakot toltak, gyorsan klassz fűrészt szereztek, és megtornáztatták izmaikat a langymeleg péntek estén.
„Hallottam, hogy a faluban többen is kovászolnak. Erről eszembe jutottak ifjúkorom évei: Ekecsen a háziasszonyok, otthon bedagasztott kenyereikkel minden héten csütörtökön mentek el a pékségbe, ahol azokat megsütötték nekik, és a friss, forró, ropogós étellel tértek haza. El lehet képzelni, micsoda illatok szállhattak akkor a faluban! Ezt az élményt szeretném megidézni Szilason, ez lehetne az újonnan megépült kemencénk egyik küldetése”
– büszkélkedett – teljes joggal – Tóth Péter, Szilas község polgármestere, amikor bemutatta az érdeklődőknek a szilasi kastélykertben a napokban elkészült gasztronómiai látványosságot, mely a ravazdi Farkas Sándor mester kézügyességét dicséri. Az impozáns kemencét már júniusban felavatja majd a falu, amikor a gyermeknap ünneplésével egybekötve befűtik azt, és – reményeik szerint – a Csallóköz tán legfinomabb langallóit húzzák majd ki belőle.
A szilasiakat összeverbuváló esemény középpontjában az immáron hagyományosnak mondható filmvetítés állt, a vidéki porták hangulatát idéző szabadtéri színpadon – mely egyben a helyi óvoda szabadtéri tanterme is. A polgármester választása idén az Argo 2 című mozira esett, melynek egyik főszereplője Bodri, azaz a pár nappal ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Scherer Péter. Ugyan a május végi nappalok már igencsak hosszúra nyúlnak, a kellemes időjárás pedig együtt jár azzal, hogy még az esti órákban is szikrázik a napsütés, ami különösen zavaró tud lenni projektoros kivetítés esetén, a piknikezéssel egybekötött közös mozizás élménye és a vígjáték nyújtotta felhőtlen pillanatok, nagy kacagások megélése ezt a technikai fejtörést is felülírta.
S bár a falu kemencéjét egyelőre csak csodálni lehetett: körbejárni, belesni a sütőtérbe, lefotózni a falába beépített jelzett téglákat – Első Komáromi Téglagyár –, a szilasi kovász máris dolgozni kezdett. Mert nemcsak a házi kenyérnek, kelt tésztáknak alapanyaga az! A kovász összetartja a vizet és a lisztet, s egyben jelképezi a közösség összekovácsolását is. Míg a kenyér lelke a kovászban van, addig a falué annak közösségében, az együtt megélt pillanatokban, közös munkában és küzdelmekben. Hasznos kovászolást és mindenkori jó étvágyakat, Szilas!
fotó: Kalmár Csaba
