„Komáromi kisleány, vigyél által a Dunán, a Dunán, a Dunán, vigyél által a Dunán! Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a partján, a partján, a partján, megcsókollak a partján!” Régi, aranyos népdalocskánk még abban az időben született, amikor a Duna gyakrabban mutatta komor és félelmetes arcát, mint a nyugodtat meg a barátságosat. Abban az időben, amikor az egyszerű ladik lélekvesztőnek, sőt akár életveszélyes vízi eszköznek minősült. Nem csoda: a hatalmas folyó sokszor több mázsányi hordalékot hozott magával, erős szélben habzó taréjjal riogatott. Örvényei éjsötét mélybe húzták a szerencsétleneket, szélte majd olyan beláthatatlan volt, mint a hossza. Bizony mondom, talpraesett tenyeres-talpas menyecskének kellett lennie, aki – vállalva a révész munkáját, annak minden nehézségével és veszélyével együtt – átjuttatta az ifjút innenső partról a túlsóra, ahol a fizetségen felül akár még egy bőrpirító csók is csattant az orcára! Ma meg? Európa Kék-szalagja egyes részeken épp csak lábmosóvízként szolgál, nem kell itt már szolgálattétel, anélkül is röpködnek a kéretlen csóktömegek.
„Nem titok, és manapság már egyre többen foglalkoznak a problémával, keresve a megoldásokat, hogy a Dunában évről évre kevesebb a víz, alacsonyabb a vízszint, ami tulajdonképpen ellehetetleníti a hatalmas dunai turistahajók közlekedését. Ezek – néhány éven belül – kénytelenek lesznek éppen Komáromban kikötni, és innen vagy busszal vagy kisebb, akár menetrendszerű hajójáratokkal tovább szállítani utasaikat Budapest irányába. Ez egy olyan piaci rés, amire Komárom a lehető legjobb feltételekkel csaphat le”
– nyilatkozta Kiss Roman, a „Verejné prístavy” kikötőüzemeltető vállalat vezetője alig valamivel több mint egy éve, 2025 májusában, amikor Komárom visszaadta a város közösségének a legendás Spiccet. Kiss Roman jól látta a jövőt, csak éppen arra nem gondolt, hogy az általa említett „néhány éven belül” már a következő évben bekövetkezik. A két Komárom, s egyben Szlovákia és Magyarország között határfolyót képező Duna ugyanis a 2026-os pokoli aszály következtében elérte eddigi rekord alacsony szintjét, amely számadat ráadásul naponta csökken. Ennek kiemelt oka, hogy a Duna vízgyűjtőjén nagyon régen volt kiadós csapadék, az időjárás jelentések pedig hangsúlyozottan „egy csepp eső sem várható” szalagcímekkel jelentkeznek.
Közben a kikötőüzemeltető cégvezető második jóslata is valóra vált: Komáromnál szállodahajók vesztegelnek. De nem csak a Budapest felé tartó oldalon! Cikkünk megjelenésekor az Amadeus Amara német felségjelzésű hajó kapitánya figyelte a Dunát, melyből hajója mellett szikladarabok álltak ki, annyira alacsony a vízszint, melyben kikötni volt kénytelen.
A szállodahajók veszteglése természetesen csak a jéghegy csúcsa – hogy stílusosak legyünk. Ennél rémisztőbb hírek is érkeznek folyamatosan. Tegnap egy hasonló dunai hajó Gönyű magasságában zátonyra futott. Bajánál akkora földnyelvek kerültek felszínre, melyek között a víz csupán csermelyként folydogál, teljesen feleslegessé téve a felette átívelő hidat. Bősnél csak a legszükségesebb helyzetben engednek vizet a Csallóköz felé ívelő mederbe, melynek következményeként a Duna nap mint nap apad. Budapesten az Erzsébet híd lábánál kincskeresők jelentek meg: az alacsony vízállás évekkel, évtizedekkel, akár évszázaddal ezelőtt a vízbe hullott, iszapba ragadt értékeket hozott felszínre.
Mai hír, hogy a Duna vízállása Paksnál -118 centiméter, melynek kapcsán a Paksi Atomerőmű tájékoztatást adott ki:
„A kialakult helyzetre való tekintettel, a korábbi leterheléseken túl, szakembereink 2026. július 29-én 15 órától megkezdik a 3. blokk leállítását.”
Budapesten is megdőlt a negatív rekord: az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) adatai szerint július 29-én reggel már csak 27 centiméter volt a folyó vízállása, augusztus első napjaira pedig még alacsonyabb, 24 centiméteres vízállást vetítenek előre. Ahogyan fogalmaznak a sajtó számára kiadott nyilatkozatban:
„Olyan területek tűntek elő, amelyek élő ember még nem látott vízborítás nélkül.”
A felsőbb szakaszokon Esztergomnál -28, míg Komáromnál -13 centimétert mértek ma reggel, ám a szakemberek szerint napi egy centiméteres apadásra kell felkészülni. Nemcsak a Dunán rettenetes a helyzet: a Tiszából Szolnoknál egy 1562-ben fából épült török híd elemei kerültek felszínre. Ez egyrészt nagyon veszélyes a vízben úszók, illetve az azon közlekedőkre nézve, másrészt a hídelemek eddig a víz által konzerválva voltak, ám szárazva kerülve sokkal gyorsabb ütemben lesznek pusztulásra ítélve.
Mindeközben már vészmadárként vijjognak a hírek, melyek a Velencei-tó pusztulásáról szólnak, illetve a Balaton fennmaradásának kérdőjeleiről. Kanálisaink, melyek eddig vizükkel táplálták a termőföldeket, iszapos ingovánnyá váltak. A fúrt kutak vízhozama egyre kevesebb, a vízügyi szakemberek a vezetékes vízzel való spórolásra intenek. Csakhogy akkor miből marad locsolóvíz a terményre?
A Komáromnál veszteglő szállodahajók utasai most még jól elvannak: megnézik a kettészakított várost, feltérképezik éttermeiket, látnivalóikat, érdekes helyeiket. Busszal bebarangolják a régiót, kerékpárt kölcsönöznek, éjszaka pedig nyugodt álomra hajtják fejüket a légkondicionált kajütökben. A kérdés csak az: mire várnak, mit remélnek? A Duna vízállása az elkövetkező 10 napban csak romlani fog. Számukra a legrosszabb esetben, miután megunták a környéket, busszal vagy más közlekedési eszközzel hazatérnek. Hogy mi lenne nekünk a legrosszabb eset? Ha a Komáromi kisleány népdalunk okafogyottá válna.
fotó: Kalmár Csaba, Kováč Sebastian
