Eső nélkül, megfelelő hőmérsékletben futottak azok, akik idén is beneveztek a már hagyománnyá vált Pomle Run-ra, mely a 12. alkalommal került megrendezésre.
Délelőtt fél kilenckor startolt az első csoport: az ovisok. Őket követték az iskolások, több kategóriában évszám szerint, valamint lányok es fiúk külön. Nagyon ügyesek voltak a kicsik, mindenki célba ért és megkapta az érmet. De nem is az érem számított igazán, hanem hogy sportolhattak, s mindezt a barátaikkal tehették.
Rengetegen látogattak ki az eseményre, sokan a versenyt választották a hosszú hétvégi kirándulás helyett. Rendőrök irányították a forgalmat, útlezárások voltak a városban a verseny ideje alatt.
A futamra 1100 ember nevezett be és csinálta végig a különböző távokat.
Mindeközben mindenhonnan támogató kiabálás hallatszott, szurkolás, hajrázás. A legnagyobb szurkoló Imi bohóc volt, aki jelenlétével a legnagyobb támogatója volt minden versenyzőnek.
Tizenegy órakor elsőnek a 10 kilométert, utánuk pedig a három kilométert futók rajtoltak el. A jó hangulatról egész nap Dj Kopi gondoskodott, a jó kedélyállapotot pedig a dobos zenekar fokozta. Az eredményhirdetés után a Csalló néptáncegyüttes, valamint a Deep Voices Group tartotta a parkban a kilátogatókat.
Le a kalappal mindenki előtt, aki a sportot választotta ezen az ünnepnapon. Mindenki nyert, hiszen az összes résztvevő saját magáért futott. A díjak és a jó eredmények már csak hab a tortán. Számomra a legnagyobb meglepetés az volt a nap folyamán, amikor egy Down-szindrómás fiú kocogott be a célba. Ez mindnyájunkat megtanított, nem a célba érkezés ideje számít, hanem az, hogy volt erőd elindulni!
fotó: Bott Noémi
