Mindig elhatározom. Hogy a rohanó hétköznapok közben, de legalább hétvégente találok időt, amikor már tavasz van vagy nyár, jó idő, meleg, verőfény... Találok időt meg lehetőséget, találok egy virágos rétet, tengernyi fűszállal, búzavirággal meg margarétával. Egy mezőt, ahol virágok nyílnak, pitypangok eregetik kis ejtőernyőiket, ahol méhek döngicsélnek és hangyák csiklandozzák a nyakszirtemet. Ahol csenevész fácskák ágai között szivárványszín pillangók fogócskáznak, madárdal van meg tücsökciripelés. Megtalálom, felfedezem a rétemet. Hanyatt fekszem, belehunyorgok a Napba, félig zárt pillákkal élvezem a simogatását. Aztán bárányfelhőket vadászok az égen, formákat látok beléjük, történeteket, meséket kreálok hozzájuk. Talán el is alszom, illatos, ízletes, bűvös álmokat álmodom. Kizárom a világot, a hétköznapok ricsaját, az óra szüntelen ketyegését. Eggyé válok a természettel, a nyers föld zöld gyermeke leszek, talán még a ruháimtól is megszabadulok. Én leszek a fuvallat, a harmat... Mondanom sem kell: még nem találtam meg ezt a rétet. Vagy lehet, mégis, csak éppen – már megint – rohannom kellett valahová, helyt állni, teljesíteni. Vágyálom maradt a mező, a világ kizárása. Vagy mégsem? Ki gondolta volna, hogy van egy egyesület, amely évről-évre képes egy hétvége erejéig megteremteni körülöttem álmaim rétecskéjét? Odavarázsolja a méheket és tücsköket, a pillangókat meg a madarakat, virágokat, illatokat, álmokat. Táncfórum, népviselet, hegedű-szonáta. Fényes csizmák, keszkenők, bokréták. Nyugalom. Sziget. Mágia.
Ó, nem csak ezért vagyok hálás Gálik Gábornak, aki megszervezte ezt a csodát! Vagyis... Tárjuk kicsit szélesebbre a fókuszt. Gálik Gábor, aki visszahozta Komáromba az ámulatot, a büszke, csillagszemű néptáncosokat, az utcákon sétáló palatkai-füttyöt, Zselízen táncolt a Kincsőben, Juhász Eszter vezetése alatt. Nem csak Gálik Gábor miatt vagyok hálás Juhász Eszternek! A néptánc miatt is, mindkettőjüknek. És mindenkinek, aki bárhogyan is részese ennek a varázslatos világnak! A gyerekeknek, akik a suli meg a házi feladatok után futva érkeznek a több órás próbákra, és inkább elnyomják a megfázás tüneteit, csak ne kelljen otthon feküdni, míg a többiek épp odavágják a talpukat a deszkának, hogy zeng-reng a föld a csizmák, cipők alatt! A viseletkészítőknek, a varrónőknek, cipészeknek. A szülőknek, akik talán nem is tudják, mibe vágtak, mikor csemetéjüket először vitték el a próbára (kivéve, ha maguk is zsigereik legmélyéig fertőzöttek ezzel az életmóddal: szekrényükben megbecsülten, fólia alatt pihen, ugrásra készen a népviselet!). Tánctanároknak, mestereknek. A régi idők tudóinak. Népzenészeknek, hagyományokat továbbadóknak. Mesemondóknak, szervezőknek. Színpadépítőknek, hang- és fénytechnikusoknak. Sofőröknek, kézműveseknek, a háttércsapatnak. És a közönségnek. Akik – egészen biztosan – olyanok mint én. Virágos rétekre vágyók, keresők, majd tátott szájjal ámulók-bámulók. Rajongók. Szemükből könnyeket morzsolók, mert a látvány, az élmény annyira teljes, annyira gyönyörű, annyira megismételhetetlen, hogy felborzolja az ember minden érzékét. Vérvörösre tapsolt tenyerekkel rendelkezők, önkéntelenül doboló lábakkal, egyetlen kívánsággal: bárcsak én is ott lennék, ott, fenn lennék, velük, színesen, büszkén, mosolyogva, táncolva, elvarázsolva, réten fekve, boldogságot megélve.
A Táncfórum – Szlovákia Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete idén is elhozta Komáromba a TáncPódium Szólótáncfesztivált. Színpadra álltak gyerekek, ifjak és felnőttek. Igyekeztek tudásuk legjavát bemutatni, elnyerni a zsűri tetszését, szimpátiáját. Kacsintottak a közönségre, fejmagasságba lendítették a lábukat. Peregtek a szoknyák, repültek a kalapok, suhogott a pálca, csendült a lánytorokból a bűvös népdal.
Az ifjúsági kategóriában 1. helyen végzett Molnár Zoltán, Sebők Virág – Strešňák Ádám: Az év kiemelkedő táncosai. A második helyezett Pleva András Álmos – Hiteles előadó, harmadik helyen, Újraalkotó/Egyéni megformáló díjat vihetett haza Oláh Rozália, Pollag Ádám. A legkiemelkedőbben eltáncolt kötelező tánc díját Kopsa Boglárka és Méhesová Lana jelzi. Volánszki Tibor Bence kapta az Ifjú tehetség díjat.
Felnőtt kategóriában Az év kiemelkedő táncosai (1. hely): Weiser Réka – Štefán Sámuel. Hiteles előadó (2. hely): Szabó Kamilla – Lukács Bence Márk. Újraalkotó/Egyéni megformáló díj (3. hely): Zsoldos Viktória – Tornóczi Benedek. Legkiemelkedőbben eltáncolt kötelező tánc díja: Lakatošová Emma – Németh Máté. Legkiemelkedőbben eltáncolt szabadon választott tánc díja: Markovics Dávid.
Olyan világot élünk, amikor azt sem tudjuk, mi vár ránk a következő órában vagy napon, hát még azt, mi történik majd egy év múlva?! Kivéve a Szólótáncfesztivált. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a néptáncosok újra összegyűlnek, hogy eljárják táncukat és elvarázsolják közönségüket. Jó és kell ez a biztos pont. Kapaszkodó a mindennapokban, a rohanásban, a teljesítménykényszerben, amikor épp nem áll rendelkezésére az embernek egy pompás, illatos, virágos rét.
fotó: Kalmár Csaba
