A vasárnapi bolhapiacon egy szakállas úriember árult régi képeslapokat. Fekete-fehér, esetleg szépia fotókkal ellátott kártyák voltak ezek, többségük már megírva, egy kicsit a bélyegző is látszódott, bár bélyeg nélkül: naná, azért plusz pénzeteket lehet bezsebelni. Nem sokat, de egy gyors kis presszó megvan belőle. Öt olyan képeslapot kínált, amin Komárom volt ábrázolva, ebből négyen látszódott az impozáns víztorony. Jó-jó, elismerem, volt köztük olyan is, ahol ez a 20 méter magas ipari építmény épp csak megjelent részletében, mint a szemafor- és buszkereső azokon a négyzethálókon, ahol igazolnom kell, hogy ember vagyok, nem robot. De a lényeg, hogy Komárom egyik, ha nem a legmeghatározóbb marketing-építménye, a víztorony. 1902 óta szolgálja a várost. Ideje volt már, hogy megüljék az ünnepét, hát nem?
https://www.facebook.com/reel/3360867237389519
Túlélte a történelem viharait ez a remek tornyocska, ami a Gépipari és elektrotechnikai Szakközépiskola tőszomszédságában, egy igazán pompás, a legkülönfélébb sportolásra alkalmas parkban található, csupán egy ugrásra a Semmelweis Ignác egészségügyi központtól és a Bażant (Fácán) sörözőtől. Maga a torony egy kicsi, de mégiscsak dombon fekszik, melynek oldalában telente – ha beköszönnek a fagyok – hóágyúk segítségével nagyszerű szánkópályát létesítenek. Ilyenkor kiköltözik egy-két gasztrobódé is: kemencében sült langalló kapható, illatos, huncut forralt borral.
Hogy nyáron mi a szerepe? Nos, eddig nem sok volt. Aki szereti kis távolságon körbe-körbe vezetgetni a kutyáját, tekereghetett az épület körül. Ha elfáradt, lehuppanhatott egy padra, és arcát a fény felé fordítva csodálhatta a monumentalitást. Ezenkívül bizonyos (kártékony) elemek táptalajául szolgált: a művészi graffitire képtelen, de firkálási vágytól viszkető tag-esek fújták rá egyéni- vagy bandajeleiket a több mint százéves téglákra. Az pedig, hogy Komárom városa ilyen klassz, egyedi kilátóval rendelkezik, fel sem merült a város közönségében, hiszen a betonból készült csigalépcsőt, a félelmetes, hatalmas vascsöveket, az ablakocskák belső párkányát bizony nem láthatta a nagyérdemű: a víztorony ugyanis nem volt látogatható.
Eddig! Lesz kávézó! Sőt minden IS lesz, amivel egy újabb kultuszhelye lesz a városnak! Hogyhogy újabb? Hogyhogy hogyhogy?? Hát ott van például az újra a nyilvánosságnak átadott spicc, ahová fekvőágyakat és pihenőpadokat helyezett a város. Aztán ott van a IX. bástyánál kialakított chill-sarok: padokkal, hintával és tűzrakóhellyel. És akkor még említsük meg a már régebben meglévőket: a színes szökőkutat az M. R. Stefánik parkban, vagy a szelfi-pontot a határátkelőnél. Megannyi pompás randi-színhely, már csak kellően egymásba gabalyodott párocskák kellenek, akik mindenekfelett élvezik a szabad teret, s benne egymást.
Szóval ott tartottam, hogy a víztorony, e „komáromikum” végre látogatható lesz, és bárki felcaplathat majd a csigalépcsőn, hogy odafent, miután kifújta magát, és leküzdötte a tériszonyát, megkérje szíve választottjának kezét. Mert eddig ez nem igazán volt lehetséges, ám a város megvásárolta, saját tulajdonába helyezte a víztornyot, sok-sok jövőbeli legszebb pillanatot okozva az Ámor nyilaitól megsebzetteknek.
https://fb.watch/Axk_f1_VUc/
Komárom városvezetése pedig, a KOMVaK vízkezelő céggel közösen úgy jelentette be ezt a remek hírt, amit a városlakók most már el is várnak: banzájjal! Szoktak magyarországi rádióadókat hallgatni? Az megvan, hogy a FIDESZ képviselői minden egyes beszédük alkalmával különböző lelkesítő, klasszikus zenét játszanak szavaik aláfestéseként? Nos, amennyire ez divat náluk, annyira megszokott már, hogy Komáromban minden pozitív hír egy pompás bulival prezentálódik. Most sem volt ebből hiány: egészen sötétedésig, sőt még azon is túl zajlott a családi nap, ami igazi generációk találkozása volt, mindenféle remek közösségi programokkal.
Egy újabb hely pipálódhat ki ezáltal a komáromi bakancslistákon: a lakat lekerül, a kapu kitárul. A víztorony ezután befogadja majd látogatóit, és ki tudja: lehet, képes lesz ugyanarra, mint a hatalmas, partra vetett, üres csigaházak a tengernél – ha az ember kellő kíváncsisággal hallgatózik, elárulja minden titkát.
fotó: Kovács Maja, Acacia Team
