Bán Mór tervezte Hunyadi János páncélingét. E sodrony alól bújt ki aztán megannyi fikciós történelmi regény, melyek manapság már a nagy könyváruházakban piramisban kínálják izgalmaikat. Hogy volt ez korábban is? Hogy mi köze mindehhez az író, újságíró Bán Mórnak? Hogy túlzok-e, mikor tőle eredeztetek? Igen is, meg nem is. Igen, mert valóban voltak már korábban is egészen nagy volumenű történelmi regények. És nem, mivel ezek szinte egytől-egyig külföldi történéseket dolgoztak fel. Aztán jött Bán Mór, aki nagyító alá tette Hunyadi Jánost, Nándorfehérvár hősét, a keresztény Európa megmentőjét. Na. És most már végre lehetünk büszkék a saját hőseinkre is!
Az MCC újra Komáromban! Ezzel a figyelemfelkeltő szalagcímmel hatolt be a tudatomba a csütörtök esti program meghívója. Akkor még nem is figyeltem, milyen előadással várják a nagyközönséget. Mert már magában az MCC – Mathias Corvinus Collegium is garancia a minőségre. A Zichy-pontban Pomichal Krisztián vendége Bán Mór Madách-díjas történelmi regényíró volt. Az ő nevéhez fűződik a Hunyadi-ciklus, melyet 2008-ban kezdett írni. Idén a könyvsorozat 13. kötete lát majd napvilágot. Ám a 2025-ös év nem csak ettől a 13-as számtól lesz hangos. De nem ám! Csatazaj jön és ordítós politika. Intrikák és árulások. Szerelmek és emberáldozat. Hölgyeim és uraim, van szerencsém bejelenteni, hogy a TV2 idén műsorra tűzi a tízrészes sorozatot, mely bemutatja Hunyadi János életét, és élete legnagyobb csatáját! Író és forgatókönyv társíró: Bán Mór!
„Sosem értettem, mire fel ez a mi nemzeti kishitűségünk! Hiszen olyan színes, olyan gazdag a történelmünk, annyi csodálatos hőst adtunk a világnak! Koronként tudnánk megállás nélkül sorolni a neveiket. És fontos: nemcsak Magyarország egyes belviszályainak hősei ők! Nemzetközi-, sőt világhírnévre is szert tett számos történelmi személyiségünk! És mi? Hallgatunk róluk ahelyett, hogy a homlokunkra lenne írva a büszkeségünk! Mert hogy van ám mire! El kell mondanunk, mit köszönhet Európa a 15. századi Magyar Királyságnak, azon belül is Corvin Mátyás édesapjának, Hunyadi Jánosnak! Mindig el kell mondanunk és emlékeztetnünk kell, hogy a déli harangszó egy fergeteges, de elképesztően sok áldozattal járó csata emlékére lett bevezetve. Amikor egy magyar uralkodó és hadvezér megmentette a kereszténységet Európában”
– utalt Bán Mór a török hódítás egyik legismertebb csatájára. Az író hatalmas lexikális tudással rendelkezik, nagyon sok ismeretet szerzett történelmi regényeinek megírásához. Elmondta, hogy Mátyás király halálakor a Magyar Királyságnak körülbelül 4 millió lakosa volt, ez megegyezett az akkori Anglia lakosainak számával. Ám a török háborúk után – mivel a magyarság lakta terület véres frontvonallá vált – az itteni lakosság megfeleződött, alig maradt másfél-kétmillió lélek az ország területén. Ugyanakkor Angliában mi történt? Nekik nem kellett feltartóztatni és állandóan megküzdeni az iszlám hordákkal, így a szigetország lakossága ez idő alatt 15 millió fölé emelkedett, fejlődött, gyarapodott.
„Van ez a kellemetlen kifejezés, amit magyarkodásnak mondanak. Nemcsak külföldiek használják előszeretettel a nemzetibb érzelmű honfitársainkra, hanem idehaza, saját berkeinken belül is olyan gyakran elhangzik! Kitűzöd a magyar zászlót vagy a korkárdát? Már magyarkodsz! Rámutatsz történelmünk igazságtalanságaira? Magyarkodsz. De ez más népeknél nem megfigyelhető! Annak idején, ha találkoztam szerb vagy lengyel vagy bolgár kommunistával, akkor ők elsősorban szerb vagy lengyel vagy bolgár nacionalisták voltak, büszkék hazájukra, keményvonalas hazafiak. Csak ezután következett, hogy egyébként kommunisták. Mi volt a helyzet idehaza? A magyar kommunista ki nem állhatta Magyarországot. Jött a merjünk kicsik lenni elv, alaposan felhígítva internacionalizmussal. Ennek a levét még ma is isszuk, bár tény, az öntudatra ébredés már elindult, szerencsére”
– célzott az író arra a szerencsétlen helyzetre, hogy nekünk, magyaroknak, valamiért folyton az volt a szokásunk, hogy csak a kudarcainkról, a vesztes háborúinkról, a depresszív hangulatokról számoltunk be. Vajon népnevelő szándékkal íródott-e a Hunyadi-ciklus? Vagy sokkal inkább a düh és elkeseredettség hívta életre, mert évtizedeken, évszázadokon keresztül elfelejtettünk büszkék lenni történelmi hagyatékunkra?
„Magyarország történelmében nincs olyan áldozat, ami hiábavaló lett volna! Jómagam nem hiszek az indulatos vitákban. Mién a nyugodtság, hogy mi pontosan tudjuk, mi, hogyan történt. A közelmúlt történelmi eseményeinek forgatagát túlélők közül még sokan itt vannak közöttünk, és be tudnak számolni az eseményekről. Na, ők pedig nem fogják elfordítani, eltorzítani a valóságot! Nekünk a küldetésünk az, hogy el tudjuk mondani a mai kor fiataljainak és minden utánuk következő generációnak, mi mindent adott és tett a magyarság ezért a kontinensért!”
– búcsúzott komáromi közönségétől Bán Mór. Az est címe: Hogyan születik az író? Ám a tartalma sokkal inkább egy sorról szólt Petőfi Nemzeti dalából:
„A magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez!”
fotó: Kalmár Csaba
