Nem semmi hétvége volt, de tényleg! Szombaton Lakszakállason a 15. alkalommal megrendezett LakiKatlan gasztrofesztivál, egybekötve remek előadókkal, akik egymást váltották a község színpadán. Tanyon családi nap volt, Komáromban a 16. KútFeszt, a 30. Borostyán fesztivál, és hab a tortán, hogy ezen a napon választották meg a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ színpadán a Felvidék legújabb szépségkirálynőjét, a 22 éves Varga Enikőt. Még jó, hogy képes voltam mindezt fejben tartani, és időben beesni az ekeli focipálya melletti színtérre, hogy együtt ünnepeljem a faluval az ő napját.
Szinte már a bejáratban Cseh Miklósba botlottam, egy kicsit meg is ijedtem, hogy talán mégsem jó irányba tértem le a főútról, és Ekel helyett Nagykeszin kötöttem ki, de Miklós eloszlatta a kételyeim: épp tombolát vásárolt, hogy elnyerje a helyiek elől az értékes, sokakat vonzó nyereményeket. Orromat mennyei illatok csapták meg: az ekeli nyugdíjasok – mintha hadseregnek készült volna – sorozatban sütötték a lángosokat, s rakták őket katonás rendbe, felkészülve a rohamra, amikor majd a katlanosok is merni kezdik a finomságaikat.
Mert itt is volt ám főzőverseny! Nem kell ezen meglepődni, kérem! A csallóközi ember már csak ilyen: szeret jót enni, és ha másként nem megy, hát maga készíti a bendő örömét. Pörköltek és gulyások, mert hát azzal csúszik legjobban a fokhagymás lángos, meg az kívánja aztán korsószám az ógyallai habos aranyat. Nyolc csapat pattintott tüzet a katlanja, bográcsa alatt, hagymát sütött, pirospaprikát szórt gazdagon, sült pirított, majd kavart és fűszerezett, kóstolt, cuppogott és váll-veregetett az elégedettség felsőfokán. De az ekeli nem verseny volt: nem volt szakmai zsűri, nem voltak kósolófalatok. Itt közösség volt, a falu apraja meg nagyja, a főzni meg az enni szeretők. Utóbbiak – elnézve a sorban állókat – határozottan többen. Az ételkészítők jó szívvel adták, az elfogyasztók pedig áldották neveiket, tudásukat, és merőkanaluk minél nagyobb öblét.
Mindeközben a színpad sem maradt üresen! Felléptek a Czafrangó Sylvia Magán Művészeti Alapiskola növendékei, majd Tolnai András énekelt a közönségnek, akit a Csiribiri és Hajnal néptáncosai követtek: parádés hangulatot teremtve a népzene és látványos magyar táncok erejével. Volt bűvészmutatvány is: Szalay Gyula prezentálta mágus-tudományát, Herczog Ricsi mulatósa előtt pedig az Elpaso táncstúdió lépett fel.
A gyerekek sem maradtak élmények nélkül. Két klassz ugrálóvár várta őket a színpad mögött: az egyik a minyonos, jókora csúszdával, a másik pedig a mezőgazdászok kedvence, az ugrálható traktor. Amúgy traktorból volt elektromos is: villanyautók és kis traktorok várták a vezetni vágyókat. Én meg csak lestem, hogy bezzeg az én gyermekkoromban annak is örültem volna, ha alkalmam nyílik pár métert lepedálozni a minden ízében fém és kemény játék Moszkviccsal!
Szóval megérte. Felüdülés volt az az egy-két órácska, amit Ekelen töltöttem, jó volt látni, mennyire szeret mulatni, vidámkodni a falu közössége. Most még ugyan nyári melegek vannak, többet használjuk a legyezőt mint az esernyőt, de hamarosan ősziesre fordul az időjárás. Tudják, mi a jó abban? Beindul a szüret, és elkezdenek forrni az ekeli mustok!
fotó: Kalmár Csaba
