Amikor betoppantam a nemesócsai művelődési házba, Válek Iván polgármester és Komjáti László kulturális referens éppen szelfit készítettek Lujzikával és Piroskával. Persze az is lehet, hogy nem így hívták a kis bolyhosokat, sőt még azt sem tartom kizártnak, hogy fiúk voltak a húsvéti családi délelőtt réparopogtatói. Régen rácsodálkoztak volna, sőt gyanakodva tekintettek volna az emberre, aki fotózkodik egy nyuszival. Manapság már olyan kevesen tartanak haszonállatot, hogy állatkertbe vagy simogatóba kell menni, hogy megmutassuk a gyerekeknek a tapsifülest vagy a kopasznyakút. Felkapott is volt Lujzika meg Piroska (maradjunk ezeknél a neveknél): a kicsik legszívesebben bemásztak volna hozzájuk.
Némileg bezavart az időjárás a húsvétváró programba: Komjáti László elmesélte, eredetileg a kultúrház melletti parkban tojáskeresést terveztek a gyerekeknek. Az egész éjszakán és szombat reggelen át tartó eső azonban keresztülhúzta ezt a számítást. De egy ócsait nem lehet megijeszteni: mindig feltalálja magát! László a színpadon állva leste a ház tereit, sarkait, takarásait, ahová el lehet rejteni a kis ajándékokat, csokikat, hogy a rálelés öröme mindenképp kiüljön a gyerekek arcára.
Ahogyan már szokásos, kézműves foglalkozással kezdődött a rendezvény. Lehetett kopogtatókat színezni, kartonból készült nyuszikat, csibéket díszíteni. Volt tojásfestés is: a hurkapálcára szúrt, kifújt tojások színének, mintájának – ahogy mondani szokás – csak a fantázia szabhatott határt. Az pedig – lévén gyermeki – teljesen határtalan! Bár tény, meglepődtem, mert az én olvasatomban a húsvét még mindig leginkább a piros tojásról szól, az ócsai húsvétváró ecsetelői azonban jobban ragaszkodtak a kék és a zöld színekhez, illetve ezek árnyalataihoz. Tehették: vízfestékből, temperából és alkotásra váró tojásból is nagyon sok állt rendelkezésre.
Nem sokkal 10 előtt aztán porondra lépett a Csokornyakkendős Mókamester. Olvasóink előtt nem lehet ismeretlen a különleges ruhájáról, kártyatrükkjeiről és remek humoráról is ismert bűvész, aki interaktív műsort szolgáltatott (legutóbb Bogyán találkoztam vele, amiről olvasóink is értesülhettek). A gyerekek szívesen és bátran jelentkeztek mágus-segédnek, főleg, hogy ajándékban is részesültek: odakint a tavaszi eső, a kultúrházban pedig a játékkártya minden változata záporozott. Amikor már arra gondoltam, kész, ennyi, elfogyott: nincs több paklija, akkor is előtúrta a bőröndjéből, a pantallójából, zakója zsebeiből vagy éppen cilindere alól, hogy krupiékat megszégyenítő ujjtechnikával szórja a gyerekek közé. Bizony, sokaknak a nemesócsai húsvétváró délelőtt nemcsak csokitojást vagy csokinyuszit, hanem jokert vagy akár royal flust is hozott.
Lujzika és Piroska – köszönik szépen, jól vannak, jönnek máskor is, ha már ilyen nagy sztárok, és van répa – épségben hazatért gazdájához. Legyen így: húsvéti kosárkába kerüljön csokinyuszi meg kerek perec, az élő állatka meg maradjon inkább azoknál, akik egész évben gondoskodni tudnak róla. Áldott ünnepet, Csallóköz!
fotó: Kalmár Csaba
