Korpás Éva A pozsonyi sétatéren című dala és a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes koreográfiája ihlette a táncot, melyet már többedik alkalommal lejtettek együtt gyerekek, fiatalok és felnőttek, egészen az idősebb generációkig. Nemcsak néptáncosok lepték el a települések tereit, utcáit, iskolák és művelődési házak udvarait, hanem jócskán megjelentek baráti társaságok, akár munkahelyi csoportosulások is, hogy együtt legyenek, a közös tánccal és énekkel hirdessék az egységet. A kezdeményezés immáron Kárpát-medence-szerte ismert és népszerű lett: június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, a délutáni órákban egyszerre csendül fel a dallam és mozdulnak táncra a lábak. Komáromban a Klapka téren a talpalávalót Lakatos Áron és zenekara húzta, az ünneplő közönség pedig aztán táncból megemlékezésre vonult át.
Délután háromkor már zenekari beállástól volt hangos a Klapka tér, adva ezáltal a belvárosnak egyfajta patinás hangulatot, ugyanis a történelmi épületek falai csodás visszhangban adták vissza a hegedű, a brácsa, a cimbalom és a nagybőgő játékát. A vendéglátóhelyek nyitott teraszai már idejekorán megteltek, üresedésre hiába számítottak a később érkezettek: a legjobb rálátást biztosító kényelmet senki nem kívánta feladni. Tény, hogy előbbi, mármint a legjobb rálátás aztán mégsem volt annyira biztos minden szögben, ugyanis a több száz táncosra nagyon sok nézelődő volt kíváncsi, akik leálltak, ahol tudtak, mit sem törődve a székekből, fotelekből nyakukat nyújtogatókkal.
„Köszönet illeti a Megbecsültek Társaságát, élén Forró Krisztián elnökkel, hogy felkarolta e gyönyörű kezdeményezést, és itt, ma, Komáromban közel 400-an perdülnek majd táncra”
– szólt a közönséghez Zink Vass Nóra, a komáromi Összetartozás Táncának – Jókai Andreával közösen – kezdeményezője, az idei esemény koordinátora. Üdvözölte a csoportokat: hol itt, hol ott jelent meg a tér szegleteiben, hogy fotón megörökítse a táncosokat, majd átadta a szót Viola Miklós sebészorvosnak, a Nyitra megyei közgyűlés képviselőjének, egyben a Szeretlek Gúta Polgári Társulás elnökének, aki elmondta, hogy akik ezen a napon táncra perdülnek, nem csupán egy koreográfiát mutatnak be, hanem hangosan és büszkén kijelentik: itt vagyunk és itt is maradunk!
„A tánc nem divat. A tánc tartás. Aki megtanulja kihúzni magát egy csárdás közben, az az élet nehéz pillanataiban is egyenes gerinccel fog helyt állni. Közösségünk megmaradásának záloga nem a hangzatos szavakban rejlik, hanem a közösen megélt pillanatokban. Abban az érzésben, hogy bárhol élünk is a Felvidéken, összetartozunk!”
A félórás koreográfiát lelkesen és végig mosolyogva, nevetve, néhányan örömkönnyek között táncolták végig az erre vállalkozók. Ezután kicsit megpihent a közönség: többen igyekeztek az ellesett tánclépéseket helyben leutánozni, majd átvonultak a református templomhoz, ahol előbb istentisztelet, majd a kollégium udvarán felállított emlékműnél megemlékezés várta a nagyérdeműt.
Itt Korpás Árpád koordinálta az eseményeket. Felvételről – Dörner György előadásában – elhangzott Reményik Sándor Gyűrűt készíttetek című költeménye, majd Kiss Beáta a Csemadok országos elnöke mondta el ünnepi beszédét.
Komáromban ezen a napon már hagyománnyá vált, hogy a járásból és a régióból, sőt a határon túlról is érkeznek megemlékezők, akik az ünnepi aktus végén településük névtábláját, illetve egy-egy fáklyát vesznek magukhoz, és átvonulnak Komáromon, át a Duna felett feszülő Erzsébet hídon, majd a dél-komáromi emlékműnél gyűlnek össze, hangsúlyozván e látványos felvonulással, hogy politikai vonalhúzással nem lehet egy nemzetet szétszakítani.
fotó: Kalmár Csaba
