Rendkívüli és megismételhetetlen volt a péntek este, tele váratlan fordulatokkal, egy életre bevésődött tapasztalatokkal. Például azzal kapcsolatban, hogy az ember soha ne álljon ki activityzni Csicsó község polgármester asszonya ellen, mert még a szomszéd dugipénzét is elveszíti. Vagy azt, hogy a településvezetés olyan szakma, ahol a fogalmaknak ugyan külön is súlyuk van, ám végső soron minden mindennel összefügg, legyen az Mária Terézia, Elefántcsontpart, kígyó és pályázatból megvalósított műfüves pálya a Főtér tőszomszédságában. Meg azt is – és most, a választások előtt talán ez sokszor erővel bír –, hogy ha a választó elég hangosan és kitartóan ragaszkodik az akaratához, változtatni tud a papírformán.
Tíz év kihagyás után ismét nemek párviadalától zengett a gútai művelődéi központ. Ez tulajdonképpen egy ügyességi, rátermettségi, szimpátiára építő kvízjáték, melynek lényege, hogy a hölgyek és az urak csapata lépésről lépésre, kihívásról kihívásra küzdi előre magát olyan feladatokban, melyekre előre felkészülni szinte lehetetlenség, hiszen a csapatok tagjai, bár sokszor beszélnek, találkoznak is akár, nincsenek napi kapcsolatban, főleg nem olyan témákban, amelyekkel a helyszínen találkoznak, amelyek felhőtlen és fergeteges szórakozást biztosítanak a nézőknek.
2026. szeptember 18-án megtelt a gútai Adamis Anna Városi Művelődési Központ nézőtere. Sokan kíváncsiskodni jöttek: olyan színben és tartalmi gazdagságban látni településük vezetőjét, amire talán soha többé nem lesz alkalom. Mások ezen felül szurkolóként is érkeztek: polgármestereik mellett tapsoltak, doboltak, füttyögtek és sikítottak. A színpadon tizenkettő polgármester: hat nő és hat férfi, akik vállalták, hogy a kampányidőszak meg az amúgy is szorított határidők mellett és ellenére időt szánnak a szórakozásnak, a játéknak, teret adnak a tréfának, az önfeledt kacagásnak, és legjobb tudásuk, valamint humoruk szerint igyekeznek teljesíteni a feladatokat. A nézőtéren pedig szintén ültek polgármesterek, személy szerint négyet vettem észre: Csernyánszka Mónikát Ekelről, Balódi Lászlót Nemeshódosról, Lukács Imrét Kamocsáról és Molnár Zoltánt Megyercsről. Buzdítani érkeztek, szórakozni, és jelenlétükkel jelezni, hogy a mindennapok zűrzavaraiban és kikapcsolódás pillanataiban is egy csónakban eveznek régiós társaikkal.
A színpadon pedig a tizenkettő kiválasztott. Rózsaszín sarokban, a gyengédebbik és szebbik nem képviselői: Csiba Mária Dunatőkésről, Fitos Zsuzsa Bogyáról, Szalay Rozália Kolozsnémáról, Gönczöl Gabriella Ifjúságfalváról, Kocsis Hajnalka Bogyarétről valamint csapatkapitányuk, Németh Andrea Csicsóról. A kék sarokban, a teremtés koronáinak asztalainál: Tóth Péter Szilasról, Soóky Marián Nagymegyerről, Molnár Zoltán Naszvadról, Jónás Péter Zsigárdról, Mayer Ferenc Lakszakállasról és kapitányuk, Gúta város polgármestereként, Halász Béla. Tíz versenyszámot találtak ki számukra a játék szervezői, melyeket az est két házigazdája, egyben műsorvezetője: Halász Anita és Mayer János prezentáltak. A nézőtér első sorában figyelt árgus szemekkel a háromtagú zsűri: Szabó Ilona operetténekes, a Gútai Művészeti Alapiskola Igazgatónője, Samu István, a Kulturális Örökség Bizottság elnöke, illetve az ítészek vezetőjeként Kárpáty Ernő, Gúta város alpolgármestere.
Az első versenyszám a „Mennyi az annyi?” címet kapta – mondhatnánk, hogy klasszikus tippelős kérdések: hány méter, milyen magas, milyen messzi, ám ez így nem lenne »eléggé gútaias«, úgyhogy a játék csavarját a viszonyítási alapok szolgáltatták, például: hány Lánchíd hosszú Japán, vagy hány bankkártya hosszú egy rendszámtábla? Bár a küzdelem egy ideig fej-fej mellett zajlott, a hölgyek ebben a versenyszámban pontosabb tippelőnek minősültek, egy-két ponttal megelőzték férfi társaikat.
A második versenyszám a szinte mindenki által ismert és szeretett activity játék volt, annak is a mutogatós része került rivaldafénybe. És ekkor a játékosok, a műsorvezetők, a zsűri és a nézőközönség is olyat látott és tapasztalt, amire senki sem volt felkészülve! Németh Andrea, Csicsó község polgármester asszonya egymás után pattogtatta a cetlikre írt szavakat, néha egyetlen mozdulattal, kezének intésével vagy mimikájával előcsalogatta a megoldást csapattársaiból. Hét perc leforgása alatt 23 szót találtak el a hölgyek, ami még a játék menetét is felborította, lévén a szervezők nem készültek ilyen intenzitásra, így a kitalálandó szavak száma a férfiak részére csupán 7-8 darabra szűkült, így az ő körüket két felvonásban kellett játszani: a második feladványait még meg kellett írni! S bár az urak oldalán Halász Béla is beleadott apait-anyait, Tóth Pétertől és Jónás Pétertől szinonimák hadseregét kapta, mégsem tudta utolérni Csicsó első emberét. Mi ennek az üzenete? Talán az, hogy Németh Andrea olyan településről, olyan közösségből és olyan családból érkezik, ahol már félszavakból, mozdulatokból, pillantásokból és mosolyokból is értik egymást az emberek.
Harmadik kihívás az ünnepi beszéd megírása volt, megadott témára: „Műfüves multifunkciós sportpálya átadása – a település saját beruházása. Csavar itt is volt: a témához, illetve a települések mindennapi életéhez, hagyományaihoz, közösségéhez szinte egyáltalán nem passzoló szavak felhasználásával kellett azt megszerkeszteni, majd felolvasni. Mindkét csapat maximális pontszámot ért el. Nem úgy a következő versenyszámban, ahol egy tele bevásárlókosár tartalmának összértékét kellett megtippelni – a hölgyek közelebb voltak a valós számhoz, majd pedig – szakmából kifolyólag – súlyos akták tömegét találgatták: nos a rózsaszín csapat telitalálata elhúzást jelentett számukra a következő programpont előtt.
Két igaz-hamis játékforduló is volt: az elsőben közel hasonló eredménnyel zártak a csapatok, ám a másodikban, ahol fürdőhelyek hollétéről szóltak a kérdések, az urak abszolút fölénybe kerültek. Ebből is látszik, hogy szeretnek kirándulni a Kárpát-medencében, és magukat, családjukat méltóképpen kényeztetni.
Volt ügyességi játék is: pingpong labdát kellett kiskanálon egyensúlyozva szlalomot futni, majd az asztalon lévő kosárból a saját bélyegzőt kiválasztani: stemplizni és szignózni az ív dokumentumot. Egyetlen dolog jutott eszembe e versenyszám alatt: vajon megnézték-e a polgármesterek, hogy mit írtak alá ilyen nagy lelkesen?
Aztán jött a gútai pletyka játék. Ismerik, ugye? Az alapember meghallgatja a történetet, majd próbálja előadni a lehető legtöbb információval együtt az éppen beérkező, mit sem sejtő társának, aki szintén tovább pletykálja, végül pedig a közönség a hasát fogja a nevetéstől, hogy mi lett a cserebogárból?! Ebben a játékban Jónás Péter, az urak alapembere tehetségesebb memorizálónak bizonyult Németh Andreánál. S bár a végeredmény történetek szinte mindenben eltértek az alap sztoritól, mégis hasznos volt, mert Gúta közönsége megismerte a keleti végeket: Királyhelmec és Bodrogszerdahely települések polgármestereit, közösségeik mindennapjait.
Az utolsó megmérettetés pedig a saját produkció előadása volt. Ezt már a néhány hetes felkészülési időszakban rakták össze a csapatok. A hölgyek mókás jelenetben nagyították fel a férfiúi lét sztereotípiaként kezelt gyengeségeit. Górcső alá került a férfi nátha és tünetei, a szekrényben semmit meg nem találás, a majd úgyis megcsinálom házimunka, a magad uram, ha szolgád nincsen barkácsolás, és a legmodernebb autós navigációt is felülíró, majd én az jobban tudom tájékozódási lelemény.
Az urak? Nos, ők maradtak a kaptafánál: előadták a polgármesterség mindennapjainak kihívásait. A profi módon összerakott jelenet bővelkedett humorban, az egyes jeleneteket filmes zenei betétek segítették még mélyebben értelmezni: volt itt Keresztapa, Mission Impossible, Gyűrűk ura, sőt még Titanic is. Megtudhattuk, hogy a polgármesterség annak stresszfaktorai miatt nem éppen leányálom, mégis büszke gyönyörűség! A közönség pompásan szórakozott, a zsűri viszont, eredményhirdetés előtt, a technikusok segítségét kérte, mert olyan szoros volt az állás, hogy ordítást kívánt.
Ez egy decibelmérő volt, aminek képe megjelent a kivetítőn, és a közönség hangzavar-keltésének mértéke alapján ítéltek pontot ide vagy oda. Bár a játék legelején ezt a kihívást még a hölgyek nyerték, a végén az urak mutatója lengett majdnem a százasra. Ez volt aztán a döntő mozzanat: a fényesebb kupát, a jobbaknak járó elismerést a férfi polgik csapata zsebelte be.
A Nők vs. Férfiak játék hangulatát még jobban fokozták a Gútai Művészeti Alapiskola növendékei: Németh Paulína Bianka és Navrátil Dominika énekhangjukkal ajándékoztak meghitt, vidám pillanatokat. A díjkiosztó után természetesen kijárt a gratuláció minden szereplő részéről, és elhangzott az est folyamán többször is ismételt ritmus: „Hajrá Urak, éljenek a Hölgyek!”
fotó: Kalmár Csaba
