„Most lettem lámpalázas!” – nevetett fel Pálfi Norbert fotós, miközben bekapcsolta a stúdiólámpát a komáromi Zichy-pont termében. Nevetett, de hangjából valóban némi félszegség volt kihallható. A lámpaláz oka pedig, hogy négy alkalmon keresztül ugyan másról sem szólt az általa vezetett tanfolyam, mint a fényképezőgépek széles világának megismertetéséről, a legjobb pillanat elkapásának, megörökítésének lehetőségeiről, a szemléletmódok közötti kalandozásokról, most, az ötödik, egyben utolsó tanórán azonban ő is lencsevégre került: a média felfigyelt a tevékenységére. A Zichy-pont előadótermében – ahol a falakon a komáromi Helios Fotoklub alkotóinak munkái sorakoznak – ponyva feszült mennyezettől padlóig, rajta a modell, aki tréfásan szörnyülködik, hogy épp aznap szoknyát vett nadrág helyett. Szerintem jól tette. Ha már modell. De csak most, egyébként ő is kattog. Ahogyan a tanfolyam nyüzsgő gyermekserege. A jövő (lesi)fotósai!
„A Helios Fotóklubon keresztül többen megkerestek: felvetették az ötletet, hogy lehetne foglalkozni a jövő generációival, ugyanis a gyerekek mind szélesebb körben érdeklődnek a képalkotási technikák iránt. Tetszett az elgondolás, szívesen vetettem bele magam. Tizenegy kamasz gyűlt össze, 12-15 éves korúak. Kezdő fotós oktatást tartok nekik, természetesen olyan oldalait is megmutatva ennek a művészetnek, ami nemcsak felkelti, hanem ébren is tartja az érdeklődésüket. Most az utolsó alkalomhoz érkeztünk, ezután már a gyerekek saját kiállítása következik”
– tájékoztatott Pálfi Norbert az előtérben, miközben odabent a fotó-tanoncok épp instruálták a modellt mozdulatokra, pózokra, hogy a lehető legjobb felvételeket „követhessék el”. Egy alkalom három órás: délután ötkor kezdenek, este nyolcig szinte szünet nélkül, intenzíven dolgoznak, alkotnak.
„A gyerekek nagyon konkrét célokkal vagy elképzelésekkel vágtak bele, és az első találkozásunk alkalmával máris kattogtattak volna, ám akkor az alapozás, a kihagyhatatlan, mindent befolyásoló triumvirátus: ISO, rekesz, záridő megtanulása, helyes beállítások elsajátítása várt rájuk. Fotótörténelmet nem tanítottam, inkább gyakorlati oldalról közelítettem a témákat. A további alkalmakkor volt, hogy kimentünk – ha az időjárás is engedte –, ekkor a street-fotózásé volt a főszerep. Volt emberábrázolás, sőt ételfotózás is. Utóbbit azért kellett hamarabb befejeznünk, mert úgy megéheztek a fotótéma illatától, látványától (volt quesadilla, sült krumpli is), hogy egy idő után egyre kevesebb maradt, ami fotózható”
– nyilván ez a gasztro-alkalom tetszett a gyerekeknek a legjobban, ám a portréfotózást is nagyon élvezték. Miután Norbival megtekintették az alkotásokat, elbeszélgettek róluk, többen publikálták is saját közösségi oldalaikon, illetve magának a modellnek, Jelen Bettina grafikusnak is továbbították, aki nagyon elégedett volt az elkészült munkákkal.
„Azt látom, hogy aki valamilyen minimális tudással érkezett erre a tanfolyamra, fel tudta húzni a többiek tudását is, és együtt fejlődtek. Jelenleg azon a szinten tartanak, amikor elmondhatom, nyugodt szívvel engedem ki őket alkotni a nagyvilágba. Van olyan tanítványom is a csoportban, aki fotós iskolában készül tovább tanulni: kiválóan fogja tudni hasznosítani mindazt, amit most megtanult. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, bátran és elégedetten adom hozzájuk a nevemet!”
Norbi szeme fénylik, miközben a tanoncairól beszél. Mesél még a kiállításról, ami az „alma materben”, tehát a Zichy-pontban lesz, május 21-én. Megtudom, hogy tárlatra nem az itt készült fotókkal érkeznek az ifi-fotósok, hanem az elsajátított tananyagot és gyakorlatokat felhasználva alkossanak otthon vagy jártukban-keltükben, ami aztán majd a falra felkerül. A fő a kiváló látásmód, a tobzódó fantázia és a kreatív alkotási vágy. Elnézve Norbi csapatát, az életrevaló, vibráló kamaszsereget, nyakukban Nikonokkal, Canonokkal akár Sonykkal, pompás élményben lesz része mindenkinek, aki részt vesz a kiállításukon!
fotó: Kalmár Csaba
