Május 31-én egy estére az idő mintha megállt volna, és a zene vette át az uralmat a bősi Amade Park és a jelenlévő közönség felett. Több mint kétezer ember gyűlt össze, hogy együtt dobbanjon a szívük Rúzsa Magdi zenéjére, és a Felvidékről származó Arizóna rendkívüli energiájára. Minden adott volt egy tökéletes estéhez, az időjárás is kedvezett a rendezvénynek, nyári zápor csak a hangfalakból dübörgött.
A legnagyobb rajongók nem bízták a véletlenre: már a délutáni órákban megérkeztek a helyszínre, hogy biztosítsák maguknak a legjobb helyeket a színpad előtt. Látszott, hogy nem csupán egy zenei eseményre készülnek – ez számukra ünnep, találkozás, nagybetűs pillanatok sokasága.
Az estét a felvidéki Arizóna zenekar nyitotta meg – ők nem csupán előzenekarként, hanem valódi hangulatteremtőként léptek színpadra. Dallamaikban ott volt az energia, a lendület, a női báj és az a fajta zenei alázat, amely az elhivatott zenészek sajátja. És mit mondott a közönség szeme? Hogy ez most igazán betalált, a nagy mosoly pedig nem álarc volt! A zenekar énekesnője, Maja a koncert után elmondta lapunknak, hogy ezt az estét biztosan nem felejti el, hiszen az egyik legjobb koncertélménye volt.
Amikor Rúzsa Magdi színpadra lépett, valami megváltozott. Az égbolt lassan sötétedett, a színpad fényei által egy új világ tárult elénk. Magdi hangja betöltötte a parkot – a fűszálakat, a fák leveleit és minden növényt megrezegtetett a zene. Nem csupán egy koncert volt – egy láthatatlan híd épült a színpad és a nézők között, egy közös lélegzés, ahol a pillanatok összefonódtak, és mindenki tudta: ezt az élményt nem lehet megismételni, csak átélni.
A dalaiban mindenki megtalálta a saját történetét. Néhány könnycsepp, rengeteg mosoly és végtelen jókedv: ilyen volt ez az este.
De nem csak a zene volt emlékezetes. A szervezők gondoskodtak arról is, hogy az érzékek más irányból is kényeztetve legyenek. Illatok szálltak a levegőben: grillezett húsok, fűszeres street food falatok és hűsítő italok sora várta a vendégeket.
Magdi után DJ Miller vette birtokba a színpadot, és egy teljesen új világot nyitott meg – a retro party világát. A legnagyobb slágerek csendültek fel olyan friss lendülettel, mintha most születtek volna újra. A táncparkett újra élni kezdett: fiatalok, idősebbek mind egy ritmusra mozdultak.
Ez az este emlék marad – de nem halványuló. Inkább olyan, mint a dallamtapadás - mikor eszünkbe jut a hétköznapokon, nem tudunk tőle megszabadulni. Viszont nem is akarunk! Volt egy este, amikor Bősön mindenki hazatalált – önmagához, egymáshoz és az igazi muzsikához.
fotó: Virág Csenge