Idén a II.A és II.B osztályokra került a sor, hogy részt vegyen az évente megrendezett síkurzuson. Éppen ezért, február elsején, délelőtt, a szokásos vasárnapi ebéd, esetleg nagyszülő látogatás helyett egyenesen Szelcse (Šachtičky) felé vettük az irányt, ami az egyhetes sítanfolyam helyszínéül szolgált.
A mesebeli fehér tájig és a hótól roskadozó fákig nem tartott sokáig az út, alig három óra alatt meg is érkeztünk a szállásra, ahol mindenünk megvolt, amit csak szerettünk volna. Finom ételek, kényelmes ágyak, hangulatos közös helyiségek és milliónyi lehetőség a szórakozásra. A hoteltől nagyjából ötven méternyire helyezkedett el a sípálya, amiről teljes magabiztossággal állíthatom, hogy mindenkinek elnyerte a tetszését. Sítábor lévén természetesen rengeteget síeltünk a pályákon, amelyek közül mindenkinek sikerült találnia a tetszésének és képességeinek megfelelőt. Bár nagyon sokan már tudtak síelni, bízom benne, hogy mindenkinek sikerült fejlődnie, és edződnie, hogy legközelebb még jobb legyen. A legnagyobb tapsot pedig egyértelműen a kezdők érdemlik, akik az első naptól kezdve fáradhatatlanul küzdöttek Fiala tanárnő segítségével azért, hogy megtanuljanak síelni, vagy akár csak azért, hogy megmaradjanak a sílécen, és sikerüljön abszolválniuk egy lemenetelt esés nélkül.
A síelésen kívül persze bőségesen volt időnk pihenni, regenerálódni, feltöltődni, de ami a legfontosabb, csapatot építeni, és a már eddig is ismert évfolyamtársakkal közelebbi kapcsolatokat kialakítani. Részesei lehettünk ezernyi nevetéstől hangos, emlékezetes pillanatnak, melyek hatására összetartó közösségé kovácsolódtunk. Ahogy Gyurenka tanár úr is mondta a táborzárón, a sítúra nem csak arra jó, hogy megtanuljunk síelni, hanem hogy megismerhessük egymást az iskolapadon kívül is.
Lelkes Jázmin
fotó: SJG
