Advent második vasárnapján, amikor fellobbant a remény gyertyája, különös vendégei voltak a Komáromi Jókai Színháznak. A Mikulás és két manója látogattak a Süsü, a sárkány című zenés mesejáték telt házas előadására.
Manapság már nem annyira egyértelmű, hogy a gyerekek kenik-vágnák a Magyar Televízió egykori meséinek, bábjátékainak, rajzfilmjeinek szereplőit. Csodálkozva, de néha akár gyanakodva is tekintenek a felnőttekre, amikor ők a nosztalgia hevében kissé elérzékenyülve vagy éppen nagyokat kacagva idézik fel Pom-Pomot, Kukorit, Frakkot, Mekk Eleket vagy éppen Misi mókust. Még húzósabb a helyzet, ha Sebaj Tóbiás, Mikrobi vagy Pityke őrmester kerül szóba. Bármennyire is nagyszerű és szerethető karakterek, helyüket más mesehősök, animált sztárok vették át, emlékük – sajnos – egyre halványul. De Süsü, ez az egyedülálló egyfejű, aki a vidámság és béke szimbóluma lett, aki igazi ikonná vált, valahogy ki tudott lépni a múltat belepő homályból. Tény, hogy annak idején képes volt uralni az egész televízió stúdiót – lévén az eredeti bábfigura oly hatalmas volt, hogy három felnőtt kellett, akik egyszerre irányították (még a farkára is külön kezelő jutott), sőt voltak olyan közeli felvételek, ahol a szemeit, füleit is külön szabályozták. Nem véletlen hát, hogy karaktere korokon és generációkon ívelt át, 2025 decemberében éppen a komáromi kis csibészek legnagyobb örömére.
A Pille Tamás rendezte produkció után a világot jelentő deszkákra is felmerészkedtek a Mikulás és segédei, amit a nézőtéren helyet foglaló gyerekek lelkes tapssal nyugtáztak. Még nagyobb volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy a színházból távozó kis nézőket mikuláscsomag várja a bejárati ajtóban, a nélkül egyetlen gyermek sem távozhatott.
Régi hagyomány a Jókaiban, hogy advent, a csodavárás idején, magával, a csodával kedveskednek a legkisebbeknek. Jó volt látni december 7-én, vasárnap a sok boldog gyermeket és az egy-két órára ismét gyermekké vált felnőtteket.
fotó: Komáromi Jókai Színház
