Korabeli feljegyzések szerint az 1849. esztendő áprilisi időjárása nem kedvezett Magyarországnak. E tavaszi időszakban az országban, elsősorban a hadműveleti területeken, jelentős esőzések voltak, amelyek nehezítették a hadsereg mozgását. Több hideghullámmal is meg kellett küzdeniük eleinknek, ráadásul jelentősek voltak a kedvezőtlen légköri alakulásból fakadó környezeti hatások is: a tartós nedvesség miatt a földeken a gabona rothadásnak indult, az esőzések pedig áradásokat okoztak. S mégis: 1849 tavasza kiemelkedő, példátlan, lélekemelő győzelmeket hozott a magyar szabadságharcosoknak. Az idei komáromi Öregvár napon kerestem rá ezekre az adatokra, mert kíváncsi voltam, milyen időjárási elemekkel kellett megküzdeniük a vár akkori védőinek. Minden bizonnyal két kézzel kaptak volna a mostani időjárás után: ugyanis csak élénk, itt-ott viharos szél bosszantotta a várba kilátogatók százait. A hosszú hajak érzéki kócolódásának ünnepe volt ez.
Csingacsguk, a neves indián, nagy gondban lett volna. Nem értette volna a komáromi Öregvárból, füst formájában felszálló rövid szöveges üzeneteket, mert az erős széllökések bizony rendesen táncoltatták a bástyák ölelte hatalmas tér sarkában felállított bográcsok alatt a lángokat. Az üstök körül szorgoskodóknak volt is mit csinálniuk, hogy megvédjék. Hatalmas szükségük volt rá: az idén már VI. Komáromi Ostromlakoma gasztronómiai versenyben résztvevő csapatoknak szabad tűzön kellett elkészíteniük a korabeli receptek alapján adaptált ételeiket. Mivel idén korábbra, háromnegyed egyre jelezték az eredményhirdetést, a vár területén már a kora reggeli órákban a fejszecsattogás majd tűzropogás hangjai domináltak. Aztán sercegett a zsír, pattogott benne a hagyma, olvadó szalonna illata áradt a történelmi falak között. Volt ott, kérem, minden: disznóhústól a szürkemarháig, káposztától a tészta alapú ludaskásáig, pecsenyétől a nudliig. A kilátogatók meg talán már előző nap sem vacsoráztak, tudván, hogy az elkészült ételeket aztán a csapatok kínálják jó szívvel, egy igazi közösségi lakmározást teremtve.
Senki ne higgye azonban, hogy csak e gasztronómiai időutazás várta a látogatókat. Egyrészt sok-sok gyermekjáték biztosította, hogy egész családok érkezzenek és érezzék jól magukat. Kivonult a komáromi Szabadidőközpont, akik elhozták szabadtéri ügyességi játékaikat: aktív mozgásra, némi izompróbára késztetve általuk a lurkókat, akik kifejezetten élvezték a friss levegőt, a napsütést és a digitális világból való pár órányi kiugrást. A kicsiket ezenfelül kézműves foglalkozások is várták: lehetett homokképet készíteni, gyöngyöt fűzni, színezni meg nemezelni is akár.
A „Divadlo na hojdačke” színház a Fanyűvő mesével érkezett, hogy szórakoztassa a látogatókat, s ugyanezen céllal lépett fel a Magyar Tekerőzenekar, akik – stílusosan – 48-as dalokkal varázsoltak történelmi időket a vár terére. A kis udvarban, ahová a bástyarendszer árnyékos boltívén keresztül lehetett bejutni, solymász- és bagolybemutató volt. Képzeljék: e szárnyas ragadozók teljesen kézhez szoktatva, nyugodtan tűrték a tömeg jelenlétét, sőt a Harry Potter hóbaglyára kísértetiesen emlékeztető egyed mintha még mosolygott is volna, miközben 360 fokban forgatta a fejét, szemügyre véve a hozzá sietőket.
Fellépett a Kacagó Bábszínház a János vitézzel, és az Öregvár nap állandó muzsika szolgáltatója, Ivan Gontko is megérkezett, hogy verklijével teremtsen remek hangulatot. A dunaradványi hagyományőrzők ínycsiklandó rétesek hadával szállták meg az udvart: mindenki megtalálhatta a kedvencét, ami képzeletben visszarepítette a múltba, amikor még a nagymama vette a ki a süteményt a forró sütőből, és óva intette unokáit az azonnali fogyasztástól, mert bizony képes megülni a hasat. S ha már finom falatok: volt színes vattacukor is, felhabzott az Aranyfácán és kiváló speciality kávé szolgált energiával.
Az egész nap folyamán – lépten-nyomon – huszárok és korabeli egyenruhába bújt hadi hagyományőrzők korzóztak a látogatók között: az ő megmérettetésük délután indult. A komáromi kitörés 177. évfordulója alkalmából rendezett 1848/49-es emlékcsata nem volt mentes a fegyverek villogásától, a muskéták dörgésétől és az ágyúk robbanásától sem. A jeleneteket dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész kommentálta.
Volt még ezenkívül vezetett erődtúra is, és – immár hagyományosan – a huszárságában is délceg Bernáth Tamás – a Komáromi Jókai Színház színművésze, valamint bájos társa, Roberta Krmášková, a Slovenskí REBELI együttes vezetője kalauzolták az Öregvár nap látogatóit, okozva szavaikkal, hozzáállásukkal pompás és vidám órákat mindenkinek.
Az Öregvár nap immáron évek óta egyfajta bevezetője, látványos és hangzatos előfutára a Komáromi Napok fesztiválérzésének. Most jön egy-két hétköznap, ám a rendezvénysorozat már múlt héten kezdetét vette, úgyhogy érdemes korzózni a városban: Komárom most fokozottan megmutatja művészi, sportos, kulturális és bulizós arcát.
fotó: Kalmár Csaba
