„Én: Ha a szaglásom nem csal, most épp egy pompás kajszi párolódik a berendezésben. Krisztián: Nem. Ez szilva. Én: Szilva? Komolyan? Meg mertem volna esküdni... Krisztián: Stanley szilva. Látod, pont ez a filozófiánk és a küldetésünk! Hogy ezt a »wow-élményt«, amiben most neked is részed volt, ezt a rácsodálkozást, a kellemes meglepetés hullámait váltsuk ki párlataink fogyasztóiból. Hogy azt mondják: nem gondolták volna. Vagy azt, hogy ilyet még nem kóstoltak, és kérnek még. Ettől lesz más a mi párlatunk, ettől lesz Lajtos.” Hát így indult. Vagyis dehogyis így! Ez a történet részemről jó pár évre nyúlik vissza, egy Komáromi Napok fesztiválra, amikor az akkor még 121 Spirit néven futó pálinkafőzde sátránál megkóstoltam egy korty birspárlatot. Az a bizonyos „wow-élmény” akkor is megvolt: egyrészt az íz-illat nyerő párosa, másrészt a főzőmester származása miatt: az Alsó-csallóközi Bogya településen készíti elixírjeit. Emlékezhetnek olvasóink: sokszor írtam már erről a falucskáról. Olyan ez a község, mint a régi, koloniál íróasztalok titkos fiókja: piciny, de kincsekkel teli.
Az elrendeltetett és az arculatváltás
Először is engedjék meg, hogy bemutassam beszélgetőpartnerem, Lajtos Krisztiánt, a 121 Spirit pálinkafőzde és brand megalapítóját. 45 éves, ahogyan az interneten láttam párszor: „legendás 80-as” születésű, idestova majd harminc éve a Megyer Táncegyüttes tagja táncosként. Ez utóbbi információ – főként a folklórban otthonosabban mozgók számára – már árulkodó lehet, hogyan került kapcsolatba a „tüzes vízzel”: táncházak alkalmával gyakori, hogy előkerül egy-egy butykos, benne színtiszta papramorgó vagy asszonybosszantó.
„A 121 Spirit névben a szám a bogyai családi birtokon található házból átalakított főzde házszáma. Többféle jelentéssel is bír. Lányom kiváló mesemondó, egy palóc népmesében az ő révén fedeztük fel a misztikus tartalommal is bíró 1-2-1-et, és mivel a néphagyományok mindannyiunkhoz közel állnak, jó ötletnek tartottuk ezt a párlataink címkéjén is feltüntetni”
– meséli Krisztián, és most megállunk egy szóra, mint annak idején Vágó István és Grétsy László nyelvész tanár úr. Párlatról beszélünk, de ez a fogalom ne tévesszen meg senkit. Ugyanúgy a pálinkára gondolunk, viszont ez utóbbit Magyarország levédette, így csak az általuk meghatározott kritériumoknak megfelelő alkoholos italt lehet hivatalosan pálinkának nevezni. Hogy elejét vegyük a támadásoknak, ezen írásban gyümölcspárlatokat említek.
„Közel négy éve vagyok tagja a Rohonczy Gedeon Mentorprogramnak. Ez egy Magyarország által támogatott projekt, melynek célja a Felvidéken élők szülőföldön maradásának és boldogulásának támogatása, a családi gazdaságok megerősítése, a gazdasági szereplők üzleti hatékonyságának növelése. Leegyszerűsítve: a szakértelemmel és lelkiismerettel gyártott termékeinket hivatott ez a program kiragadni a magunk kis buborékából, világszínvonalra emelve azokat. E program keretében a mentoraim arculatváltást javasoltak. Azt, hogy a család, az életünk, mindazok a nüanszok, melyek fontosak és kedvesek számunkra, jelenjenek meg sokkal hangsúlyosabban a termékeinkben. Emiatt váltottunk nevet, és most már Lajtos Spiritsként folytatjuk tovább. Magába foglalja hagyományainkat, kultúránkat, örökségünket. A címkéken – Nagy Dániel grafikus keze munkája – férfi és női néptáncos motívumok jelennek meg, illetve egy táncoló pár is: jelezve a fogyasztónak, hogy külcsínben és beltartalomban is értéket hordozunk. Kifejezetten fontos volt számomra már a kezdetektől, hogy címkéink kétnyelvűek legyenek: a nyelvtörvény alapján szlovákul kötelező, de büszke szlovákiai magyarok vagyunk! Kemény és nehéz munka volt: a kezdetekkor megálmodtam, belevágtam, elkészítettem. Palackok hosszú sora lett a végeredmény, kortyában, hangulatában tükrözte az elképzelésem, mondhatni hitvallásom. Minden egyes cseppet, minden csomagolást, minden címkét, tervet a gyermekemnek éreztem. És akkor azt mondta a mentor, hogy változtassam meg. De hinni akartam, hinnem kellett a változás, az előre haladás sikerében. Szeretem a termékemet, a legjobbat kívánom neki, így ráléptem az útra, amit nekem mutattak. Az útra, ami most már a sajátom”
– spoilerez a főzőmester, miközben én gyorsan rákeresek a 121-es számra, és képzeljék: jelenti az önfejlesztést és a spirituális növekedést, a stabilitást és a belső rendet, valamint a védelem és a hit üzenetét.
Jót? Jól!
Én leszek az önök szeme, füle és orra. Jó, ez utóbbi talán némi javításra szorul, utalván írásom bevezetőjére, mivel ugyebár pikk-pakk esküdtem volna kajszinak a szilvát, de bocsássák meg nekem, laikusnak, aki csak élvezője vagyok a nemes nedűnek, s nem szakértője. Elmondom, mit látok: kisebb-nagyobb tartályokban, flakonokban különféle párlatokat (Lajtos Krisztián még induláskor felállított egy sémát, ami szerint Nyitrától délre a kajszi-rajongók vannak többségben, onnan északra pedig a szilva-alma dominál, de elmondása szerint ez mostanra teljesen megváltozott és szerencsésen összegabalyodott olyannyira, hogy az ízvilágok szinte már kiszámíthatatlanok), egy munka- meg egy vendégfogadó sarkat. Az egyik falon díjak, érmek hosszú sorát, a másikon lécpolcokon palackozott párlatok, még a 121 Spirit címkével. Meg egy rendkívül mutatós üveg tolóajtót, aminek túloldalán épp dolgozik a számítógép vezérelte lepárló. Szememben csodálat és némi irigység is villan: bár nálam otthon lenne ekkora tisztaság, ilyen makulátlan rend!
„Amikor ebbe a vállalkozásba belefogtunk, volt egy dolog, ami nagyon erősen meghatározta a vezérfonalamat. Volt korábban is olyan gyümölcsöm, amit cefréztem, és elvittem különféle bérfőzdékbe, hogy párlat készüljön belőle. De sokszor volt hiányérzetem, ezért – amikor már kikristályosodott, hogy ebben a szakmában szeretnék tevékenykedni – elhatároztam, hogy az én főzdém ragyogni fog, és hogy megvalósítunk minden olyan lehetőséget, amivel a lehető legjobb végterméket lehet napvilágra hozni. Emberközpontúságra építettem; az volt a vágyam, hogy a hozzám fordulók is érezzék: itt nem csupán lepárlás folyik, hanem minden alkalommal igyekszünk hozzáadott értéket is átnyújtani, amennyiben ezt az ügyfél igényli. Mire gondolok? Tanácsadásra, akár vélemények ütköztetésére is. Végzettségemet tekintve növényorvos vagyok, akit közben elkapott a gépszíj, így a megfelelő szak elvégzése után, már másoddiplomásként pálinkamester is lettem. Emiatt sokszor, sokfelé hívnak bírálónak is, tehát elvárás saját magammal szemben, hogy állandóan képezzem, fejlesszem magam. Ezért tudok és merek véleményt formálni egy-egy behozott cefréről, receptről akár. Elmondom a kuncsaftnak, hogyan lehetne még jobb a párlat, még gazdagabb az íz, élmény. Részemről a párlatkészítés már a gyümölcsfák virágának illatából ered – ennek meg kéne jelennie majdan az italban. Nagyon kevesen ismerik a barack-, szilva-, meggy-, cseresznye-, almavirág illatát, és még sorolhatnám hosszan. Maximalista vagyok. Magammal szemben a legszigorúbb: a főzés minden mozzanatában a tökéletességre törekszem, csak a hibátlan munkát vagyok hajlandó elfogadni. Bérfőzde esetében néha kis kompromisszumokat is kell kötnöm, hiszen az ügyfelek mennyiséget is szeretnének, nem csupán minőséget. De ha igénylik – sokszor van ilyen – szakmai véleményt is mondok, amit a későbbiekben italaik minőségének javítására tudnak használni”
– a Lajos Spirits – ahogyan eddig is – folyamatosan benevezi saját tételeit különféle megmérettetésekbe. Krisztián az értelmezhető szöveges értékelést is nyújtó versenyeket, bírálatokat helyezi előtérbe, hiszen ez alapján van lehetősége tanulni az ítészektől, ebből képes fejlődni, s ekképpen igyekszik „terelgetni” a hozzá fordulókat is.
„Ki kell végre lépnünk abból a téveszméből, hogy a pálinka az a termék, amiből a disznóölés előtt a böllérrel meg a segítőkkel legurítunk két-három kupicával! Küldetésemnek érzem, ezért sem fukarkodom a tanácsokkal, hogy széles régiónkban is eljussunk arra a szintre, hogy a végtermék, ami a poharakba kerül, amivel koccintunk, amit illatozunk és élvezettel megkóstolunk, mosolyt csaljon az arcunkra, és kultúrája, értéke, nagysága és esszenciája legyen, ami mellett lehet összejönni, beszélgetni, sztorizgatni, magunkat jól érezni!”
Jönnek a hosszú esték, jönnek, jönnek felém
A brandy érik éppen. Krisztián zöld veltelini szőlőből saját bort készített, a fennmaradó anyagból pedig törkölyt, ami érlelten került a palackba. Kaptam én is belőle, épp az alkalmon gondolkodom, mikor bontsam.
„Ezt adom, mert ez olyan férfias, komoly ital.”
Látják, hogyan hízeleg? Művész a művésznek. Krisztián az illatok és ízek terén alkot, jómagam meg a szavakkal, gondolatokkal, érzésekkel kísérletezem. Beszélünk még a ginről, mert – akár hiszik, akár nem – ez az ital már egy ideje méltó kihívója a derék pálinkának, sőt már le is körözte! Partiital – ez a helyzet. Hamarosan a Lajtos Spirits portfóliójába is bekerül, ahogyan az éppen érő brandy is, mint a piramis csúcsa, a pálinkamester büszkesége. Leül majd, talán egy szivart is beszerez hozzá (jómagam hideg esték baráti társaságához tervezem, nagy bejelentésekhez, mondjuk épp egy eljegyzésről), és kortyolgatva felidézi lelki szemei előtt az indulást, a sok-sok viszontagságot, a reményeket, terveket, célokat, és méltó, ízletes eredményeket. Van mire büszkének lennie: a sok elismerésre, az érlelt almára és törkölyre, melyek 2025-ben kiérdemelték a Quintessence aranyérmét. Mielőtt elbúcsúznék, vetek még egy pillantást a 121 Spirit termékekre a fali polcokon. Halkan elköszönök tőlük, hiszen velük már nem találkozunk. De emlékük, erejük és Lajtos Krisztián nemes, fenséges párlatokba vetett hite tovább él. Bontsanak csak ki egy palack Lajtos esszenciát: megérzik, megértik, miről beszélek.
fotó: Lajtos Kriszitán archívuma
