„A léggömbök mindazokat szimbolizálják, akik érintettek lettek a betegség kapcsán. Vannak, akik már örökre itt hagytak bennünket, és vannak, akik velünk vannak” – utalt Tóth Mónika nevek és konkrét személyekre való utalás nélkül mindazokra, akik küzdöttek, ma is küzdenek a rákkal, és azokra, akiknek sikerült megnyerniük a küzdelmet: új esélyt kapva a sorstól boldogságban megélni az életet. Félszáznál is többen gyűltek össze a szilasi kastélykertben: összetartozásukat nemcsak a kitűző hirdette mellükön és a léggömbök zsinórjai ujjaik között, hanem a reménybe vetett hitük is, mellyel mai világunk legalattomosabb betegsége felé fordulnak. A visszaszámlálást követően ballonok emelkedtek az égbe: festették egy pillanatra rózsaszínre azt.
Immáron harmadik éve, hogy Fügedi Edit – Szilas község kulturális és társadalmi életének egyik szervezője – kezdeményezésére útnak indult a faluban a „Remény ereje” elnevezésű jótékonysági kezdeményezés, mely a rák elleni küzdelemre hívja fel a figyelmet. Apropóját – három éve – Edit menyének tragikus halála adta: a fiatal anyuka nem tudta megnyerni a harcot a betegséggel szemben. Azóta Edit több olyan rendezvényen is részt vett unokájával – az emlékezés és a figyelemfelkeltés céljából –, melyeknek egyik központi eseménye a települések utcáin kacskaringózó séta volt: igyekeztek mindenki figyelmét ráirányítani a tényre, hogy e rettegett betegség igenis megelőzhető, leküzdhető.
Szilason a rendezvény koordinálását az évek során Tóth Mónika – Tóth Péter, Szilas község polgármesterének felesége – vette át. Idén – a rendkívül kedvezőtlen, mediterrán ciklonnal súlyosbított, esővel, erős széllel és hűvös idővel jellemezhető harmadik májusi vasárnapon – a központi parkot sétálták körbe a résztvevők, majd a szimbolikus ballonokat szélnek eresztették. Ezután a kultúrházban folytatódott az akció: elfogadta a meghívást dr. Németh Zoltán onkológiai sebész, a pozsonyi onkológiai klinika szakorvosa, aki előbb általánosságban mesélt saját munkájáról, magáról a rákról, annak stádiumairól. Felhívta a figyelmet a rendszeres önvizsgálatra, a tünetek felismerésére, a mielőbbi vizsgálatok, szűrések feltétlen szükségességére. Miközben Tóth Mónika néhány általánosabb, ám mindenkit foglalkoztató kérdést tett fel az orvosnak, a közönség soraiban körben járt egy dobozka, benne sok üres lappal: bárki – név nélkül – kérdést intézhetett segítségükkel, melyre a sebészorvos igyekezett válaszolni.
A „Remény ereje” nem egyedülálló kezdeményezés: más néven, más időpontokban több település is szervez hasonlót. Ezeknek az összejöveteleknek nem közösségteremtő vagy -összefogó céljai vannak. Nem az a lényege, hogy minél magasabb legyen a résztvevők létszáma. Nem. Itt a fontos a hang és az üzenet. Hogy mindenki meghallja a szavukat, és mindenki értelmezni tudja az üzenetet: sajnos az orvostudomány még mindig nem tudott egyértelmű és megnyugtató választ adni a rák betegséggel kapcsolatos milliónyi kérdésre, de felelős hozzáállással a remény győzni tud a reménytelenség felett!
fotó: Kalmár Csaba, Kovács Maja
